Feltöltve: 2019-03-03 09:50:32
Megtekintve: 1923
ALAPVETŐ FOGALMAK (2) - HAZA - igazság és hazugság
Hogy a DEMOKRÁCIA nagyon fontos társadalmi fogalom, úgy a HAZA is ezek közé tartozik. Előbb összefoglalom azt, amit a DEMOKRÁCIÁRÓL írtam, utána térek rá a HAZA fogalmára:
1.) Minden eddigi társadalmi rend szükségszerűen DIKTATÚRA volt, és mindegyik ma is az, az erkölcsi ítélet alapja csak az lehet: kiknek a diktatúrája, kiknek az elnyomására, milyen célból, és hogyan? A szocialista társadalom diktatúrája („proletárdiktatúra”) erkölcsileg sokkal magasabb szintű, mint a polgári diktatúra, a DEMOKRÁCIA („népuralom”) azonban magas szinten (ha a népen az egész lakosságot értjük) egyelőre egyetlen társadalomban sem valósítható meg.
2.) A polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rendben, ha fejlettebb társadalmi rend megvalósítására nincs reális lehetőség, a HALADÁS HÍVEINEK (és a lakosság nagyobb részének, a dolgozóknak) az érdeke az, hogy LIBERÁLIS-BALOLDALI POLGÁRI PÁRTOKRA szavazzanak, és ezek győzelmét segítsék elő.
3.) Fel kell figyelni a világot fenyegető nagy veszélyre: a NACIONALIZMUSRA! A nacionalizmus fennmaradt, számos tűzfészek jött létre az utóbbi évtizedekben, vagy létezik potenciálisan, a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága a nagyhatalmaknál is olyan belső problémákat teremtett, amelyek a „demokratikusabb” kormányzást nehezítik, a totális diktatúra irányában hatnak. Ez nem csak Magyarországra érvényes, ahol szintén erősödött a nacionalizmus, amelyet a jobboldali kormány nagyon is felhasznál, - hanem az egész világra.
Magyarországon is, a magyarság körében is, a HALADÁS HÍVEINEK, egy tágabb stratégiához igazodóan, annak részeként, többet kell tenniük A LAKOSSÁG FELVILÁGOSÍTÁSÁRA, utóbbi keretében az ALAPVETŐ TÁRSADALMI FOGALMAK megértetésére. (A rendszerváltástól (1989) a „rabszolgatörvényig” (2018),
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=542265882937416&id=100014620267716.
Mi a Haza?
Erre egyik versemben is megpróbáltam feleletet adni (Haza,
http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Haza.html&Itemid=301.
Tekintettel arra, hogy a Haza fogalma nagyon fontos, de rengeteg ferdítés, hazugság jelentkezett és jelentkezik naponta e fogalom tartalmát illetően, át kell tekintenünk ezt a kérdéskört.
A „Haza” fogalma eredetileg sokszor csak igen mérsékelten jelenthetett egy nép (nemzet) számára földrajzi területet. Így volt ez az ősmagyaroknál is, akik valahol a mai Kína mellett éltek, majd vándorlásra kényszerültek. A vándorlás során a Haza földrajzi területe sokszor változott, hiszen a magyarok őseit más népek harcokban továbbűzték, mint ahogy a magyarok is így tettek más népekkel, és új területet foglaltak el, miután az addig ott élőket elűzték, illetve egy részüket magukba olvasztották. A magyarok „földrajzi hazája” tehát csak ideiglenes lehetett, viszont összekötötte őket (törzseiket) a vérségi kapcsolat, a közös szokások, hitvilág, és az általuk beszélt közös nyelv. Mindez a Haza része volt.
A Honfoglalással megváltozott a helyzet. A Kárpát-medencéből nem volt hová továbbmenni, mert nyugatabbra kialakult államok voltak, ezeket ugyan a kalandozások során a magyarok megsarcolták, de már Géza fejedelem látta, hogy ezek a harci cselekmények a magyarság elfogyásához vezethetnek, és megtiltotta a kalandozásokat, majd pedig István, a magyarság első királya, leverte, a páncélba öltözött német zsoldosok segítségével, a Koppány vezette lázadást, és ugyancsak német papok segítségével, erőszakkal (de a magyarságot szolgáló erőszakkal) a keresztény hitre téríttette át az addig „pogány” magyarságot, (amit szintén szigorú törvényekkel, erőszakkal védetett meg), létrehozta a vármegyerendszerre épülő közigazgatást, - a magyarság letelepedett, fokozatosan áttért a földművelésre. Mindez, bár kezdetben a magyarság egy részének akarata ellen történt, erőszakkal, de a magyarság fennmaradását és további fejlődését biztosította. (Utóbbit ismertem el Szent István c. versemben: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=37846).
(Megjegyzem, hogy véleményem szerint a Krisztust imádtató keresztény hit és a pogány istenekben való hit filozófiai lényegét illetően nem sokban különbözött egymástól, mint ahogy e filozófiai lényeget illetően (felsőbbrendű szellemi lény, lények, „csodák”) a mai világban sem sokban különböznek a történelmi egyházak által hirdetett hitek és más világvallások, vagy szekták hite, de még az előzetes korok vallásos hitvilágára is érvényes ez (mármint filozófiai lényegüket illetően, mert egyébként társadalmi hatásukban, céljaikban nem csak közös vonások vannak, hanem jelentős eltérések is).
A magyarság vándorlása során még a szabad harcosok (akik nem voltak rabszolgák) sok tekintetben egyenrangúak voltak, akkor is, ha törzsenként voltak befolyásosabbak, magasabb rangúak. A tanácskozásokon is egy „demokratikusabb” választás érvényesült a teendőkre vonatkozóan. István király államalapításával sok minden alapvetően megváltozott. Kialakultak az alapvető társadalmi rétegek: nemesség, míg az addig szabad magyarok nagyobbrészt jobbágysorba süllyedtek le, jobbágyok lettek, adófizetési kötelezettséggel hűbéruruknak és az egyháznak.
A honfoglalással, letelepedéssel, államalapítással a Haza fogalmában a földrajzi terület jelentősége természetesen nagyon megnőtt.
Nem csak a terület jelentősége nőtt azonban meg a Haza fogalmán (tartalmán) belül, hanem jelentős társadalmi ellentét is keletkezett: a nemesség (hűbérurak) és a jobbágyság érdekellentéte. Ez az ellentét részleges volt: külföldi hódítókkal szemben a hűbérurak és a jobbágyság közös érdeke volt a föld és a rajta lévő vagyon megvédése, ha nem is egyformán, és változó mértékben, viszont a hűbérurak és az egyház olykor a törvényes adózáson messze túlmenően (adók és robotmunka) is sanyargatták, fosztogatták a jobbágyokat. Ez annyit jelentett: a földesurak és a jobbágyok „Hazája” nem volt ugyanaz a haza, akár felismerték ezt a jobbágyok, akár nem. Egyes időszakokban ez az ellentét megnőtt, így a Dózsa György vezette 1514-es „parasztháborúban”, amelyet a földesuraknak és egyházi vezetőknek nehezen sikerült leverni, és a leverés után kegyetlen bosszút álltak a jobbágyokon. Ady Endre több verset is írt erről, egyik a Dózsa György unokája című (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/dozsa.htm). (Nem véletlen, hogy az 1989-es rendszerváltás óta ritkán lehet hallani, látni ilyen verseket vagy más írásokat az akkori eseményekről, persze, a történelemkönyvekről nem lehet ezeket teljesen kihagyni. Az már a történészek feladata volna, hogy megállapítsák: az 1514-es „parasztháború” mennyiben járult hozzá az 1526-os „mohácsi csatában” a török haddal szemben a magyar sereg döntő vereségéhez, aminek következménye Magyarország három részre szakadása lett. A magyar sereg nemesi felkelőkből állt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Moh%C3%A1csi_csata). A jobbágyok kezébe 1514-után a magyar nemesség nyilván nem mert volna fegyvert adni, de valószínűleg a török had ekkor szinte legyőzhetetlen volt Európa segítsége nélkül, utóbbit pedig az ország vezetése nem kapta meg.
A török uralom 150 évig tartott a három részre szakadt országban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kora_%C3%BAjkori_magyar_t%C3%B6rt%C3%A9nelem). A török kiűzése után Magyarország a Habsburg birodalom része lett. A „felvilágosult abszolutizmus” időszakában (főleg Mária Terézia és fia, II. József uralkodása alatt) a Habsburgok Magyarországnak az osztrák birodalomba való teljes beolvasztására törekedtek („abszolutizmus”), de ugyanakkor Magyarországnak (mint osztrák tartománynak) a „modernizálására” is, többek között új törvényekkel és a jobbágyság terheinek csökkentésével. A „Haza” fogalmának tartalmát ez ellentétesen befolyásolta, a magyarság „nemzeti léte” ellen támadás volt, ezzel szemben a „modernizálás” (a jobbágyság terheinek csökkentése, közigazgatás fejlesztése, vallásharcok megfékezése) haladó volt, és utóbbi tekintetében a magyar hűbérurak (főleg e rétegen belül is a főurak) voltak „haladásellenesek”. A „földrajzi területen” levő „társadalmi felépítményt” tehát ellentétes hatások érték.
A továbbiakban azonban, a reformkorban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Reformkor) mind az önálló nemzeti létet (nemzeti függetlenséget) követelő irány, mind pedig a társadalmi problémák megoldására való törekvés erősödött (utóbbi tekintetében nagy volt eleinte a nemesség ellenállása). A nemesség és a jobbágyság hazája ugyanazon földrajzi területen (Magyarországon) korántsem ugyanaz a Haza volt. Erre utal nem csupán Petőfi sok verse, hanem olyan nagy költőé is, mint Vörösmarty Mihály, aki 1846-ban így írt Országháza c. költeményében a maradi magyar nemességről: „A hazának nincsen háza, / Mert fiainak / Nem hazája; / Büszke fajnak / Küzdő pálya, / Melyen az magát rongálja, / Kincsnek, vérnek rosz gazdája.” (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1834-1855-76A0/orszaghaza-7B96/).
A magyar polgári demokratikus forradalom 1848. március 15-én győzött, majd Magyarország az „áprilisi törvényekkel” szinte független ország lett, és törvény született a jobbágyfelszabadításról is, de az engedékeny császárt a birodalmi tanács lemondatta és Ferenc Józsefet ültette a császári és királyi trónra. Ez a magyar szabadságharchoz vezetett az osztrák birodalom ellen (https://hu.wikipedia.org/wiki/1848%E2%80%9349-es_forradalom_%C3%A9s_szabads%C3%A1gharc). Utóbbit a Habsburg-ház csak az orosz cár csapatai segítségével tudta leverni.
Az 1848/49-es magyar szabadságharc előtt és folyamán a Haza tekintetében átmenetileg jelentős érdekegyesítés következett be a nemesség és nem nemesség között: a nemességet a függetlenség kivívásának eszméje vezette, a jobbágyság felszabadítása pedig már törvénybe foglalt volt, ha a törvényt még nem is hajtották rögtön végre. A harcok során így jelentős sikerek születtek, a nemesek általában tisztekként vezették a függetlenségi harcot, a katonák nagy részét pedig a törvény által felszabadított volt jobbágyok adták. A Haza fogalmában tehát egyesült a terület és rajta élők közös érdeke, vágya (ha utóbbi kicsit leegyszerűsítés is, lényegében erről volt szó). Ami a Magyarországon élő nemzetiségeket illeti, bár Kossuth Lajos nem ismerte fel eléggé a nemzeti lét fontosságát a nem magyar nemzetiségűeknél, ezeket a nemzetiségeket a magyarokkal egyenértékűen „magyaroknak” tartotta, a szabadságharc során jelentős nemzetiségi konfliktus csak a horvátokkal volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1kozdi_csata) (ez is a valóság kicsit leegyszerűsítése, az érthetőség kedvéért, és az orosz cári csapatok beavatkozásáig lényegében Erdélyre is érvényes, a románok sem szálltak szembe a Bem József vezette seregekkel). A Habsburg-ház csak az orosz cár csapatai segítségével tudta leverni a magyar szabadságharcot. Ezt követően az elnyomás évtizedei következtek.
Az 1867-es Kiegyezés Magyarország és a Habsburg birodalom között (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiegyez%C3%A9s) egy dualista államot teremtett: az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ez a Kiegyezés magyar részről Deák Ferenc vezetése alatt jött létre az osztrák birodalommal, ahol Ferenc József volt a császár. E dualista államban közös lett a külügy, hadügy és a pénzügy. Magyarország területi épsége ugyan fennmaradt, de utóbbi három fontos közös terület mégis függőséget teremtett Magyarország részére az osztrák birodalommal. Gazdasági téren azonban Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia keretében sokat fejlődött.
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttét több tényező siettette, de jelentősen az, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadítással (ezt már a Habsburg-ház hajtotta végre a szabadságharc leverése után) a nemesség elveszítette a jobbágyok munkájából származó jövedelmét és a jobbágyok ingyenes munkáját (robot), ami e társadalmi réteg megélhetését addig biztosította (a nagybirtokok viszont megmaradtak, de a kis- és középnemességnek viszonylag kevés birtoka volt az úri megélhetéshez, mint erre Petőfi Sándor már a polgári forradalom előtt utalt, többek között A magyar nemes c. költeményében, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/amagyarn.htm). A Kiegyezéssel ez a kis- és középbirtokos nemesi réteg az Osztrák-Magyar Monarchiában megélhetéshez és Magyarországon hatalmi pozíciókhoz jutott, elsősorban a közigazgatási és katonatiszti pályákon. Emellett a főurak nagy birtokai megmaradtak, és azok a jobbágyok, akiknek a jobbágyfelszabadításkor már nem volt jobbágytelkük, vagy csak annak kis része, főleg zsellérként tudtak megélni, rossz körülmények között, a nagybirtokon végzett munkájukkal (zsellérek).
A Kiegyezéssel a Haza fogalma, mint a történelem során máskor is, újra módosult. A terület mellett a való élet mást és mást jelentett különböző társadalmi rétegeknél. Ekkor alakult ki az „úri Magyarország”, amelynek erkölcsi állapotáért, a fennmaradt anekdoták szerint, a Kegyezés „létrehozója”, a becsületes Deák Ferenc nem rajongott, de riasztó valóságát, társadalmi rétegeinek helyzetét többek között a nagy magyar írók, költők tárták fel /a szélhámosságra hajló úri „dzsentri” típusát rajzolja meg Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon (http://mek.niif.hu/00900/00955/00955.htm), a katolikus egyház vezetésének álszent voltát, erkölcstelenségét pedig a Különös házasság (http://mek.oszk.hu/00900/00944/html/) c. művében, a kapitalizmus embertelenségét Jókai Mór a Fekete gyémántok (http://mek.oszk.hu/05500/05581/html/jokaiff0049/jokaiff0049.html) c. regényében, Ady Endre, e korszak nagy költője pedig szinte minden társadalmi rétegből felmutat jellemzőket, a földnélküli zselléreket illetően A grófi szérűn (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/grofisze.htm), a munkásságra vonatkozóan a Küldöm a frigy-ládát (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/frigylad.htm), és az akkori magyar uralkodó osztályok jellegzetes elnyomó, nacionalista, népbutító tevékenységére, a Tisza Istvánok „úri Magyarországára” utal több versében, az Ülj, törvényt Werbőczi (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/rohforr.htm), meg a Rohanunk a forradalomba (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/rohforr.htm) c. költeményeiben./
Magyarország (az Osztrák-Magyar Monarchia keretében) az első világháborút elvesztette, és a „békediktátum” Trianont hozta. Hazugság az, hogy a területveszteségért a magyar uralkodó osztályok nem voltak felelősek, és jellegzetes képviselőjük, Tisza István miniszterelnök sem, bár Trianon okai igen összetettek (Trianon, http://mek.niif.hu/03200/03222/html/22.htm). A Haza területe Trianonnal szétdarabolódott, felépítménye pedig (a társadalom szervezetei) szintén zűrzavaros helyzetbe került.
A forradalmak, ha győznek, akár átmeneti időre is, a Haza fogalmának tartalmában kedvező változást hoznak a tömegek részére, a többség részére (mert minden társadalmi rend diktatúra). E kedvező változás Trianon után is bekövetkezett, de a „békediktátum” miatt kedvezőtlennel együtt, mert Magyarország területének nagy részét elveszítette (https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s ). (Ez a magyarlakta vagy nagyobbrészt magyarlakta területeknél biztosan igazságtalan volt, de nem volt tárgyilagos és értelmes az a nacionalista jelszó sem Trianon után, amelyik minden volt területet visszakövetelt, azokat is, amelyek többségükben nem magyarok által lakottak voltak („MINDENT VISSZA! NEM, NEM, SOHA!”).
A háborús összeomlás eredményeképpen 1918 októberének végén polgári demokratikus forradalom tört ki és győzött Magyarországon („őszirózsás forradalom”, https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90szir%C3%B3zs%C3%A1s_forradalom), Károlyi Mihály lett a miniszterelnök, és kikiáltották a köztársaságot. Károlyi Mihály (szemben a háborús uszító és a dolgozó tömegeket, valamint a nem magyar nemzetiségűeket elnyomó Tisza Istvánnal) jó szándékú ember volt, aki a polgári renden belül egy demokratikusabb polgári államot akart megvalósítani, olyat, amelyben haladó reformok valósulnak meg, és sor kerül a földosztásra. Ezt végeredményben az első világháborúban győztes antant hiúsította meg, de része volt a bukásban annak is, hogy, bár Károlyi a kormányában levő szociáldemokratákkal jól együttműködött, a tömegek egyre inkább a radikálisabb kommunista eszmék befolyása alá kerültek, továbbá a másik oldalról az ellenforradalom erői szervezkedtek. A kommunisták végül megegyeztek a szociáldemokratákkal, és 1919. március 31-én létrejött a Tanácsköztársaság, vértelen forradalommal. Károlyi Mihály nem szegült szembe a „népakarattal”, ha hivatalosan nem is mondott le. Könyvében értékesen és érdekes, egyúttal tárgyilagosan írt erről, és a későbbi időszakokról is (Hit, illúziók nélkül, https://konyvekhu.vrachurolog.com/hit-illuziok-nelkul-letoltes-olvassa-online ). (Károlyi Mihályt az egyik legnagyobb magyarként tisztelem, Levél a mából gróf Károlyi Mihályhoz, https://www.poet.hu/vers/86355). A Tanácsköztársaság megalakulását több magyar író és költő üdvözölte, köztük Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, és Tóth Árpád. A 133 napig fennmaradt Magyar Tanácsköztársaság a Haza fogalmába tartozó tartalomként elsősorban a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló intézkedéseket tett (elsősorban a munkásság, szegényparasztság számára), de a Haza fogalmába tartozó területet is fontosnak tartotta, és kezdetben sikeres honvédő harcokat folytatott a cseh és a román seregek ellen (https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_Tan%C3%A1csk%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g).
A Tanácsköztársaság bukása után Horthy Miklós fővezér „Nemzeti Hadseregének” tiszti különítményei törvénytelen gyilkosságokat követtek el, amelyekért Horthy is felelős volt, továbbá Horthy kormányzóvá választása is a terror légkörében történt. A Horthy-korszak saját törvényeit sem tartotta be, a rendszerrel szemben álló elfogottakat kínozták, olykor már a bírósági tárgyalás előtt belehaltak a kínzásokba.
A Horthy-korszak parlamenttel (alsó- és felsőházzal) rendelkező, de fasiszta vonásokat mutató állam volt, uralkodó osztályai (nagybirtokosok, nagytőkések, magas rangú hivatalnokok, katonatisztek, és más ide sorolható társadalmi osztályok, rétegek) elnyomták a dolgozó tömegeket, elsősorban a munkásságot és a szegényparasztságot, meg a földnélküli zselléreket. Horthy e korszak jelképe volt inkább, azt tette, amit a mögötte álló uralkodó osztályok érdekei kívántak (Horthy, http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=44314). A Horthy-korszak nemzetellenes nacionalizmusa, „keresztény kurzusa” és népbutítása máig érzékelteti káros eszmei hatását. E korszak uralkodó osztályai a Trianonnál elvesztett és a német és olasz fasizmus révén visszakapott felvidéki, majd észak-erdélyi területekért többek között még saját népüknek egy részét (a vidéki zsidóságot) is eladták a német fasizmusnak (https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9csi_d%C3%B6nt%C3%A9sek), amelynek haláltáboraiban sok magyar zsidó halt meg (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-marhavagonok.16353/). A Horthy-korszakban a jobboldali magyar kormányok és a mögöttük álló uralkodó osztályok, valamint az elbutított magyar tömegek szégyent hoztak mindarra, ami jó erkölcs, becsület, emberi érték, a Hazát csak területként érzékelték és nem látták be: az ilyen haza csak egy szűkebb réteg hazája.
A Horthy-korszakban azonban jelentkezett, többek között a szépirodalomban, az a régebbről megmaradt felismerés is, hogy az, aki szereti Hazáját, annak bírálnia kell, esetleg igen élesen, a Haza rossz helyzetéért felelősöket (ez a felelősség az enyhébb vétségektől a hazaárulásig terjedhet, és ki kellene mondani, a Horthy korszakban hazaárulás is történt, sokszorosan, és erkölcsileg ma is bűnös az, aki ezt tagadja). A Horthy-korszak zselléreinek életmódját mutatta be valósághoz hűen, mégis megrázóan Illyés Gyula Puszták népe c. művében (internetről letölthető), Móricz Zsigmond a parasztság nehéz életét egy sor regényében, József Attila a munkásság sorsát verseiben, versei közül a hazájáról írt átfogó költeményét említem (Hazám, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/hazam.htm). Utóbbi példát ad arra, hogy milyen az igazi hazaszeretet.
1945 után, a „koalíciós időkben” (1945-1948) a küzdelem Magyarországon kétféle Hazáért szólt: Magyarország polgári vagy szocialista társadalmi berendezkedésű ország lesz? Most nem a földrajzi területért folyt a küzdelem, hanem a Haza kétféle felépítményéért, amely erős érdekellentétet teremtett. A polgári társadalom hívei, bár a Horthy korszakot rémes bűnök terhelték, „demokratikus” szavazással győztek volna, ami nem lett volna erkölcsös, és nem szolgálta volna a munkások, parasztok, és más dolgozó rétegek érdekeit. A munkáspártokat és híveiket (a kommunistákat és szociáldemokratákat) azonban támogatta a Szovjetunió és annak hadseregének Magyarország területén való tartózkodása. Ahogy annak idején a magyar államalapításkor Istvánt német páncélos lovagok támogatták Koppány lázadásának leverésében, hasonlóképpen a Vörös Hadsereg ittlétéből való támogatást sem kell elítélni, hiszen a magyarok többségének érdekében történt ez (részletesebben a „demokrácia” megértéséhez: ALAPVETŐ FOGALMAK (1), - „DEMOKRÁCIA”, igazság és hazugság https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716).
Magyarországon szocialista társadalmi rend valósult meg, először a Rákosi-korszakban (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1kosi-korszak). Ez a korszak sok dolgozó érdekében hozott döntő, kedvező változást, „társadalmi sorsfordulatot”, de egyben, erős összefüggésben a Szovjetunióban Sztálin „személyi kultuszával”, Magyarországon sok törvénytelenség történt, koholt perekkel, igazságtalan bebörtönzésekkel, kivégzésekkel is, ezeket nem hogy tagadni nem szabad, hanem, mint más történelmi korszakokra vonatkozóan is áll ez, tárgyilagosan kell bemutatni, de nem a „kommunizmus eszméjével” kell ezeket azonosítani, az ilyesmi népbutítás (ahogy a kereszténység eszméjéből sem következik mindaz a rémes dolog, amit nevében elkövettek!). A Rákosi-korszakban az aktív belső osztályellenséggel valóban le kellett számolni, de ezt az „osztályharcot” egyrészt túlzásba vitték, másrészt paradox módon a szocialista társadalmi rend hívei közül is sokan börtönbe kerültek. A Párton (Magyar Dolgozók Pártja, MDP) belül két vezető csoport küzdött egymással, egyiket Rákosi Mátyás, a másikat Nagy Imre neve fémjelezte (Nagy Imre (1896 – 1958) sorsa, -
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716. Ugyanazon a földrajzi területen a Rákosi-korszakban kétféle Haza volt felépítménye szerint, a dolgozó rétegek nagy részének, a törvénytelenségek ellenére is, sokkal jobb, mint a Horthy-korszakban, az egykori uralkodó osztályoknak és az őket akkor kiszolgáló társadalmi rétegeknek (így a volt földesuraknak, csendőrtiszteknek, kulákoknak és másoknak) sokkal rosszabb. Az egyébként sok szempontból bizonyos mértékig jogos megkülönböztetések túlhajtása, sőt, embertelen büntetésekre váltása, igazságtalanságot teremtett. Ezek az igazságtalanságok azonban a szintén szocialista társadalmi rendű Kádár-korszakban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_1957%E2%80%931989_k%C3%B6z%C3%B6tt) fokozatosan megszűntek, így a Haza felépítménye szinte mindenki által elfogadható lett volna, de – mint 1989 után kiderült – a Horthy-korszak eszméi a felszín alatt megmaradtak. Szerintem az nem vitatható, hogy 1956 után, a Kádár-korszakban, egy erkölcsileg sokkal magasabb rendű társadalom alakult ki, mint az 1989-es rendszerváltás utáni (Nem volt nehéz, https://www.poet.hu/vers/126622).
Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás egy nemzetközi méretű ellenforradalom része volt, amely visszaállította a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rendet. Ez, még a kapitalizmus nemzetközi válsága előtt, amire a kétezres évek közepe táján került sor, sok emberben jövedelmét, boldogulását illetően reményeket támasztott, hiszen még állt a „Nyugati kirakat”. A rendszerváltás vezető résztvevői nem a Horthy-korszakot állították vissza, mert a nemzetközi ellenforradalmi erők parancsai szerint cselekedtek a rendszerváltás magyarországi kulcsalakjai, de fokozatosan visszatért a Horthy-korszak fasiszta vonásokat mutató állammintájából sok minden: erkölcsi hanyatlás, nacionalizmus, keresztény kurzus kissé másfajta változata, az utóbbi évtizedben pedig a mostani jobboldali nacionalista kormány és pártjainak (FIDESZ-KDNP) uralma idején hihetetlen méreteket öltött a népbutítás, a jogállam felszámolása, a „nemzeti jelszavakkal” való primitív hatásvadászat a szavazatokért. Meg a csalás minden területen, a parlamenti választások idején is, 2018-ban is (Legális kormány, illegális kormány, - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420).
A Haza most lassan azt jelenti a földrajzi területen itt élőknek, hogy a lakosság négyötödének valójában nem igazi hazája, csak azon egyötödének, melynek a jelenlegi jobboldali nacionalista kormány - a lakosság négyötödének kárára - kiváltságokat biztosít, azoknak, akik ennek a diktatúrának erkölcstelen haszonélvezői. Lehet, hogy utóbbit a lakosság négyötödéből sokan nem ismerik még fel, de tenni kellene, hogy felismerjék!
ÖSSZEFOGLALÓAN:
1.) A Haza fogalma alatt nem csak a földrajzi terület értendő, hanem felépítményében mindaz, amit a különböző társadalmi rétegek számára tartalmaz, amilyen életlehetőségeket, társadalmi környezetet a benne élő közösségek számára biztosít. Minden társadalmi rend diktatúra, ahol az elnyomók és elnyomottak Hazája nem ugyanaz egy adott korszakban.
2.) A Hazával szemben polgárainak nem csak kötelességei vannak, hanem jogai is.
3.) A forradalmak a dolgozó tömegeknek jobb Hazát hoztak, az ellenforradalmak rosszabbat.
4.) A Haza mindig tartalmaz az értékek mellett kárt okozó tényezőket is. A Haza szeretete azt követeli, hogy a honpolgárok hazájuk múltbeli és jelenbeli értékeit megbecsüljék, de múltbeli és jelenbeli vétkeit, bűneit, szégyeneit se hallgassák el, miként ezt a magyar irodalom és más területek egyes képviselői példamutatóan tették, - és ezt a kritikus hangot meg kell találni és erősíteni! A Haza valósággal ellentétes bemutatása is gyakori volt minden korban, amit el kell ítélni.
5.) Magyarországon jelenleg (2019-ben) a jobboldali kormány és pártjainak (FIDESZ-KDNP) vezetése alatt a lakosság legnagyobb részének (mintegy négyötödének) valójában nem Hazája a mostani Magyarország, - de tenni kell azért, hogy az legyen!
6.) A nacionalizmus már két világháborúban hozott tragédiákat Magyarországnak is, Európának is, a világnak is. A nacionalizmus ebben a korban, amelyben élünk, továbbra is árt az emberiségnek is, a nemzeteknek is, - nem hazafias, hanem nemzetellenes tevékenység, az enyhébb vétkektől a hazaárulásig.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
1.) Minden eddigi társadalmi rend szükségszerűen DIKTATÚRA volt, és mindegyik ma is az, az erkölcsi ítélet alapja csak az lehet: kiknek a diktatúrája, kiknek az elnyomására, milyen célból, és hogyan? A szocialista társadalom diktatúrája („proletárdiktatúra”) erkölcsileg sokkal magasabb szintű, mint a polgári diktatúra, a DEMOKRÁCIA („népuralom”) azonban magas szinten (ha a népen az egész lakosságot értjük) egyelőre egyetlen társadalomban sem valósítható meg.
2.) A polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rendben, ha fejlettebb társadalmi rend megvalósítására nincs reális lehetőség, a HALADÁS HÍVEINEK (és a lakosság nagyobb részének, a dolgozóknak) az érdeke az, hogy LIBERÁLIS-BALOLDALI POLGÁRI PÁRTOKRA szavazzanak, és ezek győzelmét segítsék elő.
3.) Fel kell figyelni a világot fenyegető nagy veszélyre: a NACIONALIZMUSRA! A nacionalizmus fennmaradt, számos tűzfészek jött létre az utóbbi évtizedekben, vagy létezik potenciálisan, a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága a nagyhatalmaknál is olyan belső problémákat teremtett, amelyek a „demokratikusabb” kormányzást nehezítik, a totális diktatúra irányában hatnak. Ez nem csak Magyarországra érvényes, ahol szintén erősödött a nacionalizmus, amelyet a jobboldali kormány nagyon is felhasznál, - hanem az egész világra.
Magyarországon is, a magyarság körében is, a HALADÁS HÍVEINEK, egy tágabb stratégiához igazodóan, annak részeként, többet kell tenniük A LAKOSSÁG FELVILÁGOSÍTÁSÁRA, utóbbi keretében az ALAPVETŐ TÁRSADALMI FOGALMAK megértetésére. (A rendszerváltástól (1989) a „rabszolgatörvényig” (2018),
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=542265882937416&id=100014620267716.
Mi a Haza?
Erre egyik versemben is megpróbáltam feleletet adni (Haza,
http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Haza.html&Itemid=301.
Tekintettel arra, hogy a Haza fogalma nagyon fontos, de rengeteg ferdítés, hazugság jelentkezett és jelentkezik naponta e fogalom tartalmát illetően, át kell tekintenünk ezt a kérdéskört.
A „Haza” fogalma eredetileg sokszor csak igen mérsékelten jelenthetett egy nép (nemzet) számára földrajzi területet. Így volt ez az ősmagyaroknál is, akik valahol a mai Kína mellett éltek, majd vándorlásra kényszerültek. A vándorlás során a Haza földrajzi területe sokszor változott, hiszen a magyarok őseit más népek harcokban továbbűzték, mint ahogy a magyarok is így tettek más népekkel, és új területet foglaltak el, miután az addig ott élőket elűzték, illetve egy részüket magukba olvasztották. A magyarok „földrajzi hazája” tehát csak ideiglenes lehetett, viszont összekötötte őket (törzseiket) a vérségi kapcsolat, a közös szokások, hitvilág, és az általuk beszélt közös nyelv. Mindez a Haza része volt.
A Honfoglalással megváltozott a helyzet. A Kárpát-medencéből nem volt hová továbbmenni, mert nyugatabbra kialakult államok voltak, ezeket ugyan a kalandozások során a magyarok megsarcolták, de már Géza fejedelem látta, hogy ezek a harci cselekmények a magyarság elfogyásához vezethetnek, és megtiltotta a kalandozásokat, majd pedig István, a magyarság első királya, leverte, a páncélba öltözött német zsoldosok segítségével, a Koppány vezette lázadást, és ugyancsak német papok segítségével, erőszakkal (de a magyarságot szolgáló erőszakkal) a keresztény hitre téríttette át az addig „pogány” magyarságot, (amit szintén szigorú törvényekkel, erőszakkal védetett meg), létrehozta a vármegyerendszerre épülő közigazgatást, - a magyarság letelepedett, fokozatosan áttért a földművelésre. Mindez, bár kezdetben a magyarság egy részének akarata ellen történt, erőszakkal, de a magyarság fennmaradását és további fejlődését biztosította. (Utóbbit ismertem el Szent István c. versemben: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=37846).
(Megjegyzem, hogy véleményem szerint a Krisztust imádtató keresztény hit és a pogány istenekben való hit filozófiai lényegét illetően nem sokban különbözött egymástól, mint ahogy e filozófiai lényeget illetően (felsőbbrendű szellemi lény, lények, „csodák”) a mai világban sem sokban különböznek a történelmi egyházak által hirdetett hitek és más világvallások, vagy szekták hite, de még az előzetes korok vallásos hitvilágára is érvényes ez (mármint filozófiai lényegüket illetően, mert egyébként társadalmi hatásukban, céljaikban nem csak közös vonások vannak, hanem jelentős eltérések is).
A magyarság vándorlása során még a szabad harcosok (akik nem voltak rabszolgák) sok tekintetben egyenrangúak voltak, akkor is, ha törzsenként voltak befolyásosabbak, magasabb rangúak. A tanácskozásokon is egy „demokratikusabb” választás érvényesült a teendőkre vonatkozóan. István király államalapításával sok minden alapvetően megváltozott. Kialakultak az alapvető társadalmi rétegek: nemesség, míg az addig szabad magyarok nagyobbrészt jobbágysorba süllyedtek le, jobbágyok lettek, adófizetési kötelezettséggel hűbéruruknak és az egyháznak.
A honfoglalással, letelepedéssel, államalapítással a Haza fogalmában a földrajzi terület jelentősége természetesen nagyon megnőtt.
Nem csak a terület jelentősége nőtt azonban meg a Haza fogalmán (tartalmán) belül, hanem jelentős társadalmi ellentét is keletkezett: a nemesség (hűbérurak) és a jobbágyság érdekellentéte. Ez az ellentét részleges volt: külföldi hódítókkal szemben a hűbérurak és a jobbágyság közös érdeke volt a föld és a rajta lévő vagyon megvédése, ha nem is egyformán, és változó mértékben, viszont a hűbérurak és az egyház olykor a törvényes adózáson messze túlmenően (adók és robotmunka) is sanyargatták, fosztogatták a jobbágyokat. Ez annyit jelentett: a földesurak és a jobbágyok „Hazája” nem volt ugyanaz a haza, akár felismerték ezt a jobbágyok, akár nem. Egyes időszakokban ez az ellentét megnőtt, így a Dózsa György vezette 1514-es „parasztháborúban”, amelyet a földesuraknak és egyházi vezetőknek nehezen sikerült leverni, és a leverés után kegyetlen bosszút álltak a jobbágyokon. Ady Endre több verset is írt erről, egyik a Dózsa György unokája című (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/dozsa.htm). (Nem véletlen, hogy az 1989-es rendszerváltás óta ritkán lehet hallani, látni ilyen verseket vagy más írásokat az akkori eseményekről, persze, a történelemkönyvekről nem lehet ezeket teljesen kihagyni. Az már a történészek feladata volna, hogy megállapítsák: az 1514-es „parasztháború” mennyiben járult hozzá az 1526-os „mohácsi csatában” a török haddal szemben a magyar sereg döntő vereségéhez, aminek következménye Magyarország három részre szakadása lett. A magyar sereg nemesi felkelőkből állt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Moh%C3%A1csi_csata). A jobbágyok kezébe 1514-után a magyar nemesség nyilván nem mert volna fegyvert adni, de valószínűleg a török had ekkor szinte legyőzhetetlen volt Európa segítsége nélkül, utóbbit pedig az ország vezetése nem kapta meg.
A török uralom 150 évig tartott a három részre szakadt országban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kora_%C3%BAjkori_magyar_t%C3%B6rt%C3%A9nelem). A török kiűzése után Magyarország a Habsburg birodalom része lett. A „felvilágosult abszolutizmus” időszakában (főleg Mária Terézia és fia, II. József uralkodása alatt) a Habsburgok Magyarországnak az osztrák birodalomba való teljes beolvasztására törekedtek („abszolutizmus”), de ugyanakkor Magyarországnak (mint osztrák tartománynak) a „modernizálására” is, többek között új törvényekkel és a jobbágyság terheinek csökkentésével. A „Haza” fogalmának tartalmát ez ellentétesen befolyásolta, a magyarság „nemzeti léte” ellen támadás volt, ezzel szemben a „modernizálás” (a jobbágyság terheinek csökkentése, közigazgatás fejlesztése, vallásharcok megfékezése) haladó volt, és utóbbi tekintetében a magyar hűbérurak (főleg e rétegen belül is a főurak) voltak „haladásellenesek”. A „földrajzi területen” levő „társadalmi felépítményt” tehát ellentétes hatások érték.
A továbbiakban azonban, a reformkorban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Reformkor) mind az önálló nemzeti létet (nemzeti függetlenséget) követelő irány, mind pedig a társadalmi problémák megoldására való törekvés erősödött (utóbbi tekintetében nagy volt eleinte a nemesség ellenállása). A nemesség és a jobbágyság hazája ugyanazon földrajzi területen (Magyarországon) korántsem ugyanaz a Haza volt. Erre utal nem csupán Petőfi sok verse, hanem olyan nagy költőé is, mint Vörösmarty Mihály, aki 1846-ban így írt Országháza c. költeményében a maradi magyar nemességről: „A hazának nincsen háza, / Mert fiainak / Nem hazája; / Büszke fajnak / Küzdő pálya, / Melyen az magát rongálja, / Kincsnek, vérnek rosz gazdája.” (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1834-1855-76A0/orszaghaza-7B96/).
A magyar polgári demokratikus forradalom 1848. március 15-én győzött, majd Magyarország az „áprilisi törvényekkel” szinte független ország lett, és törvény született a jobbágyfelszabadításról is, de az engedékeny császárt a birodalmi tanács lemondatta és Ferenc Józsefet ültette a császári és királyi trónra. Ez a magyar szabadságharchoz vezetett az osztrák birodalom ellen (https://hu.wikipedia.org/wiki/1848%E2%80%9349-es_forradalom_%C3%A9s_szabads%C3%A1gharc). Utóbbit a Habsburg-ház csak az orosz cár csapatai segítségével tudta leverni.
Az 1848/49-es magyar szabadságharc előtt és folyamán a Haza tekintetében átmenetileg jelentős érdekegyesítés következett be a nemesség és nem nemesség között: a nemességet a függetlenség kivívásának eszméje vezette, a jobbágyság felszabadítása pedig már törvénybe foglalt volt, ha a törvényt még nem is hajtották rögtön végre. A harcok során így jelentős sikerek születtek, a nemesek általában tisztekként vezették a függetlenségi harcot, a katonák nagy részét pedig a törvény által felszabadított volt jobbágyok adták. A Haza fogalmában tehát egyesült a terület és rajta élők közös érdeke, vágya (ha utóbbi kicsit leegyszerűsítés is, lényegében erről volt szó). Ami a Magyarországon élő nemzetiségeket illeti, bár Kossuth Lajos nem ismerte fel eléggé a nemzeti lét fontosságát a nem magyar nemzetiségűeknél, ezeket a nemzetiségeket a magyarokkal egyenértékűen „magyaroknak” tartotta, a szabadságharc során jelentős nemzetiségi konfliktus csak a horvátokkal volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1kozdi_csata) (ez is a valóság kicsit leegyszerűsítése, az érthetőség kedvéért, és az orosz cári csapatok beavatkozásáig lényegében Erdélyre is érvényes, a románok sem szálltak szembe a Bem József vezette seregekkel). A Habsburg-ház csak az orosz cár csapatai segítségével tudta leverni a magyar szabadságharcot. Ezt követően az elnyomás évtizedei következtek.
Az 1867-es Kiegyezés Magyarország és a Habsburg birodalom között (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiegyez%C3%A9s) egy dualista államot teremtett: az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ez a Kiegyezés magyar részről Deák Ferenc vezetése alatt jött létre az osztrák birodalommal, ahol Ferenc József volt a császár. E dualista államban közös lett a külügy, hadügy és a pénzügy. Magyarország területi épsége ugyan fennmaradt, de utóbbi három fontos közös terület mégis függőséget teremtett Magyarország részére az osztrák birodalommal. Gazdasági téren azonban Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia keretében sokat fejlődött.
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttét több tényező siettette, de jelentősen az, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadítással (ezt már a Habsburg-ház hajtotta végre a szabadságharc leverése után) a nemesség elveszítette a jobbágyok munkájából származó jövedelmét és a jobbágyok ingyenes munkáját (robot), ami e társadalmi réteg megélhetését addig biztosította (a nagybirtokok viszont megmaradtak, de a kis- és középnemességnek viszonylag kevés birtoka volt az úri megélhetéshez, mint erre Petőfi Sándor már a polgári forradalom előtt utalt, többek között A magyar nemes c. költeményében, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/amagyarn.htm). A Kiegyezéssel ez a kis- és középbirtokos nemesi réteg az Osztrák-Magyar Monarchiában megélhetéshez és Magyarországon hatalmi pozíciókhoz jutott, elsősorban a közigazgatási és katonatiszti pályákon. Emellett a főurak nagy birtokai megmaradtak, és azok a jobbágyok, akiknek a jobbágyfelszabadításkor már nem volt jobbágytelkük, vagy csak annak kis része, főleg zsellérként tudtak megélni, rossz körülmények között, a nagybirtokon végzett munkájukkal (zsellérek).
A Kiegyezéssel a Haza fogalma, mint a történelem során máskor is, újra módosult. A terület mellett a való élet mást és mást jelentett különböző társadalmi rétegeknél. Ekkor alakult ki az „úri Magyarország”, amelynek erkölcsi állapotáért, a fennmaradt anekdoták szerint, a Kegyezés „létrehozója”, a becsületes Deák Ferenc nem rajongott, de riasztó valóságát, társadalmi rétegeinek helyzetét többek között a nagy magyar írók, költők tárták fel /a szélhámosságra hajló úri „dzsentri” típusát rajzolja meg Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon (http://mek.niif.hu/00900/00955/00955.htm), a katolikus egyház vezetésének álszent voltát, erkölcstelenségét pedig a Különös házasság (http://mek.oszk.hu/00900/00944/html/) c. művében, a kapitalizmus embertelenségét Jókai Mór a Fekete gyémántok (http://mek.oszk.hu/05500/05581/html/jokaiff0049/jokaiff0049.html) c. regényében, Ady Endre, e korszak nagy költője pedig szinte minden társadalmi rétegből felmutat jellemzőket, a földnélküli zselléreket illetően A grófi szérűn (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/grofisze.htm), a munkásságra vonatkozóan a Küldöm a frigy-ládát (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/frigylad.htm), és az akkori magyar uralkodó osztályok jellegzetes elnyomó, nacionalista, népbutító tevékenységére, a Tisza Istvánok „úri Magyarországára” utal több versében, az Ülj, törvényt Werbőczi (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/rohforr.htm), meg a Rohanunk a forradalomba (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/rohforr.htm) c. költeményeiben./
Magyarország (az Osztrák-Magyar Monarchia keretében) az első világháborút elvesztette, és a „békediktátum” Trianont hozta. Hazugság az, hogy a területveszteségért a magyar uralkodó osztályok nem voltak felelősek, és jellegzetes képviselőjük, Tisza István miniszterelnök sem, bár Trianon okai igen összetettek (Trianon, http://mek.niif.hu/03200/03222/html/22.htm). A Haza területe Trianonnal szétdarabolódott, felépítménye pedig (a társadalom szervezetei) szintén zűrzavaros helyzetbe került.
A forradalmak, ha győznek, akár átmeneti időre is, a Haza fogalmának tartalmában kedvező változást hoznak a tömegek részére, a többség részére (mert minden társadalmi rend diktatúra). E kedvező változás Trianon után is bekövetkezett, de a „békediktátum” miatt kedvezőtlennel együtt, mert Magyarország területének nagy részét elveszítette (https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s ). (Ez a magyarlakta vagy nagyobbrészt magyarlakta területeknél biztosan igazságtalan volt, de nem volt tárgyilagos és értelmes az a nacionalista jelszó sem Trianon után, amelyik minden volt területet visszakövetelt, azokat is, amelyek többségükben nem magyarok által lakottak voltak („MINDENT VISSZA! NEM, NEM, SOHA!”).
A háborús összeomlás eredményeképpen 1918 októberének végén polgári demokratikus forradalom tört ki és győzött Magyarországon („őszirózsás forradalom”, https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90szir%C3%B3zs%C3%A1s_forradalom), Károlyi Mihály lett a miniszterelnök, és kikiáltották a köztársaságot. Károlyi Mihály (szemben a háborús uszító és a dolgozó tömegeket, valamint a nem magyar nemzetiségűeket elnyomó Tisza Istvánnal) jó szándékú ember volt, aki a polgári renden belül egy demokratikusabb polgári államot akart megvalósítani, olyat, amelyben haladó reformok valósulnak meg, és sor kerül a földosztásra. Ezt végeredményben az első világháborúban győztes antant hiúsította meg, de része volt a bukásban annak is, hogy, bár Károlyi a kormányában levő szociáldemokratákkal jól együttműködött, a tömegek egyre inkább a radikálisabb kommunista eszmék befolyása alá kerültek, továbbá a másik oldalról az ellenforradalom erői szervezkedtek. A kommunisták végül megegyeztek a szociáldemokratákkal, és 1919. március 31-én létrejött a Tanácsköztársaság, vértelen forradalommal. Károlyi Mihály nem szegült szembe a „népakarattal”, ha hivatalosan nem is mondott le. Könyvében értékesen és érdekes, egyúttal tárgyilagosan írt erről, és a későbbi időszakokról is (Hit, illúziók nélkül, https://konyvekhu.vrachurolog.com/hit-illuziok-nelkul-letoltes-olvassa-online ). (Károlyi Mihályt az egyik legnagyobb magyarként tisztelem, Levél a mából gróf Károlyi Mihályhoz, https://www.poet.hu/vers/86355). A Tanácsköztársaság megalakulását több magyar író és költő üdvözölte, köztük Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, és Tóth Árpád. A 133 napig fennmaradt Magyar Tanácsköztársaság a Haza fogalmába tartozó tartalomként elsősorban a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló intézkedéseket tett (elsősorban a munkásság, szegényparasztság számára), de a Haza fogalmába tartozó területet is fontosnak tartotta, és kezdetben sikeres honvédő harcokat folytatott a cseh és a román seregek ellen (https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_Tan%C3%A1csk%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g).
A Tanácsköztársaság bukása után Horthy Miklós fővezér „Nemzeti Hadseregének” tiszti különítményei törvénytelen gyilkosságokat követtek el, amelyekért Horthy is felelős volt, továbbá Horthy kormányzóvá választása is a terror légkörében történt. A Horthy-korszak saját törvényeit sem tartotta be, a rendszerrel szemben álló elfogottakat kínozták, olykor már a bírósági tárgyalás előtt belehaltak a kínzásokba.
A Horthy-korszak parlamenttel (alsó- és felsőházzal) rendelkező, de fasiszta vonásokat mutató állam volt, uralkodó osztályai (nagybirtokosok, nagytőkések, magas rangú hivatalnokok, katonatisztek, és más ide sorolható társadalmi osztályok, rétegek) elnyomták a dolgozó tömegeket, elsősorban a munkásságot és a szegényparasztságot, meg a földnélküli zselléreket. Horthy e korszak jelképe volt inkább, azt tette, amit a mögötte álló uralkodó osztályok érdekei kívántak (Horthy, http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=44314). A Horthy-korszak nemzetellenes nacionalizmusa, „keresztény kurzusa” és népbutítása máig érzékelteti káros eszmei hatását. E korszak uralkodó osztályai a Trianonnál elvesztett és a német és olasz fasizmus révén visszakapott felvidéki, majd észak-erdélyi területekért többek között még saját népüknek egy részét (a vidéki zsidóságot) is eladták a német fasizmusnak (https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9csi_d%C3%B6nt%C3%A9sek), amelynek haláltáboraiban sok magyar zsidó halt meg (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-marhavagonok.16353/). A Horthy-korszakban a jobboldali magyar kormányok és a mögöttük álló uralkodó osztályok, valamint az elbutított magyar tömegek szégyent hoztak mindarra, ami jó erkölcs, becsület, emberi érték, a Hazát csak területként érzékelték és nem látták be: az ilyen haza csak egy szűkebb réteg hazája.
A Horthy-korszakban azonban jelentkezett, többek között a szépirodalomban, az a régebbről megmaradt felismerés is, hogy az, aki szereti Hazáját, annak bírálnia kell, esetleg igen élesen, a Haza rossz helyzetéért felelősöket (ez a felelősség az enyhébb vétségektől a hazaárulásig terjedhet, és ki kellene mondani, a Horthy korszakban hazaárulás is történt, sokszorosan, és erkölcsileg ma is bűnös az, aki ezt tagadja). A Horthy-korszak zselléreinek életmódját mutatta be valósághoz hűen, mégis megrázóan Illyés Gyula Puszták népe c. művében (internetről letölthető), Móricz Zsigmond a parasztság nehéz életét egy sor regényében, József Attila a munkásság sorsát verseiben, versei közül a hazájáról írt átfogó költeményét említem (Hazám, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/hazam.htm). Utóbbi példát ad arra, hogy milyen az igazi hazaszeretet.
1945 után, a „koalíciós időkben” (1945-1948) a küzdelem Magyarországon kétféle Hazáért szólt: Magyarország polgári vagy szocialista társadalmi berendezkedésű ország lesz? Most nem a földrajzi területért folyt a küzdelem, hanem a Haza kétféle felépítményéért, amely erős érdekellentétet teremtett. A polgári társadalom hívei, bár a Horthy korszakot rémes bűnök terhelték, „demokratikus” szavazással győztek volna, ami nem lett volna erkölcsös, és nem szolgálta volna a munkások, parasztok, és más dolgozó rétegek érdekeit. A munkáspártokat és híveiket (a kommunistákat és szociáldemokratákat) azonban támogatta a Szovjetunió és annak hadseregének Magyarország területén való tartózkodása. Ahogy annak idején a magyar államalapításkor Istvánt német páncélos lovagok támogatták Koppány lázadásának leverésében, hasonlóképpen a Vörös Hadsereg ittlétéből való támogatást sem kell elítélni, hiszen a magyarok többségének érdekében történt ez (részletesebben a „demokrácia” megértéséhez: ALAPVETŐ FOGALMAK (1), - „DEMOKRÁCIA”, igazság és hazugság https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716).
Magyarországon szocialista társadalmi rend valósult meg, először a Rákosi-korszakban (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1kosi-korszak). Ez a korszak sok dolgozó érdekében hozott döntő, kedvező változást, „társadalmi sorsfordulatot”, de egyben, erős összefüggésben a Szovjetunióban Sztálin „személyi kultuszával”, Magyarországon sok törvénytelenség történt, koholt perekkel, igazságtalan bebörtönzésekkel, kivégzésekkel is, ezeket nem hogy tagadni nem szabad, hanem, mint más történelmi korszakokra vonatkozóan is áll ez, tárgyilagosan kell bemutatni, de nem a „kommunizmus eszméjével” kell ezeket azonosítani, az ilyesmi népbutítás (ahogy a kereszténység eszméjéből sem következik mindaz a rémes dolog, amit nevében elkövettek!). A Rákosi-korszakban az aktív belső osztályellenséggel valóban le kellett számolni, de ezt az „osztályharcot” egyrészt túlzásba vitték, másrészt paradox módon a szocialista társadalmi rend hívei közül is sokan börtönbe kerültek. A Párton (Magyar Dolgozók Pártja, MDP) belül két vezető csoport küzdött egymással, egyiket Rákosi Mátyás, a másikat Nagy Imre neve fémjelezte (Nagy Imre (1896 – 1958) sorsa, -
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716. Ugyanazon a földrajzi területen a Rákosi-korszakban kétféle Haza volt felépítménye szerint, a dolgozó rétegek nagy részének, a törvénytelenségek ellenére is, sokkal jobb, mint a Horthy-korszakban, az egykori uralkodó osztályoknak és az őket akkor kiszolgáló társadalmi rétegeknek (így a volt földesuraknak, csendőrtiszteknek, kulákoknak és másoknak) sokkal rosszabb. Az egyébként sok szempontból bizonyos mértékig jogos megkülönböztetések túlhajtása, sőt, embertelen büntetésekre váltása, igazságtalanságot teremtett. Ezek az igazságtalanságok azonban a szintén szocialista társadalmi rendű Kádár-korszakban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_1957%E2%80%931989_k%C3%B6z%C3%B6tt) fokozatosan megszűntek, így a Haza felépítménye szinte mindenki által elfogadható lett volna, de – mint 1989 után kiderült – a Horthy-korszak eszméi a felszín alatt megmaradtak. Szerintem az nem vitatható, hogy 1956 után, a Kádár-korszakban, egy erkölcsileg sokkal magasabb rendű társadalom alakult ki, mint az 1989-es rendszerváltás utáni (Nem volt nehéz, https://www.poet.hu/vers/126622).
Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás egy nemzetközi méretű ellenforradalom része volt, amely visszaállította a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rendet. Ez, még a kapitalizmus nemzetközi válsága előtt, amire a kétezres évek közepe táján került sor, sok emberben jövedelmét, boldogulását illetően reményeket támasztott, hiszen még állt a „Nyugati kirakat”. A rendszerváltás vezető résztvevői nem a Horthy-korszakot állították vissza, mert a nemzetközi ellenforradalmi erők parancsai szerint cselekedtek a rendszerváltás magyarországi kulcsalakjai, de fokozatosan visszatért a Horthy-korszak fasiszta vonásokat mutató állammintájából sok minden: erkölcsi hanyatlás, nacionalizmus, keresztény kurzus kissé másfajta változata, az utóbbi évtizedben pedig a mostani jobboldali nacionalista kormány és pártjainak (FIDESZ-KDNP) uralma idején hihetetlen méreteket öltött a népbutítás, a jogállam felszámolása, a „nemzeti jelszavakkal” való primitív hatásvadászat a szavazatokért. Meg a csalás minden területen, a parlamenti választások idején is, 2018-ban is (Legális kormány, illegális kormány, - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420).
A Haza most lassan azt jelenti a földrajzi területen itt élőknek, hogy a lakosság négyötödének valójában nem igazi hazája, csak azon egyötödének, melynek a jelenlegi jobboldali nacionalista kormány - a lakosság négyötödének kárára - kiváltságokat biztosít, azoknak, akik ennek a diktatúrának erkölcstelen haszonélvezői. Lehet, hogy utóbbit a lakosság négyötödéből sokan nem ismerik még fel, de tenni kellene, hogy felismerjék!
ÖSSZEFOGLALÓAN:
1.) A Haza fogalma alatt nem csak a földrajzi terület értendő, hanem felépítményében mindaz, amit a különböző társadalmi rétegek számára tartalmaz, amilyen életlehetőségeket, társadalmi környezetet a benne élő közösségek számára biztosít. Minden társadalmi rend diktatúra, ahol az elnyomók és elnyomottak Hazája nem ugyanaz egy adott korszakban.
2.) A Hazával szemben polgárainak nem csak kötelességei vannak, hanem jogai is.
3.) A forradalmak a dolgozó tömegeknek jobb Hazát hoztak, az ellenforradalmak rosszabbat.
4.) A Haza mindig tartalmaz az értékek mellett kárt okozó tényezőket is. A Haza szeretete azt követeli, hogy a honpolgárok hazájuk múltbeli és jelenbeli értékeit megbecsüljék, de múltbeli és jelenbeli vétkeit, bűneit, szégyeneit se hallgassák el, miként ezt a magyar irodalom és más területek egyes képviselői példamutatóan tették, - és ezt a kritikus hangot meg kell találni és erősíteni! A Haza valósággal ellentétes bemutatása is gyakori volt minden korban, amit el kell ítélni.
5.) Magyarországon jelenleg (2019-ben) a jobboldali kormány és pártjainak (FIDESZ-KDNP) vezetése alatt a lakosság legnagyobb részének (mintegy négyötödének) valójában nem Hazája a mostani Magyarország, - de tenni kell azért, hogy az legyen!
6.) A nacionalizmus már két világháborúban hozott tragédiákat Magyarországnak is, Európának is, a világnak is. A nacionalizmus ebben a korban, amelyben élünk, továbbra is árt az emberiségnek is, a nemzeteknek is, - nem hazafias, hanem nemzetellenes tevékenység, az enyhébb vétkektől a hazaárulásig.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!