Csak üres kút sok-sok ember feje.
Hová lesz, mit bölcselő dob bele?
Kutak mélyén, ha fűt rossz indulat,
elpárolognak, gyorsan, a szavak.

Intő szavakat hát pótolni kell!
Emberiségnél is ilyen a fej.
Hitler nem régvolt, - tegnap volt csak az,
s üres kút hulló szemétre szavaz.

Minden szörny él! Ó, ne bízd el magad, -
a maradiság sokáig marad!
Soha ne hidd el: mindig Nép a nép,
uszított nép már nép sem – csőcselék!

Petőfi tudta, s jól tudta Madách,
s elítéltek tudni nem akarást.
Kölcseynél is igaz volt Haza-hit, -
s Himnuszát hányan ma is szennyezik!

Fej-kutakba, ha tolvaj dobja be
a szót: „nemzeti”, e szó ereje,
csaló érdektől úgy elkoptatott!
Annak tapsolsz, ki múltban is lopott?

Hát restelld el magad, te kis magyar,
kinél áru lett Költő és a Dal!
Árulsz, elárulsz, mocskolod magad,
s van merszed hinni, hogy így vagy szabad?

Ha nem megfontolt nálad IGEN, s a NEM,
„politikától”, hiszed, mentesen
cselekszel? Csak ostobán dobsz követ,
amit később majd Vágóhíd követ.

Az, ha hollóknak róka sajtot oszt,
károgásukért, - jövőt is kifoszt!
Nagyobb veszélyt jelez így volt mese, -
s igaz, egészként, nem csak a fele!

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/tudatlans%C3%A1g-g%C5%91g-el%C5%91%C3%ADt%C3%A9let-1993615/