Utazásai során a bölcselő és barátja sok országot, királyt, fejedelmet, népet megismert. Mindkettőjüknek feltűnt: a legtöbb hazugság egy nagyon nemes, szép fogalommal, a hazával kapcsolatos.

- Szerinted miért van így? - kérdezte a bölcselőt barátja.

- Erre egyszerű a válasz.. - mondta a bölcselő. Azok, akik lopni akarnak, a hazát lepelnek használják, hazugságaikra. Hazudnak honfitársaiknak, saját hazájukról dicsőítőket, mások hazájáról, népéről, földjéről pedig rágalmakat, pontosabban, a szokásos recept szerint, ezeket összekeverik a részigazságokkal. Az, aki értelmesen szereti hazáját, igazán hazafi, az a múlt erényei mellett a vétkeket, bűnöket sem hallgatja el, és jóindulatúan tárgyilagos akkor is, amikor mások hazájáról van szó.

A hintó, amiben a bölcs és barátja utazott, nemsokára menetelő tömeggel találta magát szembe. A kocsis megállította a lovakat.

A bölcselő darabig hallgatta, hogy milyen jelszavakat kiabál az elbutított tömeg, azután megvetően így szólt:
- Íme, itt is egy vásár! Azt, aki lát, nem tévesztheti meg a látszat. Valójában, a hazafiaskodás leple alatt, a hazát árulják, közösen, ki érdekből, ki megtévesztetten, de, akár a múltban, csak keveseké lesz a haszon, - a többieknek marad a kár, ráfizetés!

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/maszk-szem-arc-szem%C3%A9ly-kil%C3%A1t%C3%A1s-3579320/