Feltöltve: 2018-09-23 11:56:05
Megtekintve: 6253
Nemzeti Iskola (komoly kabarétréfa)
ELSŐ JELENET
Színhely: az igazgatói iroda. Bent: Nagykutyás Márton fineszes igazgató és Zárassy Ede, szülő, aki fiát szeretné beíratni Édenszőlő városi iskolájába.
Igazgató:
- Megkaptam a levelét, kedves Ede, és tökéletesen megértem Önt. Nem, nem értem félre, hogy nem Pipacspiroson akarja iskolába járatni a fiát, és nem gondolom: az ottani sok cigánygyerek miatt. Nekünk százötven tanulónk van, és azok között is van cigány, igaz, csak egy, de az annyira nemzeti cigány, hogy amikor errefelé ólálkodnak azok a liberálisok, magától ugrik, mutogatja bőrszínét, magyarázza: nálunk nincsen szegregáció, elkülönített oktatás… Rendes gyerek, az apja jómódú ügyvéd… Nálunk azért nincs több cigánygyerek, mert a többi belátta: nekik közelebb van a pipacspirosi Nemzeti Iskola, legalábbis az ő tudásszintjükhöz… Szép Öntől, hogy igyekszik rólunk nálunk tájékozódni… Önnek csinos kis lakatgyára van. Mi nem teszünk lakatot senki szájára, de… Úgy gondolom, ezzel Ön is egyetért.
Zárassy Ede:
- Feltétlenül! Ám azt hallottam, hogy azok a hagyományőrző harci játékok…
Igazgató (nevet):
- Azt csak az a görbén liberális sajtó elferdítette! Kivizsgáltam a dolgot. Nem volt más, mint jó szándékú múltidézés, egy kis gyerekcsínnyel, - de mikor legyen gyerek a gyerek, ha nem akkor, amikor gyerek? A kakasok azért kukorékoltak, mert néhány farktollat kölcsönvettek tőlük a csendőrkalapokhoz, hadd cicázzanak… Akiket pedig látszólag megvertek, az a három, - nem, nem, azok nem az iskolánk tanulói voltak, hanem önkéntes gyerekszínészek, némi fizetségért, legfeljebb a fakardokkal nagyobbakat húztak rájuk a mieink, így jár az, aki bolsevikot játszik a színpadon, és a lendület hevében… A háziorvos utána rögtön ellátta őket. A mondás is úgy tartja: a seprűnyél is elsül, ha Isten akarja…
Zárassy Ede: Értem, és ez nagyon megnyugtat. Az a Pistike pedig, akit a tyúkólba bezártan találtak, az iskola udvarán…
Igazgató (megint nevet):
- Azt is kivizsgáltam! Ahhoz az iskolának semmi köze. A tyúkólat máshonnan hozták oda, és a játékban nem is tyúkól volt a tyúkól, hanem marhavagon, mert átnevezték. Pistike nagyon éhes volt, és két főtt tojásért vállalta, bár nem zsidó, a sárga csillagot is, játékként, meg a külföldre induló marhavagont is. Magam beszéltem ezzel a Pistivel, aki még nem is iskolás, és pipacspirosi lakos, kicsit rápirongattam: máskor ne vállalja el ilyen olcsón szereplését, legyen önérzete. Azt mondta: ő négy tojást kért, de csak kettőt kapott… Így visszavettem tőle a pirongatást.
Zárassy Ede:
- No és az a zászlóégetés?
Igazgató:
- Azzal önmagát égette le a liberális sajtó! Az csak egy vélemény volt, a szólásszabadsággal összhangban, és nem is tőlük, a fiúktól, származik az öngyújtó. A fiúk csak mutogatták a járókelőknek az európai uniós zászlót, meg az ENSZ zászlaját, pár kulturáltan kritikus szó kíséretében. Az egyik felébredt járókelőtől kapták az öngyújtót. Az meggyújtotta önmagát, mármint az öngyújtó, tehette, hiszen azért öngyújtó. Ezek a nemzetietlenné lett zászlók kaptak az alkalmon, lángra kaptak, és éppen akkor tévedt oda egy francia liberális újságíró, aki megkérdezte: miért kell ezt csinálni? A gyerekek tévedésből németnek nézték a franciát, és eszükbe jutott Merkel. Egyikük tréfásan azt kiáltotta: - Mer’ kell! Ennyi volt az egész, - csak rosszindulatúan felfújták a dolgot!
Zárassy Ede:
- Most már értem, félreértés volt az egész. Az a majomcirkusz meg…
Igazgató:
- Az csak egy kis szemléltető oktatás volt. A biológiát tanító tanárnővel, és a plébános úrral, utóbbi sok mindent kijárt az iskolánknak, mivel bejár a… No, szóval kölcsönkértünk egy majmot a Nemzeti Állatkerttől, hogy bemutassuk: Darwin tévedett, a majom, Isten teremtménye bár ő is, nem lehet az ember rokona… A majom, egy csimpánz, ezt igazolta is, mert igen értelmetlenül viselkedett, felkapta az osztálykönyvet, kiugrott vele az ablakon, és elvitte. Igaz, az osztályteremben nem volt banán, vagy más majomcsemege, - de minek kellett neki az osztálykönyv? Később, rajzórán, a fiúk lerajzolták Darwint, gúnyosan félig-meddig majomként, és ezt valaki meglátta az iskola ablaka mellett…
Zárassy Ede:
- Látom, Igazgató Úr, hogy Ön nagyon gondosan vezeti ezt az iskolát, és egyúttal jó nemzeti irányban! Akkor Zárassy Karcsika jöhet?
Igazgató:
- Jöhet, tárt karokkal várják az itteni angyalszívűen keresztény tanárok! Ön pedig, kedves Ede, egyszer meglátogathatna minket, bájos feleségével, és akkor sok mindenről beszélhetnénk!
(Kezet ráznak, láthatóan nagy eszmei barátságban.)
MÁSODIK JELENET
Színhely: Édenszőlő Nemzeti Iskolája tanári szobája. Bent: Nagykutyás Márton fineszes igazgató és öt tanár (három hölgy, kettő úr)
Igazgató:
- Kollégák, megsúgta nekem egy kis angyal, álmomban, hogy ma meglátogatja Nemzeti Iskolánkat vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelője. Egyszer már volt itt, Földighajlongó Ferenc kollégánk osztályát ellenőrizte, mert Feri történelmet és irodalmat tanít, és az ilyen nemzeti tanórákon könnyebb megtalálni a Méltóságos Úrnak kedvenc vesszőparipáját, mint a számtanórák sárkányos forgatagában. Az angyalka azt is kikottyantotta, hogy Feri osztályát mindenképpen szeretné látni.
Bögyös Éva (fiatal tanárnő, kikapós asszonyka, nevet):
- Már kezdek irigykedni erre az angyalra! Nekem miért nem súg semmit?
Igazgató:
- Ne féltékenykedj, Éva! Tőled nem kaphatja meg azt, amit úgy szeret!
(Minden jelenlevő elmosolyodik)
Igazgató:
- Ferikém, ugye, számíthatok rád?
Földighajlongó Ferenc:
- Rám mindig! Nálam vannak az eminensek, - legalábbis történelemből, meg irodalomból! Azok tudják, amit tudnak, s látják útját a Magyar Útnak! Mind a Felébredt Nemzeti Magyar Idők napilapot olvassa, ha mást abból olykor esetleg nem is, legalább az irányt mutató címeket…
Igazgató (bólint):
- No, akkor ez rendben, köszönöm! Marika! Egy kis villásreggelivel meg kell kínálnunk a Főtanfelügyelő Urat, akár elfogadja, akár nem. Ám, ha múltkor elfogadta, akkor most miért ne tenné? Te, Marika, biológia szakos vagy, így tudod, hogy mi kell a nemzeti biológiai villásreggelihez, a villa mellé!
Mesterszakács Marika (középkorú hölgy, közepes túlsúllyal):
- Persze, hogy tudom! Pick szalámi szeletek, háromszínű nemzeti szalaggal díszítetten. Meg füstölt marhanyelv, megjegyzéssel a liberális nyelvekre… Meg a különleges zsúrkenyér… Italokból…
Igazgató:
- Jó, Marika, ne is sorold! Rád bízom! Ti többiek pedig tudjátok a jelszót, amit követni kell a magyar igazság hármas számán túl is. Helyeselni, helyeselni, helyeselni! Dicsérni, dicsérni, dicsérni!
Egy komor arcú, szikár férfiú, Rudasludas Mátyás, a földrajztanár:
- Remélem, hogy hozzám nem jön be a Főtanfelügyelő Úr! A fiúk annyira meggyűlölték az Európai Uniót, amiért nem dicsérte agyba-főbe Nemzeti Országunk helyzetét, hogy a mutatópálcával az egész földrészt levakarták róla!
Földihajlongó Ferenc (közbevág):
- Ne félj, Mátyás, az én osztályom után nem vágyik újabb nemzeti élményekre, így Hozzád nem fog betérni. Ám nem kell hozzá nagy kalapács, és még e kis Földgömb sérülésből is erényt kovácsolhatsz! A fiaid nemzetien cselekedtek! Ha pedig Senkiházy Méltóságos Úr szóba hozná Trianont, akkor szidd ezt a gyalázatos, magyarellenes békekötést, mint a bokrot. Tisza Istvánt meg dicsérd, mint nagy magyart, és tegyél egy-két gúnyos megjegyzést arra a Párizst imádó vérbajos, nemzetellenes költőre…
Igazgató:
- Az a jó, hogy nyeregben vagyunk!
Csengetés. A szolgálatába belerokkant iskolaszolga kinyitja az ajtót vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi Nemzeti Iskolák Országos Főtanfelügyelője előtt.
Senkiházy Elemér Méltóságos Úr méltóságteljesen belép, joviális köszöntéssel:
- Üdvözlöm a Hölgyeket, Völgyeket, Hegyeket, Urakat! Pálinkás jó reggelt, még akkor is, ha már tízóraira jár az idő!
(A hölgyeknek kezet csókol, az igazgatóval kezet fog, utána a többi férfi tanárral is.)
Földighajlongó Ferenchez így szól:
- Ferikém! A múltkor fiaid nemzeti szelleme úgy megdobogtatta a szívem, hogy Nálatok, a Te osztályodnál szeretném tiszteletemet tenni! Lehetne?
Földighajlongó Ferenc:
- Részemről, részünkről a végtelenül nagy megtiszteltetés! Ám, ha megengeded, Méltóságos Uram, meg szeretnénk kínálni egy kis csekélységgel…
Az ajtóban, hatalmas tálcán, megjelenik szemnek-szájnak ingere. A hölgy, aki behozza, szintén nem nélkülöz bizonyos ingereket.
Senkiházy Elemér (egy pillanatig komoran, de azután elneveti magát):
- Nálam első a munka, - de nem merem visszautasítani ezt a kedves invitálást!
Esznek, isznak.
Senkiházy Elemér utána egy könyvet mutat:
- Nem szép dolog a dicsekvés, de a túlzott szerénykedés sem helyes. Bemutatom legújabb könyvem: A MAGYAR NEMZET GONOSZ NEMZETELLENES KÁRTEVŐI, KÜLÖNÖS LENÉZÉSSEL A LIBERÁLISOK AKNAMUNKÁJÁRA EURÓPÁBAN ÉS MÁSUTT… Most jött ki a nyomdából, a saját lábán… Ugye, csináltok neki egy kis nemzeti propagandát?
Földighajlongó Ferenc (felkiált):
- Egy kis nemzeti propagandát? Óriásit!
Mindenki gratulál, csak úgy ömlik a méltóságos úrra a sok dicséret.
Senkiházy Elemér boldogan elmosolyodik, és odaszól Ferencnek:
- Gyerünk, Ferikém, hadd lássam: még változatlanul olyan nagy nemzetiek-e a fiaid, - vagy esetleg még tovább is jutottak azon az igaz Magyar Úton, amit Magyarország számára Isten és a Keresztény Szellemiség kijelölt? Büszkén láttam, hogy Nemzeti Iskolátok erkélyén csak két zászló van: magyar és székely.
(A főtanfelügyelő eltávozik Földighajlongó Ferenccel, megtekinteni a tanár történelemóráját.)
HARMADIK JELENET
Színhely: az édenszőllősi Nemzeti Iskola egyik tanterme. Bent: 15 hetedik osztályos tanuló, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelője, valamint Földighajlongó Ferenc történelem- és irodalom szakos tanár.
Földighajlongó Ferenc:
- Fiúk, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úrral, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelőjével már találkoztatok egy alkalommal, és gondolom, hogy mennyire örültök Ti is: most ismét megtisztelt bennünket jöttével. Nem kell Őt bemutatnom, mert a régebbi találkozás emléke még ott él bennetek.
(a főtanfelügyelő felé fordul)
- Főtanfelügyelő Úr, kérdezzen bármit a fiúktól, ha tudják, megválaszolják, ha nem, bevallják, mint őszinte, jó magyar emberekhez illik!
Senkiházy Elemér méltóságos úr:
- Fiúk! Egyszerre örömmel és mély fájdalommal látom tantermetek falán Nagy-Magyarország térképét, rajta a trianoni békekötés során elszakított területekkel. Sejtem, hogy Ti is így éreztek! Ki tudna közületek beszámolni Trianon előzményeiről?
(Minden fiú jelentkezik, néhányan oly magasra feltartott kezekkel, és meghajlott gerinccel, hogy majdnem kiesnek a padjukból.)
Senkiházy Elemér rámutat a leginkább tolakodó fiúra:
- No, talán majd Te, fiam! Mi a neved?
A fiú feláll, büszkén körülnéz:
- Kettőskeresztessy Tölgyfalombos Károly vagyok, hazám egyszerű fia. Tisza István Miniszterelnök Úr alatt, az Osztrák-Magyar Monarchiában, úgy éltek Magyarországon a nem magyarok, vagyis a románok, szlovákok, szerbek és mások, mint tulajdon Édesanyjuk kötényében! Tisza István Miniszterelnök Úr szigorúan jóságos és igazságos Édesapjuk volt. Aki közülük akart, az táncra is perdülhetett, és csak azokat táncoltatták meg egy kicsit, akik nagyon megérdemelték. Van azonban úgy, hogy kitör a háború, és egyes emberekből kitör a hálátlanság. Tisza István a Béke híve volt, aki kész az utolsó szóig, az utolsó töltényig ontani vérét a Magyar Békéért. Ellene volt azonban és a szabadságharcos világháború ellen Károlyi Mihály, aki elfelejtette magáról azt is, hogy gróf, meg olyan, olykor Párizsban is léháskodó és Lédáskodó nemzetietlen költők is, mint Ady Endre, aki szégyent hozott szép és rövid nevére, - máig tartó és tovább is menő szégyent! Nekik köszönhető a Trianoni gyász, meg azoknak a vörösöknek, akik…
Senkiházy Elemér (tapsol):
- Bravó, fiam, egy nagy hazafi sem mondhatta volna el szebben, jobban… No, és mit gondoltok, fiúk, örök lesz-e Trianon? Talán Te ott, a hátsó padban, hadd legyenek az utolsókból elsők! Mi a neved fiam?
A fiú feláll:
- Keletrekacsintgató Kelemen vagyok, és, mint nevem is sugallja, az európai bűnösen liberális Nyugat helyett (amelyik most egész Európát készül romba dönteni!) Keleten látom a reményt: Trianonnak már legalább félig annyi! Először eljön Erdélyben az autonómia, azután az automatikusan tematikus szem kinyomónia annak, aki nem akarja látni: ugorni kell a függetlenségbe, úgy, hogy vissza az anyátlanná lett Anyaországba, ezúttal nem csak zsebpénzért, meg ezért-azért! Megjelennek majd Romániában Putyin orosz cár hadai, már készülnek a népi szőttes vásznak a felirattal: „ÜDVÖZÖLJÜK A FELSZABADÍTÓ OROSZ CSAPATOKAT! ÉLJEN PUTYIN!” Közben a magyar hadak fogják a mankókat, nincs annál jobb fegyver Brüsszel ellen, ha fejbe verésre kerül a sor, és a másik oldalról ostrom alá fogják Brüsszelt…
Senkiházy Elemér elmosolyodik, mint a róka, aki többet tud egy bizonyos tyúkólról, nem hogy a tyúkoknál, de azok gazdájánál is:
- Hát ezek a szép remények is bejöhetnek, fiam, de ne igyunk előre egyetlen medve bőrére sem, még akkor sem, ha az a medve most a mi oldalunkon van…
Ám, fiúk, kicsengetés előtt még egy szépen csengő hazafias kérdés: szerintetek MILYEN A MAGYAR?
Az aranyutas középhevesen utas padban izgatottan felugrik egy tanuló, Kakaskalantos Harci Jancsi, és kivágja:
- Méltóságos Főtanfelügyelő Úr! Alázatosan kérem, hogy hadd válaszoljam meg én, mivel már verset is írtam, éppen ezzel a címmel: MILYEN A MAGYAR? Honfiúi szívvel írtam…
- Kíváncsivá tettél! – ismeri el Senkiházy Elemér. Szeretem a költőket, akik nemzetiek, és művészetükkel nemzetüket szolgálják, lantos kardjukkal! Azokat, akik adnak az Ady-féléknek… Le a művészietlen művészekkel, az érzelem helyett az értelemre hivatkozó, meg a nemzetietlenül akadékoskodó akadémikusokkal! Szavald!
A fiú nem kéreti magát:
- MILYEN A MAGYAR? Írta Kakaskalantos Harci Jancsi, - vagyis én!
A magyarnál nincsen nagyobb
TUDÓS a Föld kerekén,
esze forog, és, ha forog, -
kontinense vele mén!
A magyarnál nincsen nagyobb
lélekben: a BECSÜLET
megcsodálja, s csodálata
felültet, meg leültet!
Így a magyar BANKSZÁMLÁKRA
az Isten már rá se néz,
mivel tudja: a magyarnál
erkölcsösen tiszta kéz!
Mafla OLAF vizsgálódik,
hümmög, hammog, s bölcs cicó
visszanyávog, oroszlánként:
- ITT NINCSEN KORRUPCIÓ!
A magyarnál nincsen nagyobb
HADVEZÉR, ha veszt a had,
akkor is GYŐZ: ERKÖLCSILEG
minden babért learat!
A magyarnak SZENT DALA van,
s oly termékeny HUMUSZA:
búzamező saját maga
konkolyát mind kihúzza!
A magyar? Az IGAZAT szól!
Ezt MINDENKI tudja itt!
Csak a liberális balgák
mondják, olykor: hazudik!
A magyar? Az TÉNY-KERESZTÉNY!
Érdek-tényt mindig belát,
csak, ha a tény ellenére, -
papolhat a pápaság!
Ferenc pápa, s másik Feri,
az a déká? Egyre megy!
Oly egyszerű ez MAGYARNAK,
akár csak az EGYSZEREGY!
Boldog vagyok: MAGYAR VAGYOK,
laposan, Föld kerekén,
s közel már, hogy EGÉSZ VILÁG
a magyarral vele mén!
Vigyázz, Szajna! Juthatsz bajba!
Kell a Kaland? Tüzes nyíl?
EU tehén, bámulsz, bambulsz?
Nálad az ész ki nem nyíl!
TEJELJ! NEMZETI magyarnak
így marad a Kánaán,
barna kán, Te nagy Vezérünk,
békeharcot vezess mán’!
Kicsengetnek.
A méltóságos Főtanfelügyelő Úr csak annyit mond, miután megszorította Földighajlongó Ferenc tanár úr mindkét kezét:
- Könnyekig meghatott ez a vers! A szerzőt be fogom ajánlani a „Haza, Hit, Szeretet, Harc Lovagkeresztes Művészeti Társaságnak!
Mindenki boldog. Mármint ebben a Nemzeti Iskolában. Földighajlongó Ferenc a kézszorításokért, mások meg…
Később az iskolán kívül is kézszorítások, meg más megszorítások is jönnek, főleg a nemzetietlen nemzetiek részére…
Persze, bármilyen elítélendő is Madách Imre Luciferje Az ember tragédiája c. műben, amikor azt mondja: „Ah, vége, vége: mily badar beszéd! / Hiszen minden perc nem vég s kezdet is? / Ezért láttál-e néhány ezredévet?” (15. szín), - azért egy ördögöcskének is lehet némi igaza, mint ahogy egy angyalocska is hazudhat óriásit.
Egy biztos: ennek a kis színművecske-félének most vége van. Az országnak? A magyarságnak?
Hát arról majd be fog számolni egy másik Madách Imre. Ha lesz ilyen… Ha meg már nem lesz, valami akkor is lesz, amiről egyelőre erősen sejthető: távol fog állni a jótól, és túl közel a…
(2018)
A képen:
Ausztria-Magyarország etnikai térképe (1910), szerző: Andrein, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s#/media/File:Austria_Hungary_ethnic.svg
Színhely: az igazgatói iroda. Bent: Nagykutyás Márton fineszes igazgató és Zárassy Ede, szülő, aki fiát szeretné beíratni Édenszőlő városi iskolájába.
Igazgató:
- Megkaptam a levelét, kedves Ede, és tökéletesen megértem Önt. Nem, nem értem félre, hogy nem Pipacspiroson akarja iskolába járatni a fiát, és nem gondolom: az ottani sok cigánygyerek miatt. Nekünk százötven tanulónk van, és azok között is van cigány, igaz, csak egy, de az annyira nemzeti cigány, hogy amikor errefelé ólálkodnak azok a liberálisok, magától ugrik, mutogatja bőrszínét, magyarázza: nálunk nincsen szegregáció, elkülönített oktatás… Rendes gyerek, az apja jómódú ügyvéd… Nálunk azért nincs több cigánygyerek, mert a többi belátta: nekik közelebb van a pipacspirosi Nemzeti Iskola, legalábbis az ő tudásszintjükhöz… Szép Öntől, hogy igyekszik rólunk nálunk tájékozódni… Önnek csinos kis lakatgyára van. Mi nem teszünk lakatot senki szájára, de… Úgy gondolom, ezzel Ön is egyetért.
Zárassy Ede:
- Feltétlenül! Ám azt hallottam, hogy azok a hagyományőrző harci játékok…
Igazgató (nevet):
- Azt csak az a görbén liberális sajtó elferdítette! Kivizsgáltam a dolgot. Nem volt más, mint jó szándékú múltidézés, egy kis gyerekcsínnyel, - de mikor legyen gyerek a gyerek, ha nem akkor, amikor gyerek? A kakasok azért kukorékoltak, mert néhány farktollat kölcsönvettek tőlük a csendőrkalapokhoz, hadd cicázzanak… Akiket pedig látszólag megvertek, az a három, - nem, nem, azok nem az iskolánk tanulói voltak, hanem önkéntes gyerekszínészek, némi fizetségért, legfeljebb a fakardokkal nagyobbakat húztak rájuk a mieink, így jár az, aki bolsevikot játszik a színpadon, és a lendület hevében… A háziorvos utána rögtön ellátta őket. A mondás is úgy tartja: a seprűnyél is elsül, ha Isten akarja…
Zárassy Ede: Értem, és ez nagyon megnyugtat. Az a Pistike pedig, akit a tyúkólba bezártan találtak, az iskola udvarán…
Igazgató (megint nevet):
- Azt is kivizsgáltam! Ahhoz az iskolának semmi köze. A tyúkólat máshonnan hozták oda, és a játékban nem is tyúkól volt a tyúkól, hanem marhavagon, mert átnevezték. Pistike nagyon éhes volt, és két főtt tojásért vállalta, bár nem zsidó, a sárga csillagot is, játékként, meg a külföldre induló marhavagont is. Magam beszéltem ezzel a Pistivel, aki még nem is iskolás, és pipacspirosi lakos, kicsit rápirongattam: máskor ne vállalja el ilyen olcsón szereplését, legyen önérzete. Azt mondta: ő négy tojást kért, de csak kettőt kapott… Így visszavettem tőle a pirongatást.
Zárassy Ede:
- No és az a zászlóégetés?
Igazgató:
- Azzal önmagát égette le a liberális sajtó! Az csak egy vélemény volt, a szólásszabadsággal összhangban, és nem is tőlük, a fiúktól, származik az öngyújtó. A fiúk csak mutogatták a járókelőknek az európai uniós zászlót, meg az ENSZ zászlaját, pár kulturáltan kritikus szó kíséretében. Az egyik felébredt járókelőtől kapták az öngyújtót. Az meggyújtotta önmagát, mármint az öngyújtó, tehette, hiszen azért öngyújtó. Ezek a nemzetietlenné lett zászlók kaptak az alkalmon, lángra kaptak, és éppen akkor tévedt oda egy francia liberális újságíró, aki megkérdezte: miért kell ezt csinálni? A gyerekek tévedésből németnek nézték a franciát, és eszükbe jutott Merkel. Egyikük tréfásan azt kiáltotta: - Mer’ kell! Ennyi volt az egész, - csak rosszindulatúan felfújták a dolgot!
Zárassy Ede:
- Most már értem, félreértés volt az egész. Az a majomcirkusz meg…
Igazgató:
- Az csak egy kis szemléltető oktatás volt. A biológiát tanító tanárnővel, és a plébános úrral, utóbbi sok mindent kijárt az iskolánknak, mivel bejár a… No, szóval kölcsönkértünk egy majmot a Nemzeti Állatkerttől, hogy bemutassuk: Darwin tévedett, a majom, Isten teremtménye bár ő is, nem lehet az ember rokona… A majom, egy csimpánz, ezt igazolta is, mert igen értelmetlenül viselkedett, felkapta az osztálykönyvet, kiugrott vele az ablakon, és elvitte. Igaz, az osztályteremben nem volt banán, vagy más majomcsemege, - de minek kellett neki az osztálykönyv? Később, rajzórán, a fiúk lerajzolták Darwint, gúnyosan félig-meddig majomként, és ezt valaki meglátta az iskola ablaka mellett…
Zárassy Ede:
- Látom, Igazgató Úr, hogy Ön nagyon gondosan vezeti ezt az iskolát, és egyúttal jó nemzeti irányban! Akkor Zárassy Karcsika jöhet?
Igazgató:
- Jöhet, tárt karokkal várják az itteni angyalszívűen keresztény tanárok! Ön pedig, kedves Ede, egyszer meglátogathatna minket, bájos feleségével, és akkor sok mindenről beszélhetnénk!
(Kezet ráznak, láthatóan nagy eszmei barátságban.)
MÁSODIK JELENET
Színhely: Édenszőlő Nemzeti Iskolája tanári szobája. Bent: Nagykutyás Márton fineszes igazgató és öt tanár (három hölgy, kettő úr)
Igazgató:
- Kollégák, megsúgta nekem egy kis angyal, álmomban, hogy ma meglátogatja Nemzeti Iskolánkat vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelője. Egyszer már volt itt, Földighajlongó Ferenc kollégánk osztályát ellenőrizte, mert Feri történelmet és irodalmat tanít, és az ilyen nemzeti tanórákon könnyebb megtalálni a Méltóságos Úrnak kedvenc vesszőparipáját, mint a számtanórák sárkányos forgatagában. Az angyalka azt is kikottyantotta, hogy Feri osztályát mindenképpen szeretné látni.
Bögyös Éva (fiatal tanárnő, kikapós asszonyka, nevet):
- Már kezdek irigykedni erre az angyalra! Nekem miért nem súg semmit?
Igazgató:
- Ne féltékenykedj, Éva! Tőled nem kaphatja meg azt, amit úgy szeret!
(Minden jelenlevő elmosolyodik)
Igazgató:
- Ferikém, ugye, számíthatok rád?
Földighajlongó Ferenc:
- Rám mindig! Nálam vannak az eminensek, - legalábbis történelemből, meg irodalomból! Azok tudják, amit tudnak, s látják útját a Magyar Útnak! Mind a Felébredt Nemzeti Magyar Idők napilapot olvassa, ha mást abból olykor esetleg nem is, legalább az irányt mutató címeket…
Igazgató (bólint):
- No, akkor ez rendben, köszönöm! Marika! Egy kis villásreggelivel meg kell kínálnunk a Főtanfelügyelő Urat, akár elfogadja, akár nem. Ám, ha múltkor elfogadta, akkor most miért ne tenné? Te, Marika, biológia szakos vagy, így tudod, hogy mi kell a nemzeti biológiai villásreggelihez, a villa mellé!
Mesterszakács Marika (középkorú hölgy, közepes túlsúllyal):
- Persze, hogy tudom! Pick szalámi szeletek, háromszínű nemzeti szalaggal díszítetten. Meg füstölt marhanyelv, megjegyzéssel a liberális nyelvekre… Meg a különleges zsúrkenyér… Italokból…
Igazgató:
- Jó, Marika, ne is sorold! Rád bízom! Ti többiek pedig tudjátok a jelszót, amit követni kell a magyar igazság hármas számán túl is. Helyeselni, helyeselni, helyeselni! Dicsérni, dicsérni, dicsérni!
Egy komor arcú, szikár férfiú, Rudasludas Mátyás, a földrajztanár:
- Remélem, hogy hozzám nem jön be a Főtanfelügyelő Úr! A fiúk annyira meggyűlölték az Európai Uniót, amiért nem dicsérte agyba-főbe Nemzeti Országunk helyzetét, hogy a mutatópálcával az egész földrészt levakarták róla!
Földihajlongó Ferenc (közbevág):
- Ne félj, Mátyás, az én osztályom után nem vágyik újabb nemzeti élményekre, így Hozzád nem fog betérni. Ám nem kell hozzá nagy kalapács, és még e kis Földgömb sérülésből is erényt kovácsolhatsz! A fiaid nemzetien cselekedtek! Ha pedig Senkiházy Méltóságos Úr szóba hozná Trianont, akkor szidd ezt a gyalázatos, magyarellenes békekötést, mint a bokrot. Tisza Istvánt meg dicsérd, mint nagy magyart, és tegyél egy-két gúnyos megjegyzést arra a Párizst imádó vérbajos, nemzetellenes költőre…
Igazgató:
- Az a jó, hogy nyeregben vagyunk!
Csengetés. A szolgálatába belerokkant iskolaszolga kinyitja az ajtót vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi Nemzeti Iskolák Országos Főtanfelügyelője előtt.
Senkiházy Elemér Méltóságos Úr méltóságteljesen belép, joviális köszöntéssel:
- Üdvözlöm a Hölgyeket, Völgyeket, Hegyeket, Urakat! Pálinkás jó reggelt, még akkor is, ha már tízóraira jár az idő!
(A hölgyeknek kezet csókol, az igazgatóval kezet fog, utána a többi férfi tanárral is.)
Földighajlongó Ferenchez így szól:
- Ferikém! A múltkor fiaid nemzeti szelleme úgy megdobogtatta a szívem, hogy Nálatok, a Te osztályodnál szeretném tiszteletemet tenni! Lehetne?
Földighajlongó Ferenc:
- Részemről, részünkről a végtelenül nagy megtiszteltetés! Ám, ha megengeded, Méltóságos Uram, meg szeretnénk kínálni egy kis csekélységgel…
Az ajtóban, hatalmas tálcán, megjelenik szemnek-szájnak ingere. A hölgy, aki behozza, szintén nem nélkülöz bizonyos ingereket.
Senkiházy Elemér (egy pillanatig komoran, de azután elneveti magát):
- Nálam első a munka, - de nem merem visszautasítani ezt a kedves invitálást!
Esznek, isznak.
Senkiházy Elemér utána egy könyvet mutat:
- Nem szép dolog a dicsekvés, de a túlzott szerénykedés sem helyes. Bemutatom legújabb könyvem: A MAGYAR NEMZET GONOSZ NEMZETELLENES KÁRTEVŐI, KÜLÖNÖS LENÉZÉSSEL A LIBERÁLISOK AKNAMUNKÁJÁRA EURÓPÁBAN ÉS MÁSUTT… Most jött ki a nyomdából, a saját lábán… Ugye, csináltok neki egy kis nemzeti propagandát?
Földighajlongó Ferenc (felkiált):
- Egy kis nemzeti propagandát? Óriásit!
Mindenki gratulál, csak úgy ömlik a méltóságos úrra a sok dicséret.
Senkiházy Elemér boldogan elmosolyodik, és odaszól Ferencnek:
- Gyerünk, Ferikém, hadd lássam: még változatlanul olyan nagy nemzetiek-e a fiaid, - vagy esetleg még tovább is jutottak azon az igaz Magyar Úton, amit Magyarország számára Isten és a Keresztény Szellemiség kijelölt? Büszkén láttam, hogy Nemzeti Iskolátok erkélyén csak két zászló van: magyar és székely.
(A főtanfelügyelő eltávozik Földighajlongó Ferenccel, megtekinteni a tanár történelemóráját.)
HARMADIK JELENET
Színhely: az édenszőllősi Nemzeti Iskola egyik tanterme. Bent: 15 hetedik osztályos tanuló, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelője, valamint Földighajlongó Ferenc történelem- és irodalom szakos tanár.
Földighajlongó Ferenc:
- Fiúk, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úrral, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelőjével már találkoztatok egy alkalommal, és gondolom, hogy mennyire örültök Ti is: most ismét megtisztelt bennünket jöttével. Nem kell Őt bemutatnom, mert a régebbi találkozás emléke még ott él bennetek.
(a főtanfelügyelő felé fordul)
- Főtanfelügyelő Úr, kérdezzen bármit a fiúktól, ha tudják, megválaszolják, ha nem, bevallják, mint őszinte, jó magyar emberekhez illik!
Senkiházy Elemér méltóságos úr:
- Fiúk! Egyszerre örömmel és mély fájdalommal látom tantermetek falán Nagy-Magyarország térképét, rajta a trianoni békekötés során elszakított területekkel. Sejtem, hogy Ti is így éreztek! Ki tudna közületek beszámolni Trianon előzményeiről?
(Minden fiú jelentkezik, néhányan oly magasra feltartott kezekkel, és meghajlott gerinccel, hogy majdnem kiesnek a padjukból.)
Senkiházy Elemér rámutat a leginkább tolakodó fiúra:
- No, talán majd Te, fiam! Mi a neved?
A fiú feláll, büszkén körülnéz:
- Kettőskeresztessy Tölgyfalombos Károly vagyok, hazám egyszerű fia. Tisza István Miniszterelnök Úr alatt, az Osztrák-Magyar Monarchiában, úgy éltek Magyarországon a nem magyarok, vagyis a románok, szlovákok, szerbek és mások, mint tulajdon Édesanyjuk kötényében! Tisza István Miniszterelnök Úr szigorúan jóságos és igazságos Édesapjuk volt. Aki közülük akart, az táncra is perdülhetett, és csak azokat táncoltatták meg egy kicsit, akik nagyon megérdemelték. Van azonban úgy, hogy kitör a háború, és egyes emberekből kitör a hálátlanság. Tisza István a Béke híve volt, aki kész az utolsó szóig, az utolsó töltényig ontani vérét a Magyar Békéért. Ellene volt azonban és a szabadságharcos világháború ellen Károlyi Mihály, aki elfelejtette magáról azt is, hogy gróf, meg olyan, olykor Párizsban is léháskodó és Lédáskodó nemzetietlen költők is, mint Ady Endre, aki szégyent hozott szép és rövid nevére, - máig tartó és tovább is menő szégyent! Nekik köszönhető a Trianoni gyász, meg azoknak a vörösöknek, akik…
Senkiházy Elemér (tapsol):
- Bravó, fiam, egy nagy hazafi sem mondhatta volna el szebben, jobban… No, és mit gondoltok, fiúk, örök lesz-e Trianon? Talán Te ott, a hátsó padban, hadd legyenek az utolsókból elsők! Mi a neved fiam?
A fiú feláll:
- Keletrekacsintgató Kelemen vagyok, és, mint nevem is sugallja, az európai bűnösen liberális Nyugat helyett (amelyik most egész Európát készül romba dönteni!) Keleten látom a reményt: Trianonnak már legalább félig annyi! Először eljön Erdélyben az autonómia, azután az automatikusan tematikus szem kinyomónia annak, aki nem akarja látni: ugorni kell a függetlenségbe, úgy, hogy vissza az anyátlanná lett Anyaországba, ezúttal nem csak zsebpénzért, meg ezért-azért! Megjelennek majd Romániában Putyin orosz cár hadai, már készülnek a népi szőttes vásznak a felirattal: „ÜDVÖZÖLJÜK A FELSZABADÍTÓ OROSZ CSAPATOKAT! ÉLJEN PUTYIN!” Közben a magyar hadak fogják a mankókat, nincs annál jobb fegyver Brüsszel ellen, ha fejbe verésre kerül a sor, és a másik oldalról ostrom alá fogják Brüsszelt…
Senkiházy Elemér elmosolyodik, mint a róka, aki többet tud egy bizonyos tyúkólról, nem hogy a tyúkoknál, de azok gazdájánál is:
- Hát ezek a szép remények is bejöhetnek, fiam, de ne igyunk előre egyetlen medve bőrére sem, még akkor sem, ha az a medve most a mi oldalunkon van…
Ám, fiúk, kicsengetés előtt még egy szépen csengő hazafias kérdés: szerintetek MILYEN A MAGYAR?
Az aranyutas középhevesen utas padban izgatottan felugrik egy tanuló, Kakaskalantos Harci Jancsi, és kivágja:
- Méltóságos Főtanfelügyelő Úr! Alázatosan kérem, hogy hadd válaszoljam meg én, mivel már verset is írtam, éppen ezzel a címmel: MILYEN A MAGYAR? Honfiúi szívvel írtam…
- Kíváncsivá tettél! – ismeri el Senkiházy Elemér. Szeretem a költőket, akik nemzetiek, és művészetükkel nemzetüket szolgálják, lantos kardjukkal! Azokat, akik adnak az Ady-féléknek… Le a művészietlen művészekkel, az érzelem helyett az értelemre hivatkozó, meg a nemzetietlenül akadékoskodó akadémikusokkal! Szavald!
A fiú nem kéreti magát:
- MILYEN A MAGYAR? Írta Kakaskalantos Harci Jancsi, - vagyis én!
A magyarnál nincsen nagyobb
TUDÓS a Föld kerekén,
esze forog, és, ha forog, -
kontinense vele mén!
A magyarnál nincsen nagyobb
lélekben: a BECSÜLET
megcsodálja, s csodálata
felültet, meg leültet!
Így a magyar BANKSZÁMLÁKRA
az Isten már rá se néz,
mivel tudja: a magyarnál
erkölcsösen tiszta kéz!
Mafla OLAF vizsgálódik,
hümmög, hammog, s bölcs cicó
visszanyávog, oroszlánként:
- ITT NINCSEN KORRUPCIÓ!
A magyarnál nincsen nagyobb
HADVEZÉR, ha veszt a had,
akkor is GYŐZ: ERKÖLCSILEG
minden babért learat!
A magyarnak SZENT DALA van,
s oly termékeny HUMUSZA:
búzamező saját maga
konkolyát mind kihúzza!
A magyar? Az IGAZAT szól!
Ezt MINDENKI tudja itt!
Csak a liberális balgák
mondják, olykor: hazudik!
A magyar? Az TÉNY-KERESZTÉNY!
Érdek-tényt mindig belát,
csak, ha a tény ellenére, -
papolhat a pápaság!
Ferenc pápa, s másik Feri,
az a déká? Egyre megy!
Oly egyszerű ez MAGYARNAK,
akár csak az EGYSZEREGY!
Boldog vagyok: MAGYAR VAGYOK,
laposan, Föld kerekén,
s közel már, hogy EGÉSZ VILÁG
a magyarral vele mén!
Vigyázz, Szajna! Juthatsz bajba!
Kell a Kaland? Tüzes nyíl?
EU tehén, bámulsz, bambulsz?
Nálad az ész ki nem nyíl!
TEJELJ! NEMZETI magyarnak
így marad a Kánaán,
barna kán, Te nagy Vezérünk,
békeharcot vezess mán’!
Kicsengetnek.
A méltóságos Főtanfelügyelő Úr csak annyit mond, miután megszorította Földighajlongó Ferenc tanár úr mindkét kezét:
- Könnyekig meghatott ez a vers! A szerzőt be fogom ajánlani a „Haza, Hit, Szeretet, Harc Lovagkeresztes Művészeti Társaságnak!
Mindenki boldog. Mármint ebben a Nemzeti Iskolában. Földighajlongó Ferenc a kézszorításokért, mások meg…
Később az iskolán kívül is kézszorítások, meg más megszorítások is jönnek, főleg a nemzetietlen nemzetiek részére…
Persze, bármilyen elítélendő is Madách Imre Luciferje Az ember tragédiája c. műben, amikor azt mondja: „Ah, vége, vége: mily badar beszéd! / Hiszen minden perc nem vég s kezdet is? / Ezért láttál-e néhány ezredévet?” (15. szín), - azért egy ördögöcskének is lehet némi igaza, mint ahogy egy angyalocska is hazudhat óriásit.
Egy biztos: ennek a kis színművecske-félének most vége van. Az országnak? A magyarságnak?
Hát arról majd be fog számolni egy másik Madách Imre. Ha lesz ilyen… Ha meg már nem lesz, valami akkor is lesz, amiről egyelőre erősen sejthető: távol fog állni a jótól, és túl közel a…
(2018)
A képen:
Ausztria-Magyarország etnikai térképe (1910), szerző: Andrein, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s#/media/File:Austria_Hungary_ethnic.svg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!