A KÖLTŐ a levest nem ette,
mert beleköptek a levesbe.

A főzeléket? Azt sem ette, -
haragudott az egerekre,

kik maguknak MINDENT akartak.
de fineszesen másra sz…,

és virágnyelven hadd beszéljek:
sz… is árt a főzeléknek.

Néha még felnézett az égre, -
fent sült nagykutyák pecsenyéje.

Hát az nem volt a kiskutyáké, -
de jött egy rúgás, a Nagy Lábé!

Oda nem ment, ahol dobolták:
- Ránk szavazz, s kapsz egy dobostortát!

Eltengődött száraz kenyéren,
s Isten rászólt, szép, nyers beszédben:

- Fiam, Te az vagy, mi én: marha,
ki Becsületét le nem sz…!

Én sem sz… le, bár nem értem,
ha más igen, én meg miért nem?

Te sem érted? Ülj mellém, balra!
Két ily istentelen nagy marha!

Valaki mellénk ülhet, jobbról,
s megtudjuk, hogy e fifikás kor

végül is kinek Teremtménye?
S ki játszotta Sátán kezére,

s miért nem lopunk épp mi, ketten,
más Eszméktől lelkesítetten?

Eszménk talán egy közös Eszme,
s vágyunk világra, vörösebbre,

tisztább Földre, s Mennyre, mely tisztább,
s mellőznénk hosszú bosszúlistát?


A KÖLTŐ kicsit meghatódott,
s mit nem jósoltak volna jósok,

az történt meg, paradoxképpen:
hogy osztozott darab kenyéren

két üldözött, szívvel, mely tiszta:
ISTEN - és MATERIALISTA!

(2018)

A képen:
Cima da Conegliano (1459 – 1517): Isten az Atya A Bibliából Istent mint személyt ismerhetjük meg, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Isten#/media/File:Cima_da_Conegliano,_God_the_Father.jpg