A rigó füttyent régi tavaszokból,
akárcsak most? Füttyent, de mégsem úgy.
Nincs szabadság, ha tavasz téllel békül.
Zöld ingekben készülő háborúk.

Ma nincs szabadság, fények is sötétek,
bár máglyákat gyújt középkor Kereszt.
Költő figyel: - Ha népből csőcselék lesz,
és maga ellen harcol, - rajtaveszt!

Így volt, sokszor. Később Tavaszok jöttek,
s Szabadságból annyi, mi lehetett.
Ám más tájakon ott volt gonosz lélek,
s az áldott meg álszent fegyvereket.

Az erő, - erő. Győzött, ámde mégis,
volt Április, gondolkozz el, velem,
gondolkozz el nem gondolkodó népen:
- Mit is mutat meg a történelem?

A rigó füttyent, mostani, s a régi,
de az a régi füttyszó igazabb,
mert Tavasz jön majd, új Tavasz, erősebb,
kigúnyolt Szépség Csillagok alatt.

Az a Tavasz mit hoz? Közel van? Messze?
Emberszívnek igaz Szív idegen?
Bár az emberszív gyenge és halandó, -
megy előre Világ, Történelem!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.