Ne áltassuk magunkat: hazaértünk,
ha fenyődíszen tükörcsend ragyog,
s itt-ott egy-egy ámító pillanatra
kissé kinyílnak lélekablakok.

Ne áltassuk magunkat: béke van már,
mert háború van, sajnos, mindenütt,
s máris elszáll angyalszárnyas varázslat,
s vaskéz-való egykettő szívenüt.

Ne áltassuk magunkat azzal: értünk
oly rejtély-szót, mint az a Szeretet,
melyhez - mesélik - útmutató Csillag
jelként kigyúlt nyájpásztorok felett.

Ne áltassuk magunkat! Az a Béke
őszinteséggel kezdődne... Talán
velünk lesz egyszer, igaz Csillagfénnyel,
új Kaláccsal új Ünnep asztalán.

Most minden hamis: pásztorok, királyok,
s a sok csillag /az Egy igaz helyett/.
Kívánom, hogy valóban megszülessen
az, akiről Legenda született!