Egy madár még kiáltott.
Miért, hol, - nem tudom.
Hozzám csak rekedt bánat
jutott el hang-úton.

Kis fény ágakon áttört,
de sötétlő világ
már építette körben
a labirintusát.

A mezőig kiértem,
de már süllyedt a nap,
s egy-egy virágra szórt csak
könnycsepp csillagokat.

A lélek még nem ért meg, -
s így, tudtam: mit sem ért.
Fekete mundér, s tolvaj
így nyer mindegyre tért.

Az Isten? Jó lett volna,
ha lett volna, s ha jó,
de mit ér templom, úszó
időn kalózhajó?

Egy madár még kiáltott
valahol, és maradt
szívemben e kiáltás,
megsebzett pillanat,

s míg csenddé egyesültek
az aprócska neszek,
és minden lenti csillag
e csendben elveszett,

a fenti csillagok még
ígértek más mesét,
olyat, amelyben nagyság, -

csillagos messzeség.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/hegyek-napnyugta-sundown-sz%C3%BCrk%C3%BClet-2532825/