Egy öreg halászember hét halat fogott, de gyenge volt már a keze, megbillent a háló, hat hal visszaesett a vízbe, csak egy hal maradt benne, a legkisebb.

- Soványka vacsora leszel! - mondta a halász hangosan önmagának.

A kis hal megszólalt:
- Ilyen az én szerencsém! Este már hallgatok majd, mint a sült hal!

A halász fejéről a sapka is leesett volna a meglepetéstől ezekre a szavakra, de nem hordott sapkát. Amikor kissé magához tért, így szólt:
- Te az a beszélő aranyhal vagy, akiről gyermekkorom meséje szólt? Teljesíted három kívánságom, ha visszadoblak a vízbe?

- Nem vagyok aranyhal, csak beszélő hal. Egyetlen kívánságod sem tudom teljesíteni, mert nincs varázserőm! - ismerte be a halacska.

Az öreg halász elmosolyodott:
- No, akkor te sokkal csodálatosabb vagy, mint az a mesebeli beszélő aranyhal, talán az egyetlen ilyen halacska a világon! Ha azt hazudtad volna, hogy teljesíted három kívánságom, akkor is visszadobtalak volna a vízbe, - így azonban még nagyobb tisztelettel teszem ezt!

A beszélő halacska is meghatódott:
- Köszönöm! Amit mondtál, az is felér egy mesebeli csodával. Arra gondolok: valószínűleg te vagy az egyetlen halász a világon, akire a hálójába került hal valaha is tisztelettel nézett.

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/aranyhal-halak-%C3%BAszik-nedves-43279/