Ha nagy költő volnék, le tudnám írni:
e Csodaország most voltaképp milyen,
s miként lesz lassan a Világ Csodája,
hol harsonás múlt, s jelen, - hiteltelen?

Igen, talán. Akkor, - de kicsi lantos
nem egy Tinódi, és igaz Krónika
kinek kell most? Fent Nagy Tolvaj zenéltet,
s kis sunyi néz lent: van-e mit lopnia?

Csodaország ez! Itt úgy nyelnek, s nyalnak,
mint másutt sehol! S milyen bűzös a lég!
Itt mennyi lyuk, - s a nyelvek remekelnek,
ha Vezérszentség mutatja fenekét!

Csodaország! Itt Egy Házban van minden:
a lenti Felház, mit látogat az Ég,
s Hűség Háza, zöld ingű szemfényvesztés,
s jajgatás után könnycsendes vidék.

A Szent Család? Hát az felmarkol mindent,
mit Istenüzlet vagy ravasz Ördög ad,
s öntelten ül arannyal töltött zsákon,
míg kapkod koncért lélek-rabszolgahad!

Itt Boszorkányból lesz „Nemzeti Tündér”,
s holnap talán már tervezi is a Hit:
miként sütik meg Jancsit és Juliskát,
a Nagy Kemencét meg hogyan leplezik…

Csodaország! Kancsal mészárosokkal,
és egyikük sem tagadja meg magát:
mást beszél ott, honnan hasznát reméli,
s a kifosztottnak bárdjával odavág!

No és, üres arénastadionban,
még vakoknak is van mit meglátnia,
mert elment észtől ottmaradt a Nagyság:
az észt vesztetten pazarló Mánia!

Ha nagy költő volnék, le tudnám írni
azt is, hogy MI LESZ abból, mi most OLYAN,
ha lángpallossal angyalok leszállnak,
s a tűz e tájon hirtelen átrohan.

Kis lantosként említem, - volt ilyen már,
Csodaország, és hadd súgjam meg Neked:
Keresztet csodált keresztes vitézség,
s a Himnusz szavát dehogy értette meg!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.