Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2018-11-04 14:38:43
Megtekintve: 5659
Az emlékek (Jacsó Pálnak)
Előbb-utóbb mind-mind félelmetesek,
a szépek is, ott lapul bennük bánat:
virágok bálján, színtáncos tavaszban,
szív megdobbanhat, utánunk kiálthat,

s a nyárban is, mikor kertekre nézünk,
madár sikolt égő aranykeretben,
s volt szeretettől, lélegző csodától,
az emlékező lélek visszaretten.

Az ősz sem jobb, megjátszott mélabúval
szél meg-meglenget leveleket, voltat,
s a Nincs Fáján az elfeketült ágak
ítéletét várják estcsillagoknak.

S a tél maga… Hát az is, túl igazként,
feléd suhintó kard, s károgó álom
körülfog végleg meggyűlölt imákat,
míg átlépsz jégablakos pocsolyákon.

Sokszor úgy érzem: nem is kell az ember.
Könnyen szörnnyé lesz, s azt képzeli: isten,
vasat kovácsol sebző érdekének,
s követ hajít: - Pusztuljon a hitetlen!

Az én istenem: a testetlen Eszme,
mely bonyolult, mozgó Anyagba rejtett.
Mit tehetnék érte, magányos vándor,
véges útján kíváncsi Végtelenek?

Hát, Pali, talán segítene rajtunk,
„jó” ellenségként, ha egymásra lőnénk?
Eltalálnál, s lehetnék derék mártír,
ki várhatná: az Idő visszalő még?

S ha Te feküdnél télben, hóban, holtan,
mert lelőtt egy kis irodalmi hadnagy,
lehet, akkor én „rossz” ellenség volnék,
mert nem érezném magam boldogabbnak?

„Jó” ellenség volt, ki Iordano Bruno
nyelvét, szent hittel, fogta és kivágta,
és ujjongott szemtükrén másik eszme,
míg Bruno alatt fellángolt a máglya?

Igen, Pali, ezt nem tudjuk, mert én még,
be kell vallanom: senkit le nem lőttem, -
csak elszánt szívű kis operett hadnagy
voltam (s vagyok: szennyes jelen időben).

A történelem? Borzalmas, ha látó
rápillant, mert a kitakart világok
tépő fogsort mutatnak, vért és könnyet,
s gépfegyverek mint köpködik az átkot!

Ám kell emlék kis, szerző embereknek,
ha lelkük nincsen? Csecsszopó imákat
elmotyognak, s kihímzett terítőkön
„hagyományőrző” hazugság van, látszat

kacérkodik. Lovon vágtat a Semmi.
Legények íjjal, s díszruhás leányok
hintik a rózsát, máshonnan lopottat, -
patyomkin-falvakban patyomkin álmok.

Kulissza is, álom is újraépül.
A Primitívség milyen hercig herceg, -
és Birodalma mindig újraépül,
s giccsdalos szívvel mennyi bunkót nyer meg!

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/r%C3%A9gi-vintage-kamera-f%C3%A9nyk%C3%A9p-3778674/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!