Hát, lehet, csak egy furcsa vers az élet, -
egy furcsa vers, mely nem az én hazám,
egy furcsa vers, amit sokan szeretnek,
s melyben bolyongtam múltam tavaszán,
egy furcsa vers volt, benne kóboroltam,
s hittem: szeretnek. Áltatott e hit?
Már eljutottam igaz Messzeségig, -
csak Feleségem, s Fiam szeret itt.
Már eljutottam igaz Messzeségig:
a gyűlölet csupán játék nekem,
s a furcsa vers ma már zsákutcás álmom, -
megtagadott valóság-szerelem.
A máglya ég, a Tűz az égig lendül,
s szól egy kivágott nyelvű rég halott:
Iordano Bruno, - verset írtam róla,
de az sem kapott szívtalálatot.
A furcsa vers viszont, az meg fog ölni,
de addig még pár titkát meglesem,
Bruno alatt is fellángolt a máglya, -
de gyönyörű a Csillag álmú „NEM!”.
Nagy falu vagy, Budapest, furcsa versben,
ahol most, írtam, nincs az én Hazám,
elmegy egy-két pap, rímelő Szabolcska,
s kétely kereszt nincs ott a homlokán, -
ó, csupán egy nagy falu ez a város,
s furcsa versben nem más: giccses halott,
ha néha küld is tavasz fürtös fényben
egy-egy ámító akácdallamot!
Igen, falu, s ki tud, fal, és az „u”-kat
böfögi vissza sok faló barom.
s begördítik testét a Nagy Falónak, -
gördül görögös, cseles alkalom,
s álldogál internetes utcasarkon,
s bámul a sok elvakított paraszt, -
jöttek a múltból, csacska operettből,
mely hazugságot makacsul maraszt,
- tragédiákig, s újra operettek
hízelegnek, hölgymacskák, hercegek,
a félrelépős brit celebkirályság
mint izgat fel cicomás kebleket!
Pár nap, s lengyelek tapsolják a Bunkót,
állítólag átjött bérlengyelek,
vonattal jönnek, s nem marhavagonban,
- de ez talán nagy különbség lehet?
Rossz szállítások mindig nagyon rosszak
(csak eltitkolják ma is bérdalok),
magyar Bunkót ha tapsol lengyel bunkó, -
egy korszak hangját ma is hallhatod!
A furcsa vers? Rájöttél? Nem is furcsa,
sokkal inkább az ország élete,
az észveszteség marhavész imája,
s a Himnusz vége (nem az eleje!).
Kölcsey, persze, nem volt hibás ebben,
versét nem Ő írta, csupán a kor.
Ő kis költő volt, naiv és tudatlan
(bennünk közös bolondság valahol?).
El-eltűnődöm: honnan ennyi hülye
magyarkodó? Nem volt szebb Ázsia?
Lét volt a Harc, a nép népet legyőzött,
s villant a vér, zengett vad ária.
Az talán szép volt, lehet, lovon, meg íjjal,
s furcsa vershez simult a messzi ég…
Az lett volna akkor a Messzeségem,
s írtam volna Csodaszarvas mesét?
Lehet, igen, lehet, hogy nem, de tájak
öröme bennem elhalványodott:
szájaló ifjak egykettőre vének,
s a gúny-plakátsor kelt utálatot…
Nem szeretem a fenti csőcseléket,
s a cinkosait szintén megvetem, -
ki-kibuggyan botrányaikból érdek,
s furcsa versükből csordogál a genny.
S bár Szent István jött, s az kardos vitéz volt,
az út „felházi” Krisztusig vezet,
ő van most furcsa versben, s elmebajnak
mutogat egyre „szent tüneteket”.
Rábólogat egy gyáva lelkű ország, -
itt Mennybe száll a Tolvaj, aki lop,
itt horogkereszt horgas görbesége,
ha nem hunysz szemet, máris láthatod!
Itt a Sátán szól csak Krisztus nevében,
s az Egyház hallgat, fűben barna „szent”,
de furcsa versben eljön más Idő majd,
olyan Idő, amely rendet teremt.
Ezt már előttem sokan, sokszor hitték,
jöttek, meghaltak, én is meghalok,
de tudom, eljön, - átkos diktatúrák,
igen, azok sem halhatatlanok.
A Nagy Költőket kis senkik megölték, -
de hajcsárokban szív majd megremeg.
Ó, Ázsia, - más harcos lét, Szabadság,
Időt siettess, - küldj fegyvereket!

(2019)

A képen:
Another possibility about migration of Hungarians (Source: Veres, Péter. „A magyar nép etnogenezise (ethnogenesis of the Hungarian people)”. História XXIX. (2007/4.). HU ISSN 01392409., forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Migration_of_Hungarians.jpg.