Az interneten www.kislant.hu címen található. Fontos e hír feltétele a közösségi oldalakra, és megosztása, mert ma már alig akad a magyar szépirodalomban tárgyilagosságot tükröző sajtófórum, ezért ezekre, e néhányra, különös gonddal kell figyelni. Fel kellene kelteni a jelenleginél sokkal nagyobb érdeklődést a jelenkori szépirodalom iránt, a múltbeli értékek megbecsülése mellett.

A lap főszerkesztője Németh Dezső, irodalmi szerkesztője Németh Erzsébet.

E szám címlapján Habos László verse található a karácsonyról Csend, sötét. magány és Isten címmel, a költemény formailag és tartalmilag egyaránt kitűnő, néhány sorát idézem:

„Kulcsra zárt templomajtó mögött
félhomályba rejtőzött betlehem
pásztora elkóborolt reményt terel.”

Nagyon értékes írás Habos László másik nyolc verse is (Éjszaka van…, Szótlan alkonyon, És harsonaszóra, Érkezni lendülettel…, Vasárnapi ruhában, Zárójelben, Mint megszentelt ima, MA MEGINT).

Farkas András Ez Ő című költeménye szerintem a magyar irodalom egyik nagy alkotása szerelemről, összetartozásról, életről, halálról. Az olvasók számára különleges lehetőséget ad, hogy Farkas András e költeményét a lapban Németh Dezső ismerteti is a vers alatt, felhívja a figyelmet nagy formai és tartalmi értékeire.

A folyóiratban levő versek közül néhányat megemlítek, Halász Imre: Krizantémünnep, Németh Dezső két verse: Az óceán, Édesanyám a Múzsám, Egry Artúr: a bársony (1971), valamint Egry Artúr magány és képlet c. költeménye, Németh Erzsébet versei (Őszi kérdés, Nem tudni…, Már másnap, Ima mindenek előtt, CSAK EZ MARADT), Radmila Markovic költeményei (Ki vagyok én?, Valaha régen, Gerlepár, Szerelem, Fölismerés), Barcs János két verse (Fohász a Múzsához, Verses kedvvel), Kun Tibor versei (Egésszé válni, Mi lehetünk), Papp Ákos (Ajtót csapdos a szél, Versnek sem mondható, Bomló létben, Tengődöm, Melyik lesz majd az olcsó?, Mainstream), és Ötvös László költeményei (Csokonaira emlékezem, Szentgyörgyi Albert Gondolataiból).

A folyóirat prózai munkái? Németh Erzsébet RÉGIÓTÓL LÉGIÓIG (Műfajtalan emlékezés Rejtő Jenőre, halálának 75. évfordulóján) c. írása magas szinten mutatja be Rejtő Jenőt, a korszak e tragikus véget ért, csavargó, furcsa kis fenegyerekét, akit oly sokáig imádtak (és még ma is kedvelnek) olvasói. Én is olvastam legtöbb könyvét, valójában pihentetésnek, valószínűleg Rejtő is ennek szánta ezeket, meg, persze, pénzszerzésnek, amíg élt.

Remekül sikerült Balaton László két írása (A pakulár kutyái, Nagypapa), mesteri munka abból a szempontból is, ahogy figyelt benne az aprócska részletekre, amelyek másnak sokszor el sem jutnak a tudatáig.

Egy kis lírai próza Botos Ferenc LEVÉL A SZENT LÁSZLÓ DOMBRÓL. Utóbbi hely, innen tudtam meg én is, a Gerecsében, Agostyán közelében. Asszociációként felvillant bennem egy sok évtizeddel előtti megyei napilap, abban egy vers (talán tőlem is megjelent vers abban a megyei napilapban akkor), melynek Szerzőjét nem tudom, de ezt a pár sort nem felejtettem el: „Érzem a Gerecse / szikla csúcsán állva, / mint ölel magához / életem sok álma”. Időnként eszembe szokott jutni ez a négy sor…

Fontos megjegyezni: a kéthavonta megjelenő irodalmi folyóiratnak ez már a 130. száma. Az interneten azonban könnyen megtalálhatóak az előző számok is, ezekből valósághoz hűen tükröződnek vissza az előző évek, évtizedek.

Nagyon is érdemes megtekinteni a Galéria képzőművészeti alkotásait is (http://www.kislant.hu/galeria.html)!

Egy kis gyönyörű csodavilág ez, amelyet a mai idő emberei, mint annyi más értéket, nem becsülnek meg eléggé…

Lelkes Miklós

Az illusztrációként felhasznált képen:
Németh Dezső pasztellképeinek egyike (Madárálom), a többi kép is megtekinthető
http://www.kislant.hu/view/6.html), ezek nagyobbrészt Németh Dezső TÁLTOSÉNEK c. könyvének illusztrációi. (A képek Káptalantótiban a Tóti Galériában vannak kiállítva. Káptalantóti a Tapolcai-medencében, a tanúhegyek ölelésében megbúvó kis falu, a Balatontól 4 km-re, Tapolcától 6 km-re van.)