Érzékeli a világát a Lélek,
de az kérdés: Gondolatig elérhet
az érzés, vagy csak érzésként múlik el,
mert a Gondolat nem jön, rá nem felel?

Az ember? Rejtély is, gyakran: ember-e?
Az emberiség mély, sötét erdeje
lelkekből áll, de fény-, s árnyékpillanat
oly sokszor hiába fut a fái alatt,

s a lomkorona csúcsig nem juthat el, -
és éretlen lelket nem is érdekel
az égi eszme, s gyakran hiába kap:
csak harácsolja a földi javakat,

és rendetlenségből látszat rendeket
csinál, és így lesz egy zagyva egyveleg
az emberiség. A föld, a víz, a fény,
átszűrt az Erdő hatalmas nagy szemén,
elképzelt isten, és valós szörnyeteg
együtt vakítja a hatalmas szemet.

Az életem? Már csak szuvas hintaszék,
mely még elringat engem, mint mesét,
mint egy verset, melyen kalmár röhög
két becstelen, csaló üzlet között.

Az égi Eszme? Hát, az Eszme szép,
de kellene-e igaz Messzeség
embereknek? Az Erdőt hallgatom.
Kellene, de - ez egy furcsa vadon:

egymás elleni fákból összetett
világ, melyet még az érzés vezet,
s Gondolat nélkül az érzés halott,
s látszatokká lesznek a hajnalok,

ébredések, elvérzik a jövő,
s csak érzések pusztító lángja nő
egy Csillagon, mely nem lehet szabad,
ha érzést nem talál a Gondolat.

vagy érzés nem oly Gondolatra lel,
mely a kérdésre valóban felel.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/moha-erd%C5%91-z%C3%B6ld-bemoost-term%C3%A9szet-391324/