Feltöltve: 2018-10-04 17:27:57
Megtekintve: 6286
Lelkes Miklós: Létezik-e politikamentes költészet? (Interjú Kőkövönnemmaradóssy Mártonnal, az Ősi Hősi Nemzetiesen Nemzeti Idők Főszerkesztőjével)
Újságíró (Gondolkodniishajlandó Okostóbiás):
- Főszerkesztő Úr! Régóta kíváncsi vagyok arra: Ön tényleg úgy véli, hogy létezhet politikamentes költészet? Most nem arra gondolok, hogy Mucsai Marcsa Néni verset írhat arról: miért szereti a jól elkészített tökfőzeléket, mert az nem elég egy költészetnek, még ha a Néni a világirodalom legszebb versét írta is meg a tök ilyen célú átalakításáról és kedveléséről…
Főszerkesztő:
- Háromféle politika van: 1. NEMZETI POLTIKA, ami nemzetiesen szabadságharcos, derék magyar politika, 2. NEMZETIETLENÜL LIBERÁLIS, amit a Nemzet soros ellensége követ el a Nemzet ellen, és 3. politikamentes politika, ami úgy Nemzeti, hogy mindarról befogja a száját az, akit Anya szült és Apa nemzett, amit Mi nem engedünk meg neki, de szólhat arról, amit Mi megengedünk neki, és utóbbival bizonyítjuk: Nálunk DEMOKRÁCIA van, mert MINDENKI írat verset, ha akar, legfeljebb előbb-utóbb nem lesz hol közöltetnie. Mi csak a nemzetietlenül liberális politikai verseket tiltottuk ki lapunkból, és arról nem tehetünk, hogy minden liberális vers valahol ördögtől valóan nemzetietlen. Egyébként ez a kitiltás csak a nemzetietlen verseket részesíti hazafiasan jogos hátrányban, és maguknak a liberális Szerzőknek az érdekében, mert így BARÁTSÁGOS HANGULAT uralkodhat nálunk, és utóbbi Szerzőket online vonalon sem lincselik meg.
Újságíró:
- Igen, de azt hallottam, hogy Főszerkesztő Úr lapjánál, az Ősi Hősi Nemzetiesen Nemzeti Időknél, új, trükkös taktikát követnek. Míg azelőtt méltányos időn belül visszautasították a politikailag nem kívánt költeményt, egy idő óta csak a végtelenségig tűnődnek rajta: visszautasítsák-e vagy sem, így a szerző nem tudja: mit tegyen?
Főszerkesztő:
- Az olyan vers, amin mi tűnődünk, hogy engedélyezzük-e nálunk közzétételét, nem visszautasított vers, hanem védőőrizetben levő vers, mindaddig, amíg nem utasítjuk vissza. Addig tartjuk ott, amíg nem lesz biztonságos a védőőrizetből való kiengedése. Meg Szerzőjét is megfigyelés alatt tartjuk, a Szerző érdekében. Ha két-három évig felhagy a liberális gondolkodásmóddal, akkor hátralevő védőőrizetét esetleg harmadoljuk, vagyis csak a kétharmadát töltetjük le a verssel.
Újságíró:
- Igen, de Főszerkesztő Úr úgy gondolja, hogy a nemzeti klasszikus irodalom, nem csak a versekre gondolok most, politikamentes volt valaha is? Gondoljon Főszerkesztő Úr, akár Kölcseyre, Vörösmartyra, Aranyra, Petőfire, Adyra, még ha azt a kommunista gyanús József Attilát nem is említem most… Ezek, egyes liberális vélekedések szerint, nem voltak hívei egy politikamentes költészetnek…
Főszerkesztő:
- A Nemzeti Klasszikus Szépirodalmat nem szabad olyan csúnyán, bűnösen értelmezni, ahogy a liberálisok teszik! Itt van például Petőfi… Megírta A Tisza c. versét, mert látnokként meglátta, hogy jönni fog egy Nagy Nemzeti Magyar Úr, Tisza István, aki nem sajnálja erős kezét a Nemzet érdekében felhasználni a Nemzet nyakán… Előre látta, hogy Tisza szobra, mivel nem volt olyan liberális, mint az a Kossuth kutya, ott lesz a Kossuth téren, hadd pukkadozzon Kossuth! No és milyen szépen írt Petőfi Sándor A magyar nemes c. versében a bölcs magyar nemes eszméiről, idézem: „Tán a tudománynak éljek? / A tudósok mind szegények. / Nem irok, nem olvasok. / Én magyar nemes vagyok!” Napjainkban, amikor Nagy Nemzeti Vajdánk útmutatása nyomán a Magyar Tudományos Akadémia felszámolása folyik, éppen azért tesszük ezt, hogy kevesebb szegény legyen Magyarországon! Petőfi, ez a Nemzetiesen Nagy Magyar Költő látta: ha kevesebb lesz a tudós, kevesebb lesz a szegény… Ha pedig valaki nem ír, nem olvas, annak több ideje jut közmunkát végezni a köz érdekében, hiszen ott van a Nemzet Nagy Közmunkakertje, ez a mai Magyar Éden…
Újságíró:
- Hát, a Főszerkesztő Úr, nem kétlem, tényleg át fogja ellen reformáltatni a magyar közoktatást Nemzeti Oktatássá, de azért azok a liberális oktalanok úgy gondolhatják, hogy Petőfi A XIX. század költői c. versében (interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/xix.htm) így írt:
„Nagy munkát vállal az magára, /
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.” Nem gondolja, hogy…
Főszerkesztő (fölényesen, határozottan félbeszakítja):
- Nem gondolom! Petőfi előre látta: Mi jövünk! Ezért volt Nagy Nemzeti Költő, és Nagy Nemzeti Hazafi! Látta: a liberálisok majd nem tudnak eldalolni mást, mint saját fájdalmukat, mert mi nem engedjük meg nekik, hogy mást is daloljanak, - és így nincs rájuk szüksége a Mi világunknak, és a szent fát félre is tehetik, de akár tűzre is dobhatják!
Újságíró:
- Nem akarom elvitatni Főszerkesztő Úrtól azt az egyéni látásmódot, ami ma Magyarországon, valamint a magyarságnál általában érvényesül, és magán viseli… Ám, liberális gondolkodók még Kölcseyt, ezt a Nagy Himnuszosan Humuszos Nemzeti Költőt is másként magyarázzák, szerintük A HAZA MINDEN ELŐTT, amit Főszerkesztő Úr pártfogoltjai még nagy plakátokon is mindenhová kitettek, nem azt jelenti, hogy…
Főszerkesztő (félbeszakítja):
- AZT jelenti! Hiszen azt, amit VALAKI valamit szerzett, HAZA kell vinnie, biztonsága helyeznie. MINDEN ELŐTT, vagyis mielőtt valaki nyilvánosan látná, és így kísértésbe hozná az illetőt a bibliai Tízparancsolat egyik pontjával… Aki sokat SZERZETT, annak, persze TÖBBET kell hazavinnie… Ez matematikai törvény, nem Mi hoztuk… Még ha az illető esetleg csak egy szegénynek mondott, vagy elhitt, mészároslegény is… A több, az több, és nem kevesebb! Ezek a Nagy Nemzeti Igazságokhoz tartoznak, amelyeket Kölcsey oly jól látott…
Újságíró:
- Hüm-hüm… Egyes liberálisok úgy vélik, hogy Önök túlontúl hasznosítják a Nemzeti szót, és igen kitágítják fogalmát, igaz, talán erre utaló példákból már volt egy kevés a magyar történelmi múltban is. Meg a Keresztény Eszmeiségben is messze túlmennek a jámbor pap, Szabolcska Mihály értelmezésén, még az Európába érkező menekülteknél is, és rossz irányban… Ferenc pápát is az Önök lapjában…
Főszerkesztő:
- Hadd emlékeztessem Önt: többféle papa van, és többféle pápa! Van: 1.) Nemzeti Pápa, és 2.) Nemzetietlen Pápa. Ferenc pápa, mint egyik Fenegyerek Nemzeti Főmunkatársunk megírta, Nemzetietlen Pápa, aki azért nemzetietlen, mert nem azt mondja, teszi, amit a Magyar Nemzeti Nemzet megkövetel tőle, és ezért, hát kissé erős szóval, de jogosan, Munkatársunk annak nevezte… A Nemzeti Pápa egészen mást csinálna azzal a sok Európába érkező menekülttel, még mielőtt a kontinensre tennék a lábukat, - hogy ne is tehessék!
Újságíró:
- Hát Főszerkesztő Úr vélekedése talán egyesek szerint nem túlságosan keresztény, de az, hogy sok kereszt (vagy más fejfa) lehet belőle, az biztos… Egyik ismerősöm Nemzeti Iskola címen írt valamit, ami talán nem nyerné el Főszerkesztő Úr feltétlen tetszését (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46463), és bár tudom, hogy, a közmondással ellentétben, sok lúd sem feltétlenül győz disznót…
Főszerkesztő (itt már megenged magának egy lenézően barátságos mosolyt):
- Szent Márton a druszám, és nem engedem bántani a ludakat, mert azok döbbentették rá Mártont, a jámbor püspököt, aki akkor még nem volt püspök, hogy a szerénységet sem szabad túlzásba vinni… Akit Isten kiválasztott a püspökségre, az ne térjen ki az isteni akarat elől, még a libák óljába se bújjon előle… Az a lényeg, hogy mindenki imádkozzon a Nemzetért! Az ima még mindig használt, mindenre… Az Isten segít megértetni, hogy a Hazánk, - a Mi Házunk, Kertünk, Bölcsőnk, Sírunk, Szemfedőnk… A hajléktalanok is hajlékot találnak Isten Házában…
Újságíró:
- Hát, annyi bizonyos a hazánkról, hogy mostanában nem az Édenünk… No, és arra gondolok: Vörösmarty Mihály Országháza c. költeménye most már vörösnek is elmenne (interneten: http://mek.oszk.hu/01100/01122/html/vers0307.htm#155). Látom, hogy Főszerkesztő Úr erre még el sem pironkodik… Ön lenne a Legnagyobb Nemzetieskedő Főszerkesztő, ha ezért a címért és miegymásért nem volna olyan nagy a tolongás…Hát, azért csak Kitartás! Várom Nemzeti Számonkérő Székük ítéletét. Ha eldöntik, hogy a Táncoló majmok nyalakodója c. versem közlik-e vagy mégsem, akkor kicserélem egy jámborabbra. Talán erre:
MIT EVETT A POET?
A KÖLTŐ a levest nem ette,
mert beleköptek a levesbe.
A főzeléket? Azt sem ette, -
haragudott az egerekre,
kik maguknak MINDENT akartak.
de, fineszesen, másra sz…,
és virágnyelven hadd beszéljek:
lesz… - árt a főzeléknek!
A KÖLTŐ felnézett az égre, -
fent sült nagykutyák pecsenyéje.
Hát az nem volt a kiskutyáké, -
de jött egy rúgás, a Nagy Lábé!
Oda nem ment, ahol dobolták:
- Ránk szavazz, s kapsz egy dobostortát!
Eltengődött száraz kenyéren,
s Isten rászólt, szép, nyers beszédben:
- Fiam, Te az vagy, mi én: marha,
ki Becsületét le nem sz…!
Én sem sz… le, bár nem értem,
ha más igen, én meg miért nem?
Te sem érted? Ülj mellém, balra!
Két ily istentelen nagy marha!
Valaki mellénk ülhet, jobbról,
s megtudjuk, hogy e fifikás kor
végül is kinek Teremtménye?
S ki játszotta Sátán kezére,
s miért nem lopunk épp mi, ketten,
más Eszméktől lelkesítetten?
Eszménk talán egy közös Eszme,
s vágyunk világra, vörösebbre,
tisztább Földre, s Mennyre, mely tisztább,
s mellőznénk hosszú bosszúlistát?
A KÖLTŐ kicsit meghatódott,
s mit nem jósoltak volna jósok,
az történt meg, paradoxképpen:
hogy osztozott darab kenyéren
két üldözött, szívvel, mely tiszta:
ISTEN - és MATERIALISTA!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/biblia-szent-szellem-j%C3%A9zus-rem%C3%A9lem-2989432/
- Főszerkesztő Úr! Régóta kíváncsi vagyok arra: Ön tényleg úgy véli, hogy létezhet politikamentes költészet? Most nem arra gondolok, hogy Mucsai Marcsa Néni verset írhat arról: miért szereti a jól elkészített tökfőzeléket, mert az nem elég egy költészetnek, még ha a Néni a világirodalom legszebb versét írta is meg a tök ilyen célú átalakításáról és kedveléséről…
Főszerkesztő:
- Háromféle politika van: 1. NEMZETI POLTIKA, ami nemzetiesen szabadságharcos, derék magyar politika, 2. NEMZETIETLENÜL LIBERÁLIS, amit a Nemzet soros ellensége követ el a Nemzet ellen, és 3. politikamentes politika, ami úgy Nemzeti, hogy mindarról befogja a száját az, akit Anya szült és Apa nemzett, amit Mi nem engedünk meg neki, de szólhat arról, amit Mi megengedünk neki, és utóbbival bizonyítjuk: Nálunk DEMOKRÁCIA van, mert MINDENKI írat verset, ha akar, legfeljebb előbb-utóbb nem lesz hol közöltetnie. Mi csak a nemzetietlenül liberális politikai verseket tiltottuk ki lapunkból, és arról nem tehetünk, hogy minden liberális vers valahol ördögtől valóan nemzetietlen. Egyébként ez a kitiltás csak a nemzetietlen verseket részesíti hazafiasan jogos hátrányban, és maguknak a liberális Szerzőknek az érdekében, mert így BARÁTSÁGOS HANGULAT uralkodhat nálunk, és utóbbi Szerzőket online vonalon sem lincselik meg.
Újságíró:
- Igen, de azt hallottam, hogy Főszerkesztő Úr lapjánál, az Ősi Hősi Nemzetiesen Nemzeti Időknél, új, trükkös taktikát követnek. Míg azelőtt méltányos időn belül visszautasították a politikailag nem kívánt költeményt, egy idő óta csak a végtelenségig tűnődnek rajta: visszautasítsák-e vagy sem, így a szerző nem tudja: mit tegyen?
Főszerkesztő:
- Az olyan vers, amin mi tűnődünk, hogy engedélyezzük-e nálunk közzétételét, nem visszautasított vers, hanem védőőrizetben levő vers, mindaddig, amíg nem utasítjuk vissza. Addig tartjuk ott, amíg nem lesz biztonságos a védőőrizetből való kiengedése. Meg Szerzőjét is megfigyelés alatt tartjuk, a Szerző érdekében. Ha két-három évig felhagy a liberális gondolkodásmóddal, akkor hátralevő védőőrizetét esetleg harmadoljuk, vagyis csak a kétharmadát töltetjük le a verssel.
Újságíró:
- Igen, de Főszerkesztő Úr úgy gondolja, hogy a nemzeti klasszikus irodalom, nem csak a versekre gondolok most, politikamentes volt valaha is? Gondoljon Főszerkesztő Úr, akár Kölcseyre, Vörösmartyra, Aranyra, Petőfire, Adyra, még ha azt a kommunista gyanús József Attilát nem is említem most… Ezek, egyes liberális vélekedések szerint, nem voltak hívei egy politikamentes költészetnek…
Főszerkesztő:
- A Nemzeti Klasszikus Szépirodalmat nem szabad olyan csúnyán, bűnösen értelmezni, ahogy a liberálisok teszik! Itt van például Petőfi… Megírta A Tisza c. versét, mert látnokként meglátta, hogy jönni fog egy Nagy Nemzeti Magyar Úr, Tisza István, aki nem sajnálja erős kezét a Nemzet érdekében felhasználni a Nemzet nyakán… Előre látta, hogy Tisza szobra, mivel nem volt olyan liberális, mint az a Kossuth kutya, ott lesz a Kossuth téren, hadd pukkadozzon Kossuth! No és milyen szépen írt Petőfi Sándor A magyar nemes c. versében a bölcs magyar nemes eszméiről, idézem: „Tán a tudománynak éljek? / A tudósok mind szegények. / Nem irok, nem olvasok. / Én magyar nemes vagyok!” Napjainkban, amikor Nagy Nemzeti Vajdánk útmutatása nyomán a Magyar Tudományos Akadémia felszámolása folyik, éppen azért tesszük ezt, hogy kevesebb szegény legyen Magyarországon! Petőfi, ez a Nemzetiesen Nagy Magyar Költő látta: ha kevesebb lesz a tudós, kevesebb lesz a szegény… Ha pedig valaki nem ír, nem olvas, annak több ideje jut közmunkát végezni a köz érdekében, hiszen ott van a Nemzet Nagy Közmunkakertje, ez a mai Magyar Éden…
Újságíró:
- Hát, a Főszerkesztő Úr, nem kétlem, tényleg át fogja ellen reformáltatni a magyar közoktatást Nemzeti Oktatássá, de azért azok a liberális oktalanok úgy gondolhatják, hogy Petőfi A XIX. század költői c. versében (interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/xix.htm) így írt:
„Nagy munkát vállal az magára, /
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.” Nem gondolja, hogy…
Főszerkesztő (fölényesen, határozottan félbeszakítja):
- Nem gondolom! Petőfi előre látta: Mi jövünk! Ezért volt Nagy Nemzeti Költő, és Nagy Nemzeti Hazafi! Látta: a liberálisok majd nem tudnak eldalolni mást, mint saját fájdalmukat, mert mi nem engedjük meg nekik, hogy mást is daloljanak, - és így nincs rájuk szüksége a Mi világunknak, és a szent fát félre is tehetik, de akár tűzre is dobhatják!
Újságíró:
- Nem akarom elvitatni Főszerkesztő Úrtól azt az egyéni látásmódot, ami ma Magyarországon, valamint a magyarságnál általában érvényesül, és magán viseli… Ám, liberális gondolkodók még Kölcseyt, ezt a Nagy Himnuszosan Humuszos Nemzeti Költőt is másként magyarázzák, szerintük A HAZA MINDEN ELŐTT, amit Főszerkesztő Úr pártfogoltjai még nagy plakátokon is mindenhová kitettek, nem azt jelenti, hogy…
Főszerkesztő (félbeszakítja):
- AZT jelenti! Hiszen azt, amit VALAKI valamit szerzett, HAZA kell vinnie, biztonsága helyeznie. MINDEN ELŐTT, vagyis mielőtt valaki nyilvánosan látná, és így kísértésbe hozná az illetőt a bibliai Tízparancsolat egyik pontjával… Aki sokat SZERZETT, annak, persze TÖBBET kell hazavinnie… Ez matematikai törvény, nem Mi hoztuk… Még ha az illető esetleg csak egy szegénynek mondott, vagy elhitt, mészároslegény is… A több, az több, és nem kevesebb! Ezek a Nagy Nemzeti Igazságokhoz tartoznak, amelyeket Kölcsey oly jól látott…
Újságíró:
- Hüm-hüm… Egyes liberálisok úgy vélik, hogy Önök túlontúl hasznosítják a Nemzeti szót, és igen kitágítják fogalmát, igaz, talán erre utaló példákból már volt egy kevés a magyar történelmi múltban is. Meg a Keresztény Eszmeiségben is messze túlmennek a jámbor pap, Szabolcska Mihály értelmezésén, még az Európába érkező menekülteknél is, és rossz irányban… Ferenc pápát is az Önök lapjában…
Főszerkesztő:
- Hadd emlékeztessem Önt: többféle papa van, és többféle pápa! Van: 1.) Nemzeti Pápa, és 2.) Nemzetietlen Pápa. Ferenc pápa, mint egyik Fenegyerek Nemzeti Főmunkatársunk megírta, Nemzetietlen Pápa, aki azért nemzetietlen, mert nem azt mondja, teszi, amit a Magyar Nemzeti Nemzet megkövetel tőle, és ezért, hát kissé erős szóval, de jogosan, Munkatársunk annak nevezte… A Nemzeti Pápa egészen mást csinálna azzal a sok Európába érkező menekülttel, még mielőtt a kontinensre tennék a lábukat, - hogy ne is tehessék!
Újságíró:
- Hát Főszerkesztő Úr vélekedése talán egyesek szerint nem túlságosan keresztény, de az, hogy sok kereszt (vagy más fejfa) lehet belőle, az biztos… Egyik ismerősöm Nemzeti Iskola címen írt valamit, ami talán nem nyerné el Főszerkesztő Úr feltétlen tetszését (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46463), és bár tudom, hogy, a közmondással ellentétben, sok lúd sem feltétlenül győz disznót…
Főszerkesztő (itt már megenged magának egy lenézően barátságos mosolyt):
- Szent Márton a druszám, és nem engedem bántani a ludakat, mert azok döbbentették rá Mártont, a jámbor püspököt, aki akkor még nem volt püspök, hogy a szerénységet sem szabad túlzásba vinni… Akit Isten kiválasztott a püspökségre, az ne térjen ki az isteni akarat elől, még a libák óljába se bújjon előle… Az a lényeg, hogy mindenki imádkozzon a Nemzetért! Az ima még mindig használt, mindenre… Az Isten segít megértetni, hogy a Hazánk, - a Mi Házunk, Kertünk, Bölcsőnk, Sírunk, Szemfedőnk… A hajléktalanok is hajlékot találnak Isten Házában…
Újságíró:
- Hát, annyi bizonyos a hazánkról, hogy mostanában nem az Édenünk… No, és arra gondolok: Vörösmarty Mihály Országháza c. költeménye most már vörösnek is elmenne (interneten: http://mek.oszk.hu/01100/01122/html/vers0307.htm#155). Látom, hogy Főszerkesztő Úr erre még el sem pironkodik… Ön lenne a Legnagyobb Nemzetieskedő Főszerkesztő, ha ezért a címért és miegymásért nem volna olyan nagy a tolongás…Hát, azért csak Kitartás! Várom Nemzeti Számonkérő Székük ítéletét. Ha eldöntik, hogy a Táncoló majmok nyalakodója c. versem közlik-e vagy mégsem, akkor kicserélem egy jámborabbra. Talán erre:
MIT EVETT A POET?
A KÖLTŐ a levest nem ette,
mert beleköptek a levesbe.
A főzeléket? Azt sem ette, -
haragudott az egerekre,
kik maguknak MINDENT akartak.
de, fineszesen, másra sz…,
és virágnyelven hadd beszéljek:
lesz… - árt a főzeléknek!
A KÖLTŐ felnézett az égre, -
fent sült nagykutyák pecsenyéje.
Hát az nem volt a kiskutyáké, -
de jött egy rúgás, a Nagy Lábé!
Oda nem ment, ahol dobolták:
- Ránk szavazz, s kapsz egy dobostortát!
Eltengődött száraz kenyéren,
s Isten rászólt, szép, nyers beszédben:
- Fiam, Te az vagy, mi én: marha,
ki Becsületét le nem sz…!
Én sem sz… le, bár nem értem,
ha más igen, én meg miért nem?
Te sem érted? Ülj mellém, balra!
Két ily istentelen nagy marha!
Valaki mellénk ülhet, jobbról,
s megtudjuk, hogy e fifikás kor
végül is kinek Teremtménye?
S ki játszotta Sátán kezére,
s miért nem lopunk épp mi, ketten,
más Eszméktől lelkesítetten?
Eszménk talán egy közös Eszme,
s vágyunk világra, vörösebbre,
tisztább Földre, s Mennyre, mely tisztább,
s mellőznénk hosszú bosszúlistát?
A KÖLTŐ kicsit meghatódott,
s mit nem jósoltak volna jósok,
az történt meg, paradoxképpen:
hogy osztozott darab kenyéren
két üldözött, szívvel, mely tiszta:
ISTEN - és MATERIALISTA!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/biblia-szent-szellem-j%C3%A9zus-rem%C3%A9lem-2989432/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!