Minden törpe tartotta markát,
és nagyobb egy sem akart lenni, -
erkölcsében. Kis szerző népség
nyájbölcsessége sokszor ennyi.

Dobott koncért megtesznek, - mindent,
amit csak a konc-dobó áhít.
Haza, haza! S hogy lopnak ott, Fent?
Koncért kapkodó vállat rándít.

Lelki törpéket nem szerettem
sohasem. Tudtam: sokan vannak, -
de azt, hogy ennyi! Hízelegnek
felröppent érdek-pillanatnak.

Hazájukat sokszor eladták,
de hirdették maguk nemesnek,
ám vásár végén pórul jártak:
jöttek szomorú fakeresztek.

Lelki törpéket nem szerettem
soha, - miért, hogy mégis szántam
gnómságuk, mit fogva tart ösztön
e felszínes érdek-világban?

Miért szántam és miért szánom?
Talán azért, mert lelki torzság
önzésnek sikeres betegség,
de megérzi tönkretett ország,

s megérezték, s majd érzik, újra,
ők is, akik nyájukba bújnak,
mert károkkal megtelt világban
tettük közelít háborúkat,

közelít vért, s most is hoz könnyet,
s oly Keresztet utálhat Isten
(ha van, s igazi), amit önzés
tart markában, - s nincs ott, szívekben.

Tudom: a nyájba bújt világnak
ma költő hiába ír verset, -
Petőfit, Adyt is gyalázzák,
szinte naponta, szavak, tettek…

Mégis: túl gyors, s nagy szó - HIÁBA,
s Istent döntő Tudásban, Hitben,
lehet, a mélyben mindig ott volt:
- Talán a Szabadság az Isten?

A legnagyobbak tudták, hitték.
A követőik tudták, hitték.
Lelki törpék is fel-felvettek
kaméleon köpönyegecskét.

Ha jönne Szabadság, az Isten,
hatalmasan és fegyveresen, -
lenne ám a mostani tájon
átpártolási celebverseny!

Lesz is! Én ezt már meg nem érem.
Távolibb jövő ilyet láttat…
Várd ki idejét, lelki törpe,
az új köpönyeg forgatásnak!

Szélkakasok hangja rikoltoz.
Álszent szemek az égre néznek.
Hordóján szónok mellet dönget
gnóm lelki törpék idejének…

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/gnome-szobor-dekor%C3%A1ci%C3%B3-t%C3%B6rpe-elf-575475/