Feltöltve: 2018-09-06 16:09:41
Megtekintve: 5652
Őszkezdet
A felhősor még túl fehér.
Foltokban rajta szürke szín.
Pár csepp áthull arany szitán.
A kékség utánuk tekint.
A nyár látszat-fényképe ez,
mit most nézhet az utazó,
kit vonata már őszbe visz.
Síneken villanó való.
A nyárfa tükrös bánatát
megszokott módon szórja szét,
de láthatatlan, készülő
ég rejti éles énekét.
A berkenyén piros bogyók:
örömet játszó gyermekek,
de közeledik károgás, -
rekedt varjúhang kéreget.
Nagy hídon, kihűlt zöldön át
ballag lemondón barna hit, -
még nincs itt teljes balgaság,
de érezzük: megérkezik,
s vérleveleit őszi táj
arcunkba fújja, - s azzal el!
Faarc, fakereszt, szerzetes
csuhás imája nem felel.
Egész a télig látok én,
vagyis inkább az életem
láttat veletek készülőt,
sebző égzengést, élesen.
Vérlevél haddal száll a kár,
károg harcias fekete…
…de még fent felhő, túl fehér,
s hiába kérdez kék mese.
A könnyeket majd régi táj
visszafújja, - és azzal el!
Kürtnek parancsol balgaság, -
s vérlevelekért nem felel.
Barna imák mindenre jók.
Koszos kutyaszőr sebtapasz.
Faarc, fakereszt, szerzetes,
s ne kérdezd: mind milyen kalap!
Barna imák mindenre jók?
Barom mindenre bólogat.
S ha alatta nem lesz alom,
magának bőghet, jó sokat.
Hát volt halál volt hómezőn,
de erről csend van, hallgató.
Ősz jön, rossz ősz, és rossz után
vérrel bevont lesz tél-való.
Kürtnek parancsol balgaság
(havon fagyott könny ragyogott)…
Most nyárvég, és még nyárfa szór
megszokott tükrös bánatot.
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/%C5%91sz-fall-levelek-orange-s%C3%A1rga-2900166/
Foltokban rajta szürke szín.
Pár csepp áthull arany szitán.
A kékség utánuk tekint.
A nyár látszat-fényképe ez,
mit most nézhet az utazó,
kit vonata már őszbe visz.
Síneken villanó való.
A nyárfa tükrös bánatát
megszokott módon szórja szét,
de láthatatlan, készülő
ég rejti éles énekét.
A berkenyén piros bogyók:
örömet játszó gyermekek,
de közeledik károgás, -
rekedt varjúhang kéreget.
Nagy hídon, kihűlt zöldön át
ballag lemondón barna hit, -
még nincs itt teljes balgaság,
de érezzük: megérkezik,
s vérleveleit őszi táj
arcunkba fújja, - s azzal el!
Faarc, fakereszt, szerzetes
csuhás imája nem felel.
Egész a télig látok én,
vagyis inkább az életem
láttat veletek készülőt,
sebző égzengést, élesen.
Vérlevél haddal száll a kár,
károg harcias fekete…
…de még fent felhő, túl fehér,
s hiába kérdez kék mese.
A könnyeket majd régi táj
visszafújja, - és azzal el!
Kürtnek parancsol balgaság, -
s vérlevelekért nem felel.
Barna imák mindenre jók.
Koszos kutyaszőr sebtapasz.
Faarc, fakereszt, szerzetes,
s ne kérdezd: mind milyen kalap!
Barna imák mindenre jók?
Barom mindenre bólogat.
S ha alatta nem lesz alom,
magának bőghet, jó sokat.
Hát volt halál volt hómezőn,
de erről csend van, hallgató.
Ősz jön, rossz ősz, és rossz után
vérrel bevont lesz tél-való.
Kürtnek parancsol balgaság
(havon fagyott könny ragyogott)…
Most nyárvég, és még nyárfa szór
megszokott tükrös bánatot.
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/%C5%91sz-fall-levelek-orange-s%C3%A1rga-2900166/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!