A felejtés? Többféle: szürke falnak
kérgéből hullnak az elporladt percek,
s a tekintet már nem is néz utánuk, -
csak részei elvesző végtelennek.

Ám ez csupán csak egyféle felejtés,
mert szürke falak kérgében egy másik,
látszólagos, melynek őrződik léte,
a rossz vagy jó, - egy új feltámadásig.

Mit őriz hosszan e látszat-felejtés?
Inkább a jót? Sokkal inkább a rosszat?
Mit elrejtett a láthatatlan lélek,
nem mutatja látható csillagoknak, -

egy ideig. Ám várt-váratlan ének,
ha felzengett mélyből, s magasból, nagyság
megjött, s kínzottan, véresen, merészen
mégis ott termett, s ítélt a Szabadság!

Jobb időt mindig forradalmak hoztak,
ha meginogtak is később a bátrak, -
a Szabadságról nincs örök felejtés.
Ember hiheti másként önmagának, -

még sincsen így! Páncélba bújt nemes, ha
lehull lováról a paraszt kaszától, -
a Nagy Felejtés kudarcát megérti.
Megérti azt, mit az Idő kovácsolt.

Megérti azt, amit Madách megértett,
de a népnek még – sokszor – érthetetlen:
az ember gyarló, sok mindent felejthet, -

de a Szabadság, - elfelejthetetlen!

(2018)

A képen:
XVI. Lajos francia király kivégzése a Nagy Francia Forradalom idején, 1793-ban, a kép Isidore-Stanislas Helman (1743-1806?) alkotása, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Utols%C3%B3_Lajos_kir%C3%A1ly_kiv%C3%A9gz%C3%A9se.jpg