Róka osont be a faluba. Libát, kacsát, vagy tyúkot akart csenni, de egy négylábú házinyúllal is megelégedett volna.

Ügyes bundásat is érhet baleset. A kiszemelt tyúkólnál jól álcázott csapda volt. Hurokba szorult az egyik lába.

A bajt másik is követte. A gazda észrevette a rókát. Jött, kezében fejszével, de most nem favágás, hanem róka kupán vágás céljából.

A róka valamikor varázslónál szolgált, nála tanult meg beszélni. Ám a varázsló elutazott Ázsiába, és a róka magára maradt. Később családot alapított, négy kis rókája született.

Először nagyon megijedt a fejszét hozó gazdától, de amikor az közelebb ment hozzá, eszébe jutott valami. Így szólt:
- Ne bántson, Gazduram! Éhes kis rókáim miatt jöttem csak a faluba. Rajtavesztem, de ha kiszabadít, olyasmit mondok, ami kincset ér Gazduramnak!

A gazda nagyon meglepődött a róka emberi beszédén, - miért ne hitte volna el, hogy az mesebeli kincsről tud? Rögtön, mohón így szólt:
- Rendben! Áruld el a kincs pontos helyét! Becsületemre fogadom: elengedlek!

A róka tudott egyet és mást a gazda becsületéről, ezért így szólt:
- Ne haragudjon rám, Gazduram, az óvatosságért! Mielőtt elárulnám a magának kincset érő dolgot, elárulok még valamit. Amit mondani fogok, azt le is írtam, és biztos kezekbe adtam. Halálom esetén mindenkinek a tudomására jut a faluban! Ez okból tegye le a fejszét távolabb, a ház ajtaja mellé, jöjjön vissza, és akkor elmondom azt, ami magának oly sokat ér!

A gazda eredeti szándéka az volt, hogy, miután megtudta a kincs helyét, rögtön végez a rókával. Most azonban már kénytelen-kelletlen engedelmeskedett.

Azt mondta a róka, amikor a fejsze már nem volt a gazda keze ügyében:
- Én nem véletlenül jöttem tyúkot lopni éppen Gazduram házához. Tudtam: nem tart kutyát, hogy ne kelljen etetnie. Ám nem csak erről volt tudomásom, hanem arról is, hogy Gazduram kitől mit csent el a faluban. Abban az írásban, amiről szóltam, sok minden szerepel. Önnek nagy kincset ér, ha ez az írás nem jut mások tudomására. Amíg élek, nem is jut, ezért magának kincset ér az életem. Szabadítsa ki a lábam hurokból!

Elsápadt a gazda, azután fogát csikorgatta dühében, - de mit tehetett? Kiszabadította a rókát. Kiszabadulása után a veres bundás mindjárt egy kövér tyúkot is kiszabadított a ketrecből.

A gazda kékült-zöldült mérgében, de nem mert ellene tenni semmit sem. Bement a házba, lefeküdt, de nem jött álom a szemére. Most ő van ott a csapdában! Ha valaki elpusztítaná a rókát, akkor napvilágra kerülnének szépségestől igen távol álló tettei!

Volt egy saját erdőrészlete is, legalább arra nagy táblát tett ki:
- ITT RÓKÁRA VADÁSZNI HATÓSÁGILAG TILOS!

Ez sem nyugtatta meg, ettől kezdve rettegés lett további élete.

A róka jót nevetett magában. Beszélni tudott, írni viszont nem, - de utóbbit nem kötötte a gazda orrára! Abba az erdőrészletbe költözött át, ami a gazdáé volt. Még ezen felül is nagyon óvatos lett, hiszen többször látott már táblát: "Itt szemetet lerakni hatóságilag tilos!", de az emberek lyukas lábastól kezdve törött cserepekig és rongyos alsónadrágig sok mindent odahordtak.

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/fuchs-v%C3%B6r%C3%B6s-r%C3%B3ka-ragadoz%C3%B3-2984320/