Az emlékek időnként egyre jönnek,
pedig a háló már a parti csöndet
hallgatja csak, s beszélő aranyhalnak
ígéretei végleg elmaradtak,

s elsüllyedtek a volt vitorlás álmok,
miket Tegnap szél még szertekiáltott,
s kunyhóm előtt gőggel megy el a kalmár,
miért köszönne, hiszem halam nincs már,
a száraz háló csillagokra néző,
s a vén halász új jövőről lekéső.

Egy mosoly: nem baj az sem, hogy lekéső,
de rossz látni, hogy ki, mi mennyit érő,
s templomos utcák kőszívű világa
mint dob követ szépségre, szabadságra…

Nem mehettem azokkal, akik lopnak, -
más kora volt gyermek-, s ifjúkoromnak.
Tanítottak becsületes halászok, -
emlékük legyen Szépséggel megáldott!

Rájuk gondolok most, s bár vén szívemben
holnap meghalhat egy halandó isten,
de vér, vörös, szívet majd feldobogtat
vérző világban, - újabb Csillagoknak.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/napnyugta-dawn-sun-alkonyat-este-3331503/