A változás megy, előre, ne tagadjuk,
de lehangoló mégis, mit örökölt
a költő, visszás, vergődő világot, -
hát szól, bosszúsan, arról: mily furcsa föld

e Föld, a rosszul elképzelt istenekkel,
s elesettekkel! S hány erkölcsi halott
papol, álszentként, Szépségről, Hazáról,
s hány ostobaság vált ki utálatot!

A költő tudja (habár hiába tudja)
miért erősek elképzelt istenek,
s mögöttük ott a szemforgató Érdek,
s az Értelem, ha gyógyul is, még beteg.

Alkudni rosszul elképzelt istenekkel
rosszabb, mintha az ember ott, egyedül…
Nem sejtette Radnóti sem, a Költő,
mikor vallásból vallásba menekült?

Nyilván nem. Így lesz az útkereső Költő
hirtelen naggyá, áldozatként merész,
s felmagasodik a Vers, ha kivárja
azt a kegyetlen-áldott tarkólövést.

Ha kivárja, - de volt, hogy ki sem várta
a Vers, mert előbb hagyta el a remény.
S látja ma Vers azt: hányfajta zsidó van,
s hány keresztény szív becstelen-kőkemény?

Az a vers nagy Vers, - de korántsem irigylem.
Tarkólövésem, igaz, jó volna, de
versem maradjon álomtelt kisember,
s halál se juttassa majd el messzire,

mert jó szeretni, éppúgy, mint nem szeretni,
és kisemberként látni: szeretni kell
a Jót, - és bátran gyűlölni a Rosszat,
miről a gyáva nép ma szólni se mer!

A Változás? A rossz világ megy, előre.
Hideg szíveken áthullámzik meleg:
a Bajszos után jobb emberek jöttek,
mikor a Bajszos már elszenesedett,

és gondolkodni elkezdett nem egy japán
(két bomba hozta rémisztő idejét,
s isten voltáról egy császár lemondott, -
még nem is régen mit el nem hitt a nép!).

A Változást jó és rossz közösen hozzák, -
az „akarom”-ok és „nem akarom”-ok,
s ameddig látok csak egy Istent látok:
a pusztító, s építő Anyagot.

A versem csupán csak álomtelt kisember,
s nem tetszik neki változás-lassúság,
de az Anyag titka még érthetetlen,
és önmagába rejti el önmagát.

Ám az Anyagban Lehetőség, s az tágul,
és jobb Hiteket szülnek múló Hitek, -
még nem Jókat, csak jobbakat, de végül
tán szót ért Veled az Anyag: Istened.

A tenyerén ott van Végtelen Világod.
Átalakul Félhold, Csillag, Kereszt.
Anyag javítja önmagát: hibáit.
Az Anyag teremt meg jobb embereket!

Kis vers, kisember, kis, látni képes vágyak!
A Változás lassú, – de iránya jó.
Szeress, gyűlölj, kis vers, és Tettig érjen
küzdő Anyagból elküldött tiszta Szó!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.