Most mondom, Magyarország,
mielőtt meghalok:
a nacionalizmus
nem más, - kárhozatod!

Volt idő: égre küldött
szép csillagot? Igen, -
akkor Petőfi lelke
győzött a szíveken.

Később már önzés markolt,
változott eszme, hit,
s gyűlölet dédelgette
Tisza Istvánjait.

Népek egymásnak estek,
és jött a sok halott, -
és ma sem látod, Ország,
megannyi tolvajod?

Hidd el: mindenki vétkes,
ki múltból nem tanul!
Nem csak ő volt a bűnös,
az „árja” Bajszos Úr…

S Mában is, Magyarország,
a szégyen szobra néz
vissza rád, - ki volt Horthy,
e lovas tengerész?

Most írom, Magyarország,
mielőtt meghalok:
- Aki tudatlant játszik, -
az erkölcsi halott!

Koncot akkor is dobtak
tömeg közé, s a nép
- már Petőfi is tudta! –
könnyen lesz csőcselék.

Ez akkor is igazság,
ha nem tetszik Neked, -
s múltban hányszor dörögték
a töltött fegyverek!

Határon túl is szól ez:
könnyen lesz lenge dal
Himnuszból, s néz, tudatlan,
sok-sok székely-magyar…

Hidd el, mindenki vétkes,
ki múltból nem tanul,
s régi Vágóhidakból
előtted állhat új!

Figyelsz? Nem figyelsz, Ország?
Ha sunyít gyáva nép, -
mutasd fel neki, Költő,
Petőfi Vers-szívét!

(2018)

A képen:
Ferenc József és Tisza István egy 1905-ben készült képeslapon, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n#/media/File:Ferenc_Jozsef_es_Tisza_Istvan.jpg