Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Esterella
Alkotások száma: 55
Regisztrált: 2005-10-18
Belépett: 2014-05-04
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (3)
-Versek (51)
Képgaléria
-Fotók (1)
Feltöltve: 2005-12-03 11:30:30
Megtekintve: 6017
indulási oldal
Ma is egy induló járaton ébred
a reggel.
Rajta is ülsz már,
valahogy
mintha
mégsem érted
volna el.

Meg-meg állnak a percek egy téren.
Üresben lükteteve jár egy kocsi.

Biztos az érkezőt várja már benne,
és tekintetével az utcát festegeti
a lány, aki tudja,
mert érzi, hogy
nincsenek
elkerülő utak,
itt az a hely,
itt az a pont,
hol a végtelen űrben
a pár-huzamosoknak
metszeni kell
egymást
és ahonnan együtt lesz végre
feljelezett
térképpé a világ,
gondol egyet,
érzi, hogy itt vagy
és a zuhogóba kiáll.

És most már mindegy.

Most már elfordulhatsz,
vagy vagy félrenézhetsz,
vagy félre értheted.
mert félre- vagy
megmagyarázni
nem kell és nem lehet,

hogy akármennyire ringat a járat,
vagy fordul egy merészet,
nem ébredhetsz már arra,
hogy csak
álmodtad az egészet.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-12-08 14:19:17
köszönöm, és szép napot
2005-12-07 17:10:33
Minden nap végigolvastam, mióta felraktad. Olyan hangulata van az egész versnek, mintha az ember egy álomból ébredt volna fel és még nem felejtette volna el azt, mit álmodott, de még nem is ébredt volna fel igazán. (szerintem ezek a legszebb álmok, ahogy ez a vers is az)