Feltöltve: 2019-02-04 17:11:20
Megtekintve: 5712
POET és POÉN
A POET egy verseket közzétevő internetes fórum, amelyik szabályzatában közli, már egy beküldendő vers írásakor is, szervergépének leugró cenzúrájával, igaz, kakastollas csendőrdísz nélkül, hogy a vers csak „politikamentes” lehet, mert különben a szerzőt, meg a verset… Meg kell őrizni, hirdeti a szervergép, a fórum „barátságos hangulatát”, és máris nekiáll a szerzőt vallatni, bár a leugró panel még nem ugrik a szerző torkának…
Békés, barátságos, szeretetről álmodozó versek, persze, jöhetnek. Bárki visszaemlékezhet arra, hogy a nyilaskeresztes legénykék Budapesten nem nyilaztak le senkit, ha egy zsidóra leltek, aki merő félreértésből elbújt előlük, de rátaláltak, hát az magyaros szeretettel csókolgatták… Ha valaki azonban eltérne ettől a szép álomtól, hát az csúnya dolog volna, ily esetben a POET Olvasói és Szerzői közül sokan „kitérnének a hitükből”, esetleg el is ájulnának ilyen tapintatlanságtól, akár magyar zsidók, akár magyar nem zsidók… Nos, én ilyen szép, barátságos, szeretetteljes versálmoktól nem egyszer eltértem, mint Budapest álma c. költeményemben is (http://www.kislant.hu/vers/lelkes-miklos/budapest-alma.html), hát ilyesmi, persze, szentségtörés, fel is izgatta magát a POET vezérkara, a visszautasításig. Ilyen verset? NEM, NEM, SOHA!
Van teljesen „politikamentes” vers is?
Jó, jó, persze, hogy van, de akkor a POET ne nevezze magát POET-nek, mert az KÖLTŐ-t jelent, a költő pedig nem mentes, költészetében, a politikától. Még egy Szabolcska Mihály sem tudta ezt elérni, pedig Ő azután igyekezett mindenkit szeretni, de a végén még Ady Endrét illetően sem tudta magára erőltetni nem hogy a szeretetet, de még a felebarátság felét sem. Igaz, Ady Endre is elkövette azt a hibát, hogy ragaszkodott az igazsághoz, még Szabolcska esetében is, - ilyesmi azután nem tesz jót sem a szeretetnek, sem a felebarátságnak, de még a századnyi barátságnak sem! Hát, ha Ady élt volna a POET idején is (de 1919-ben, előrelátóan, meghalt), akkor, szerintem egy versét sem közölte volna a POET! Mind kivágta volna, mint a huszonegyet!
No de nem csak erről van szó! Nézzék, meg a POET címsorát (minden beküldött versnél egyet ezekből kötelező használni!), és tegyék a címek elé a „politikamentes” jelzőt! Milyen a „politikamentes Haza”? A „politikamentes” Szabadság”? A „politikamentes” Művészet (ráadásul Petőfi hazájában!), de még a címsorban megjelölt érzelmek esetén is támadhatnak valakinek nem éppen politikamentes gondolatai az ostobaságról és becstelenségről…
Politikamentes költészet nem létezik. Az nem költészet. Van ugyan politikamentes vers, de nem feltétlenül az még az sem, amelyik annak látszik. Petőfi Sándor A borozó c. verse, az első Tőle közölt, nyomtatásban megjelent költemény, mely még Petrovics Sándor név alatt jelent meg, látszatra „politikamentes”. Ám bemutatja a részegeskedő italszeretőt (igaz, finoman mutatja be, talán a POET is közölte volna), de valójában ez is politika volt, pontosabban az is, hiszen az alkoholfogyasztás mértéke is jelentősen befolyásolhatja a történelmi eseményeket, hozhatnék erre igen beszédes példákat, de minek fitogtassam műveltségem, nem kenyerem az ilyesmi, legfeljebb kalácsom, néha-néha…
Ám ne legyünk igazságtalanok! Utóbbit bármennyien, bármennyire szeretik is a világban, - én utálom!
A POET-nél régebben nem ették olyan forrón a kását. A főszerkesztő sem ette így, sőt, jobboldali moderátorai is moderálták magukat. Sok versem közzétették, olyanokat, amelyekben azért ott volt a társadalmi-politikai véleményem. A POET Munkatársai technikai szempontból is igen jól dolgoztak.
Igen, igen, el is tűnődtem rajta most, hogy mikor történt az a változás…
Na, igen, valószínűleg egy olyan esemény után, amelyhez semmi közöm nem volt, bár politikainak mindenképpen politikai volt: egy sokmilliárdos, S., akinek neve jól rímelt volna a „Simítsa!” parancsszóra, de nekem semmi közöm nem volt sem e „Simítsa!” parancshoz, sem a talicskához, ami a pénzzel akkor már nem oda… No, igen, ez az S. kezdőbetűs nevű sokmilliárdos mondott valamit O.-ra (aki akkor még O. 1 és G nélküli volt, legalábbis nem így emlegették), és ez a valami nagyon sértő volt egy bizonyos, igen szükséges szaporító folyadékra… Ekkor kezdett még inkább durvulni, illetve a „d”-t „k”-ra még inkább kicserélni a hun közélet, bár, igazság szerint, addig is megérte a pénzét, már akinek…
Igen! Talán ettől fogva kezdett a POET bekeményíteni… Lehet, hogy rájött: mitől döglik még jobban a légy, meg az a politikamentes hun birodalom is, amelyik tele van tökkelütötten tökös gyerekekkel? Mi történhetett a kulisszák mögött? Ez nyilván nem tartozik rám, én megtettem a kötelességem, ha nem is Nagy Poétaként, de kicsiként… Intő verseket írtam a POET-nek, humorosan, tapintatosan, de az nem akart rátapintani az igazságra, merthogy akkor esetleg az értelemre is hallgatni kell… Két ilyen verset írtam (Barátságos hangulat, https://www.poet.hu/vers/184306, meg Mit evett a POET?, https://www.poet.hu/vers/250150).
Közölte ezeket, de, persze, ezek nem használtak, mármint a megértést illetően. Szél ellen nem lehet… Sok pénz ellen nem lehet…
Írtam később egy harmadik verset is, hogy meghunyászkodóan hunyó hun honfitársaim is fegyelmeztessem, MIRŐL NE ÍRJ A POETNEK? címmel. Hát ez már a POET-nek sok volt, akkor is, ha nekem nagyon kevés. Annyira mérsékelten politikás vers, hogy bármilyen indulatszínezetű személy olvashatja, az is, aki bármilyen pirostól vagy akár csak halvány rózsaszíntől is úgy megvadul, mint az arénastadionba kerül bika a vöröstől, meg többek között az is, aki a középkori éji sötétséget nappal is ott tartja a fejében.
Jámbor vers! A POET visszautasította, ebből látom, hogy nem lehet annyira rossz költemény, mint megírásakor hittem.
Arról ne írj a POET-nek,
hogy FENT sokan lopnak, -
megsértheti jóérzését
álszent jámboroknak!
No meg van, ki ily szavakra
hasznát lesőn gyáva…
Sunyít, pislog, - egykettőre
tele a gatyája!
Régebben a POET tudta:
versnek kell a lélek,
s hiányában a költemény
még annyit sem ér meg,
mi, maguk tömő majmokból,
végül kijön, hátul.
Lassan e hun közvidéken
szagos barnaság úr!
Ám, ki céloz ilyesmire
POET-nek, poéták, -
annak, szabott szabályzattal,
befogják a száját!
Címsorában bár a „HAZA”,
s a „SZABADSÁG”, - intnek:
- Haza, s szabadság, amelyre
rátettek bilincset!
Hát, Te, POET, én úgy látom:
értelmesebb voltál
régebben, és közelebb volt
Hozzád égi oltár,
közelebb volt a Becsület…
Láttalak már szebbnek:
nem tett jót túl jobboldali
hőfok agyvizednek!
Na, ezzel teljesítettem a mai falra borsót. A fal is megmaradt, a borsó is.
A POÉN? Az, ami a címben van?
Arról már mások gondoskodnak. A Várban. Meg a Házban, amelyről már Vörösmarty Mihály is kénytelen volt írni (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1834-1855-76A0/orszaghaza-7B96/ ). Meg a Felházban, amelyik megmutatja, hogy ezek a hunok mennyire lent. Mindennap, a szomorú hétköznapokon is, nem csak a Vidám Vasárnapokon!
Kik is?
Hát ők. A Szent Királyjelölt, meg annak ifjú, vitéz felházi hercege, az a Nagy Csodalátó Álomlátó, aki Istennel is pertuba került, per nélkül (legalábbis per pillanat)…
Ők azután Nagy Poéncsinálók! Igaz, a hunság nagyobbik részével rossz vicceket csinálnak, de azután miként tudnak ezeken röhögni! Ha a hunoknál már semmi sem lesz köztulajdonban, ez a magánkívüli hun föld akkor is áldott lesz.
Meg a poénokra jön majd a Nagy Poén!
Persze, vigyázni kell, mert a poént is le szokták lőni a bugrisok! Ám az, aki jól megtömte a bankszámláját, az poén nélkül is röhöghet…
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Békés, barátságos, szeretetről álmodozó versek, persze, jöhetnek. Bárki visszaemlékezhet arra, hogy a nyilaskeresztes legénykék Budapesten nem nyilaztak le senkit, ha egy zsidóra leltek, aki merő félreértésből elbújt előlük, de rátaláltak, hát az magyaros szeretettel csókolgatták… Ha valaki azonban eltérne ettől a szép álomtól, hát az csúnya dolog volna, ily esetben a POET Olvasói és Szerzői közül sokan „kitérnének a hitükből”, esetleg el is ájulnának ilyen tapintatlanságtól, akár magyar zsidók, akár magyar nem zsidók… Nos, én ilyen szép, barátságos, szeretetteljes versálmoktól nem egyszer eltértem, mint Budapest álma c. költeményemben is (http://www.kislant.hu/vers/lelkes-miklos/budapest-alma.html), hát ilyesmi, persze, szentségtörés, fel is izgatta magát a POET vezérkara, a visszautasításig. Ilyen verset? NEM, NEM, SOHA!
Van teljesen „politikamentes” vers is?
Jó, jó, persze, hogy van, de akkor a POET ne nevezze magát POET-nek, mert az KÖLTŐ-t jelent, a költő pedig nem mentes, költészetében, a politikától. Még egy Szabolcska Mihály sem tudta ezt elérni, pedig Ő azután igyekezett mindenkit szeretni, de a végén még Ady Endrét illetően sem tudta magára erőltetni nem hogy a szeretetet, de még a felebarátság felét sem. Igaz, Ady Endre is elkövette azt a hibát, hogy ragaszkodott az igazsághoz, még Szabolcska esetében is, - ilyesmi azután nem tesz jót sem a szeretetnek, sem a felebarátságnak, de még a századnyi barátságnak sem! Hát, ha Ady élt volna a POET idején is (de 1919-ben, előrelátóan, meghalt), akkor, szerintem egy versét sem közölte volna a POET! Mind kivágta volna, mint a huszonegyet!
No de nem csak erről van szó! Nézzék, meg a POET címsorát (minden beküldött versnél egyet ezekből kötelező használni!), és tegyék a címek elé a „politikamentes” jelzőt! Milyen a „politikamentes Haza”? A „politikamentes” Szabadság”? A „politikamentes” Művészet (ráadásul Petőfi hazájában!), de még a címsorban megjelölt érzelmek esetén is támadhatnak valakinek nem éppen politikamentes gondolatai az ostobaságról és becstelenségről…
Politikamentes költészet nem létezik. Az nem költészet. Van ugyan politikamentes vers, de nem feltétlenül az még az sem, amelyik annak látszik. Petőfi Sándor A borozó c. verse, az első Tőle közölt, nyomtatásban megjelent költemény, mely még Petrovics Sándor név alatt jelent meg, látszatra „politikamentes”. Ám bemutatja a részegeskedő italszeretőt (igaz, finoman mutatja be, talán a POET is közölte volna), de valójában ez is politika volt, pontosabban az is, hiszen az alkoholfogyasztás mértéke is jelentősen befolyásolhatja a történelmi eseményeket, hozhatnék erre igen beszédes példákat, de minek fitogtassam műveltségem, nem kenyerem az ilyesmi, legfeljebb kalácsom, néha-néha…
Ám ne legyünk igazságtalanok! Utóbbit bármennyien, bármennyire szeretik is a világban, - én utálom!
A POET-nél régebben nem ették olyan forrón a kását. A főszerkesztő sem ette így, sőt, jobboldali moderátorai is moderálták magukat. Sok versem közzétették, olyanokat, amelyekben azért ott volt a társadalmi-politikai véleményem. A POET Munkatársai technikai szempontból is igen jól dolgoztak.
Igen, igen, el is tűnődtem rajta most, hogy mikor történt az a változás…
Na, igen, valószínűleg egy olyan esemény után, amelyhez semmi közöm nem volt, bár politikainak mindenképpen politikai volt: egy sokmilliárdos, S., akinek neve jól rímelt volna a „Simítsa!” parancsszóra, de nekem semmi közöm nem volt sem e „Simítsa!” parancshoz, sem a talicskához, ami a pénzzel akkor már nem oda… No, igen, ez az S. kezdőbetűs nevű sokmilliárdos mondott valamit O.-ra (aki akkor még O. 1 és G nélküli volt, legalábbis nem így emlegették), és ez a valami nagyon sértő volt egy bizonyos, igen szükséges szaporító folyadékra… Ekkor kezdett még inkább durvulni, illetve a „d”-t „k”-ra még inkább kicserélni a hun közélet, bár, igazság szerint, addig is megérte a pénzét, már akinek…
Igen! Talán ettől fogva kezdett a POET bekeményíteni… Lehet, hogy rájött: mitől döglik még jobban a légy, meg az a politikamentes hun birodalom is, amelyik tele van tökkelütötten tökös gyerekekkel? Mi történhetett a kulisszák mögött? Ez nyilván nem tartozik rám, én megtettem a kötelességem, ha nem is Nagy Poétaként, de kicsiként… Intő verseket írtam a POET-nek, humorosan, tapintatosan, de az nem akart rátapintani az igazságra, merthogy akkor esetleg az értelemre is hallgatni kell… Két ilyen verset írtam (Barátságos hangulat, https://www.poet.hu/vers/184306, meg Mit evett a POET?, https://www.poet.hu/vers/250150).
Közölte ezeket, de, persze, ezek nem használtak, mármint a megértést illetően. Szél ellen nem lehet… Sok pénz ellen nem lehet…
Írtam később egy harmadik verset is, hogy meghunyászkodóan hunyó hun honfitársaim is fegyelmeztessem, MIRŐL NE ÍRJ A POETNEK? címmel. Hát ez már a POET-nek sok volt, akkor is, ha nekem nagyon kevés. Annyira mérsékelten politikás vers, hogy bármilyen indulatszínezetű személy olvashatja, az is, aki bármilyen pirostól vagy akár csak halvány rózsaszíntől is úgy megvadul, mint az arénastadionba kerül bika a vöröstől, meg többek között az is, aki a középkori éji sötétséget nappal is ott tartja a fejében.
Jámbor vers! A POET visszautasította, ebből látom, hogy nem lehet annyira rossz költemény, mint megírásakor hittem.
Arról ne írj a POET-nek,
hogy FENT sokan lopnak, -
megsértheti jóérzését
álszent jámboroknak!
No meg van, ki ily szavakra
hasznát lesőn gyáva…
Sunyít, pislog, - egykettőre
tele a gatyája!
Régebben a POET tudta:
versnek kell a lélek,
s hiányában a költemény
még annyit sem ér meg,
mi, maguk tömő majmokból,
végül kijön, hátul.
Lassan e hun közvidéken
szagos barnaság úr!
Ám, ki céloz ilyesmire
POET-nek, poéták, -
annak, szabott szabályzattal,
befogják a száját!
Címsorában bár a „HAZA”,
s a „SZABADSÁG”, - intnek:
- Haza, s szabadság, amelyre
rátettek bilincset!
Hát, Te, POET, én úgy látom:
értelmesebb voltál
régebben, és közelebb volt
Hozzád égi oltár,
közelebb volt a Becsület…
Láttalak már szebbnek:
nem tett jót túl jobboldali
hőfok agyvizednek!
Na, ezzel teljesítettem a mai falra borsót. A fal is megmaradt, a borsó is.
A POÉN? Az, ami a címben van?
Arról már mások gondoskodnak. A Várban. Meg a Házban, amelyről már Vörösmarty Mihály is kénytelen volt írni (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1834-1855-76A0/orszaghaza-7B96/ ). Meg a Felházban, amelyik megmutatja, hogy ezek a hunok mennyire lent. Mindennap, a szomorú hétköznapokon is, nem csak a Vidám Vasárnapokon!
Kik is?
Hát ők. A Szent Királyjelölt, meg annak ifjú, vitéz felházi hercege, az a Nagy Csodalátó Álomlátó, aki Istennel is pertuba került, per nélkül (legalábbis per pillanat)…
Ők azután Nagy Poéncsinálók! Igaz, a hunság nagyobbik részével rossz vicceket csinálnak, de azután miként tudnak ezeken röhögni! Ha a hunoknál már semmi sem lesz köztulajdonban, ez a magánkívüli hun föld akkor is áldott lesz.
Meg a poénokra jön majd a Nagy Poén!
Persze, vigyázni kell, mert a poént is le szokták lőni a bugrisok! Ám az, aki jól megtömte a bankszámláját, az poén nélkül is röhöghet…
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!