Feltöltve: 2018-09-23 07:49:40
Megtekintve: 5738
Nemzeti Iskola (kabarétréfa komolyan) (3)
Harmadik jelenet
Színhely: az édenszőllősi Nemzeti Iskola egyik tanterme. Bent: 15 hetedik osztályos tanuló, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelője, valamint Földighajlongó Ferenc történelem- és irodalom szakos tanár.
Földighajlongó Ferenc:
- Fiúk, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úrral, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelőjével már találkoztatok egy alkalommal, és gondolom, hogy mennyire örültök Ti is: most ismét megtisztelt bennünket jöttével. Nem kell Őt bemutatnom, mert a régebbi találkozás emléke még ott él bennetek.
(a főtanfelügyelő felé fordul)
- Főtanfelügyelő Úr, kérdezzen bármit a fiúktól, ha tudják, megválaszolják, ha nem, bevallják, mint őszinte, jó magyar emberekhez illik!
Senkiházy Elemér méltóságos úr:
- Fiúk! Egyszerre örömmel és mély fájdalommal látom tantermetek falán Nagy-Magyarország térképét, rajta a trianoni békekötés során elszakított területekkel. Sejtem, hogy Ti is így éreztek! Ki tudna közületek beszámolni Trianon előzményeiről?
(Minden fiú jelentkezik, néhányan oly magasra feltartott kezekkel, és meghajlott gerinccel, hogy majdnem kiesnek a padjukból.)
Senkiházy Elemér rámutat a leginkább tolakodó fiúra:
- No, talán majd Te, fiam! Mi a neved?
A fiú feláll, büszkén körülnéz:
- Kettőskeresztessy Tölgyfalombos Károly vagyok, hazám egyszerű fia. Tisza István Miniszterelnök Úr alatt, az Osztrák-Magyar Monarchiában, úgy éltek Magyarországon a nem magyarok, vagyis a románok, szlovákok, szerbek és mások, mint tulajdon Édesanyjuk kötényében! Tisza István Miniszterelnök Úr szigorúan jóságos Édesapjuk volt. Aki közülük akart, az táncra is perdülhetett, és csak azokat táncoltatták meg egy kicsit, akik nagyon megérdemelték. Van azonban úgy, hogy kitör a háború, és egyes emberekből kitör a hálátlanság. Tisza István a Béke híve volt, aki kész az utolsó szóig, az utolsó töltényig ontani vérét a Magyar Békéért. Ellene volt azonban és a szabadságharcos világháború ellen Károlyi Mihály, aki elfelejtette magáról azt is, hogy gróf, meg olyan, olykor Párizsban is léháskodó és Lédáskodó nemzetietlen költők is, mint Ady Endre, aki szégyent hozott szép és rövid nevére, - máig tartó és tovább is menő szégyent! Nekik köszönhető a Trianoni gyász, meg azoknak a vörösöknek, akik…
Senkiházy Elemér (tapsol):
- Bravó, fiam, egy nagy hazafi sem mondhatta volna el szebben, jobban… No, és mit gondoltok, fiúk, örök lesz-e Trianon? Talán Te ott, a hátsó padban, hadd legyenek az utolsókból elsők! Mi a neved fiam?
A fiú feláll:
- Keletrekacsintgató Kelemen vagyok, és, mint nevem is sugallja, az európai bűnösen liberális Nyugat helyett (amelyik most egész Európát készül romba dönteni!) Keleten látom a reményt: Trianonnak már legalább félig annyi! Először eljön Erdélyben az autonómia, azután az automatikusan tematikus szem kinyomónia annak, aki nem akarja látni: ugorni kell a függetlenségbe, úgy, hogy vissza az anyátlanná lett Anyaországba, ezúttal nem csak zsebpénzért, meg ezért-azért! Megjelennek majd Romániában Putyin orosz cár hadai, már készülnek a népi szőttes vásznak a felirattal: „ÜDVÖZÖLJÜK A FELSZABADÍTÓ OROSZ CSAPATOKAT! ÉLJEN PUTYIN!” Közben a magyar hadak fogják a mankókat, nincs annál jobb fegyver Brüsszel ellen, ha fejbe verésre kerül a sor, és a másik oldalról ostrom alá fogják Brüsszelt…
Senkiházy Elemér elmosolyodik, mint a róka, aki többet tud egy bizonyos tyúkólról, nem hogy a tyúkoknál, de azok gazdájánál is:
- Hát ezek a szép remények is bejöhetnek, fiam, de ne igyunk előre egyetlen medve bőrére sem, még akkor sem, ha az a medve most a mi oldalunkon van…
Ám, fiúk, kicsengetés előtt még egy szépen csengő hazafias kérdés: szerintetek MILYEN A MAGYAR?
Az aranyutas középhevesen utas padban izgatottan felugrik egy tanuló, Kakaskalantos Harci Jancsi, és kivágja:
- Méltóságos Főtanfelügyelő Úr! Alázatosan kérem, hogy hadd válaszoljam meg én, mivel már verset is írtam, éppen ezzel a címmel: MILYEN A MAGYAR? Honfiúi szívvel írtam…
- Kíváncsivá tettél! – ismeri el Senkiházy Elemér. Szeretem a költőket, akik nemzetiek, és művészetükkel nemzetüket szolgálják, lantos kardjukkal! Azokat, akik adnak az Ady-féléknek… Le a művészietlen művészekkel, az érzelem helyett az értelemre hivatkozó, meg a nemzetietlenül akadékoskodó akadémikusokkal! Szavald!
A fiú nem kéreti magát:
- MILYEN A MAGYAR? Írta Kakaskalantos Harci Jancsi, - vagyis én!
A magyarnál nincsen nagyobb
TUDÓS a Föld kerekén,
esze forog, és, ha forog, -
kontinense vele mén!
A magyarnál nincsen nagyobb
lélekben: a BECSÜLET
megcsodálja, s csodálata
felültet, meg leültet!
Így a magyar BANKSZÁMLÁKRA
az Isten már rá se néz,
mivel tudja: a magyarnál
erkölcsösen tiszta kéz!
Mafla OLAF vizsgálódik,
hümmög, hammog, s kis cicó
visszanyávog, oroszlánként:
- ITT NINCSEN KORRUPCIÓ!
A magyarnál nincsen nagyobb
HADVEZÉR, ha veszt a had,
akkor is GYŐZ: ERKÖLCSILEG
minden babért learat!
A magyarnak SZENT DALA van,
s oly termékeny HUMUSZA:
búzamező saját maga
konkolyát mind kihúzza!
A magyar? Az IGAZAT szól!
Ezt MINDENKI tudja itt!
Csak a liberális balgák
mondják, olykor: hazudik!
A magyar? Az TÉNY-KERESZTÉNY!
Érdek-tényt mindig belát,
csak, ha a tény ellenére, -
papolhat a pápaság!
Ferenc pápa, s másik Feri,
az a déká? Egyre megy!
Oly egyszerű ez MAGYARNAK,
akár csak az EGYSZEREGY!
Boldog vagyok: MAGYAR VAGYOK,
laposan, Föld kerekén,
s közel már, hogy EGÉSZ VILÁG
a magyarral vele mén!
Vigyázz, Szajna! Juthatsz bajba!
Kell a Kaland? Tüzes nyíl?
EU tehén, bámulsz, bambulsz?
Nálad az ész ki nem nyíl!
TEJELJ! NEMZETI magyarnak
így marad a Kánaán,
barna kán, Te nagy Vezérünk,
békeharcot vezess mán’!
Kicsengetnek.
A méltóságos Főtanfelügyelő Úr csak annyit mond, miután megszorította Földighajlongó Ferenc tanár úr mindkét kezét:
- Könnyekig meghatott ez a vers! A szerzőt be fogom ajánlani a „Haza, Hit, Szeretet, Harc Lovagkeresztes Művészeti Társaságnak!
Mindenki boldog. Mármint ebben a Nemzeti Iskolában. Földighajlongó Ferenc a kézszorításokért, mások meg…
Később az iskolán kívül is kézszorítások, meg más megszorítások is jönnek, főleg a nemzetietlen nemzetiek részére…
Persze, bármilyen elítélendő is Madách Imre Luciferje Az ember tragédiája c. műben, amikor azt mondja: „Ah, vége, vége: mily badar beszéd! / Hiszen minden perc nem vég s kezdet is? / Ezért láttál-e néhány ezredévet?” (15. szín), - azért egy ördögöcskének is lehet némi igaza, mint ahogy egy angyalocska is hazudhat óriásit.
Egy biztos: ennek a kis színművecske-félének most vége van. Az országnak? A magyarságnak?
Hát arról majd be fog számolni egy másik Madách Imre. Ha lesz ilyen… Ha meg már nem lesz, valami akkor is lesz, amiről egyelőre erősen sejthető: távol fog állni a jótól, és túl közel a…
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/kutya-dogue-de-bordeaux-734689/
Színhely: az édenszőllősi Nemzeti Iskola egyik tanterme. Bent: 15 hetedik osztályos tanuló, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úr, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelője, valamint Földighajlongó Ferenc történelem- és irodalom szakos tanár.
Földighajlongó Ferenc:
- Fiúk, vitéz búbányai Senkiházy Elemér Méltóságos Úrral, a tankerületi iskolák Országos Főtanfelügyelőjével már találkoztatok egy alkalommal, és gondolom, hogy mennyire örültök Ti is: most ismét megtisztelt bennünket jöttével. Nem kell Őt bemutatnom, mert a régebbi találkozás emléke még ott él bennetek.
(a főtanfelügyelő felé fordul)
- Főtanfelügyelő Úr, kérdezzen bármit a fiúktól, ha tudják, megválaszolják, ha nem, bevallják, mint őszinte, jó magyar emberekhez illik!
Senkiházy Elemér méltóságos úr:
- Fiúk! Egyszerre örömmel és mély fájdalommal látom tantermetek falán Nagy-Magyarország térképét, rajta a trianoni békekötés során elszakított területekkel. Sejtem, hogy Ti is így éreztek! Ki tudna közületek beszámolni Trianon előzményeiről?
(Minden fiú jelentkezik, néhányan oly magasra feltartott kezekkel, és meghajlott gerinccel, hogy majdnem kiesnek a padjukból.)
Senkiházy Elemér rámutat a leginkább tolakodó fiúra:
- No, talán majd Te, fiam! Mi a neved?
A fiú feláll, büszkén körülnéz:
- Kettőskeresztessy Tölgyfalombos Károly vagyok, hazám egyszerű fia. Tisza István Miniszterelnök Úr alatt, az Osztrák-Magyar Monarchiában, úgy éltek Magyarországon a nem magyarok, vagyis a románok, szlovákok, szerbek és mások, mint tulajdon Édesanyjuk kötényében! Tisza István Miniszterelnök Úr szigorúan jóságos Édesapjuk volt. Aki közülük akart, az táncra is perdülhetett, és csak azokat táncoltatták meg egy kicsit, akik nagyon megérdemelték. Van azonban úgy, hogy kitör a háború, és egyes emberekből kitör a hálátlanság. Tisza István a Béke híve volt, aki kész az utolsó szóig, az utolsó töltényig ontani vérét a Magyar Békéért. Ellene volt azonban és a szabadságharcos világháború ellen Károlyi Mihály, aki elfelejtette magáról azt is, hogy gróf, meg olyan, olykor Párizsban is léháskodó és Lédáskodó nemzetietlen költők is, mint Ady Endre, aki szégyent hozott szép és rövid nevére, - máig tartó és tovább is menő szégyent! Nekik köszönhető a Trianoni gyász, meg azoknak a vörösöknek, akik…
Senkiházy Elemér (tapsol):
- Bravó, fiam, egy nagy hazafi sem mondhatta volna el szebben, jobban… No, és mit gondoltok, fiúk, örök lesz-e Trianon? Talán Te ott, a hátsó padban, hadd legyenek az utolsókból elsők! Mi a neved fiam?
A fiú feláll:
- Keletrekacsintgató Kelemen vagyok, és, mint nevem is sugallja, az európai bűnösen liberális Nyugat helyett (amelyik most egész Európát készül romba dönteni!) Keleten látom a reményt: Trianonnak már legalább félig annyi! Először eljön Erdélyben az autonómia, azután az automatikusan tematikus szem kinyomónia annak, aki nem akarja látni: ugorni kell a függetlenségbe, úgy, hogy vissza az anyátlanná lett Anyaországba, ezúttal nem csak zsebpénzért, meg ezért-azért! Megjelennek majd Romániában Putyin orosz cár hadai, már készülnek a népi szőttes vásznak a felirattal: „ÜDVÖZÖLJÜK A FELSZABADÍTÓ OROSZ CSAPATOKAT! ÉLJEN PUTYIN!” Közben a magyar hadak fogják a mankókat, nincs annál jobb fegyver Brüsszel ellen, ha fejbe verésre kerül a sor, és a másik oldalról ostrom alá fogják Brüsszelt…
Senkiházy Elemér elmosolyodik, mint a róka, aki többet tud egy bizonyos tyúkólról, nem hogy a tyúkoknál, de azok gazdájánál is:
- Hát ezek a szép remények is bejöhetnek, fiam, de ne igyunk előre egyetlen medve bőrére sem, még akkor sem, ha az a medve most a mi oldalunkon van…
Ám, fiúk, kicsengetés előtt még egy szépen csengő hazafias kérdés: szerintetek MILYEN A MAGYAR?
Az aranyutas középhevesen utas padban izgatottan felugrik egy tanuló, Kakaskalantos Harci Jancsi, és kivágja:
- Méltóságos Főtanfelügyelő Úr! Alázatosan kérem, hogy hadd válaszoljam meg én, mivel már verset is írtam, éppen ezzel a címmel: MILYEN A MAGYAR? Honfiúi szívvel írtam…
- Kíváncsivá tettél! – ismeri el Senkiházy Elemér. Szeretem a költőket, akik nemzetiek, és művészetükkel nemzetüket szolgálják, lantos kardjukkal! Azokat, akik adnak az Ady-féléknek… Le a művészietlen művészekkel, az érzelem helyett az értelemre hivatkozó, meg a nemzetietlenül akadékoskodó akadémikusokkal! Szavald!
A fiú nem kéreti magát:
- MILYEN A MAGYAR? Írta Kakaskalantos Harci Jancsi, - vagyis én!
A magyarnál nincsen nagyobb
TUDÓS a Föld kerekén,
esze forog, és, ha forog, -
kontinense vele mén!
A magyarnál nincsen nagyobb
lélekben: a BECSÜLET
megcsodálja, s csodálata
felültet, meg leültet!
Így a magyar BANKSZÁMLÁKRA
az Isten már rá se néz,
mivel tudja: a magyarnál
erkölcsösen tiszta kéz!
Mafla OLAF vizsgálódik,
hümmög, hammog, s kis cicó
visszanyávog, oroszlánként:
- ITT NINCSEN KORRUPCIÓ!
A magyarnál nincsen nagyobb
HADVEZÉR, ha veszt a had,
akkor is GYŐZ: ERKÖLCSILEG
minden babért learat!
A magyarnak SZENT DALA van,
s oly termékeny HUMUSZA:
búzamező saját maga
konkolyát mind kihúzza!
A magyar? Az IGAZAT szól!
Ezt MINDENKI tudja itt!
Csak a liberális balgák
mondják, olykor: hazudik!
A magyar? Az TÉNY-KERESZTÉNY!
Érdek-tényt mindig belát,
csak, ha a tény ellenére, -
papolhat a pápaság!
Ferenc pápa, s másik Feri,
az a déká? Egyre megy!
Oly egyszerű ez MAGYARNAK,
akár csak az EGYSZEREGY!
Boldog vagyok: MAGYAR VAGYOK,
laposan, Föld kerekén,
s közel már, hogy EGÉSZ VILÁG
a magyarral vele mén!
Vigyázz, Szajna! Juthatsz bajba!
Kell a Kaland? Tüzes nyíl?
EU tehén, bámulsz, bambulsz?
Nálad az ész ki nem nyíl!
TEJELJ! NEMZETI magyarnak
így marad a Kánaán,
barna kán, Te nagy Vezérünk,
békeharcot vezess mán’!
Kicsengetnek.
A méltóságos Főtanfelügyelő Úr csak annyit mond, miután megszorította Földighajlongó Ferenc tanár úr mindkét kezét:
- Könnyekig meghatott ez a vers! A szerzőt be fogom ajánlani a „Haza, Hit, Szeretet, Harc Lovagkeresztes Művészeti Társaságnak!
Mindenki boldog. Mármint ebben a Nemzeti Iskolában. Földighajlongó Ferenc a kézszorításokért, mások meg…
Később az iskolán kívül is kézszorítások, meg más megszorítások is jönnek, főleg a nemzetietlen nemzetiek részére…
Persze, bármilyen elítélendő is Madách Imre Luciferje Az ember tragédiája c. műben, amikor azt mondja: „Ah, vége, vége: mily badar beszéd! / Hiszen minden perc nem vég s kezdet is? / Ezért láttál-e néhány ezredévet?” (15. szín), - azért egy ördögöcskének is lehet némi igaza, mint ahogy egy angyalocska is hazudhat óriásit.
Egy biztos: ennek a kis színművecske-félének most vége van. Az országnak? A magyarságnak?
Hát arról majd be fog számolni egy másik Madách Imre. Ha lesz ilyen… Ha meg már nem lesz, valami akkor is lesz, amiről egyelőre erősen sejthető: távol fog állni a jótól, és túl közel a…
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/kutya-dogue-de-bordeaux-734689/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!