Két legény vándorolt a nagyvilágban. Tarisznyájuk még tele volt, jókedvük sem kóborolt el tőlük.

Egyikük, aki igen erős volt, azt mondta:
- A közmondás szerint bolondnak jár a szerencse. Bolond leszek!

Mindjárt neki is állt bolondot játszani. Hat magas fát is megrázott.

Azt mondta neki a másik:
- Hagyd abba, már látom, hogy te tényleg bolond vagy!

A legény azonban nem hagyta abba, a hetedik fát is megrázta. Az volt a hét közül a legmagasabb.

Leesett valami a fa tetejéről, és csörgött egyet.

Odamentek, látták: fekete bőrzacskó. Kiderült: száz nagy ezüstpénz van benne, délceg király képmásával mindegyiken.

A két legény fél lábon ugrált örömében. Az, aki előbb bolondnak mondta a másikat, végül így szólt:
- Hagyd abba, pajtás, a bolondozást, mert az is közismert: egy bolond százat csinál! Attól félek, hogy ha száz bolond idejön, akkor nekünk még egy ezüstpénz sem jut. Egyikük sem lesz olyan bolond, hogy hagyjon belőle.. No, hát az is nagy bolond volt, aki erre a magas fa tetejére kötözte fel ezt a pénzes zacskót!

- Nem egészen.. - vélte a másik legény. Ez a fa olyan erősnek látszik, hogy a vihar sem tudta volna kidönteni. A fa tetején még az sem vette volna észre a zacskót, akinek sasszeme van. Ügyetlennek sem mondanám őt, hiszen fel tudott mászni ennek a magas fának a tetejére. Az viszont bizonyos: nem kötözte oda elég erősen, talán azért, mert a mászásban már kifáradt..

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/f%C3%A1k-erd%C5%91-erdei-%C3%BAt-napf%C3%A9ny-3410846/