Feltöltve: 2018-09-01 16:42:57
Megtekintve: 8120
Fű, fa, füves ember, meg a legelésző magyar valóság
A füveket is szeretem, a fákat is, és a füves emberrel, bizonyos Gyuri Bácsival, sem volna semmi bajom, ha nem legelészne körülötte az a magyar valóság, amely a világnak sem idegen. A fűt-fát ígérgetőkhöz már hozzászoktunk, meg az sem ritka, hogy egy-egy begyes celeb férjét fűvel-fával, - azután ebből jól él, Nagyságos Nagyasszonyként, a Kiskegyed…
Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi Szerzője (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fazekas_Mih%C3%A1ly), sógorával együtt megírta a Magyar Füvészkönyvet, amelyik „az első magyar nyelvű tudományos botanikai rendszerezés és növény-meghatározó könyv”. Én magam is szeretem a természetet, és ama bizonyos Gyuri Bácsi, a „füves ember”, ha díjat kapott gyógynövényekről írt munkáiért, miért irigyelném tőle?
Van azonban egy mondás, ami, átvitt értelmében, nem csak Gyuri Bácsira vonatkozik, hanem mindenkire, természetesen rám is. Csak finoman célzok erre a mondásra: a suszter, bármekkora is az értékes véleménynyilvánítási szabadság, olykor jobb, ha megfontoltan kikéri hozzáértő szakemberek véleményét az általa felfedezett dologról, amennyiben nem lábbelikről van szó.
Emlékszem egy hírre, amelyből kiderült, a Facebookon is, egy magyar tudós arra figyelmeztette Gyuri Bácsit, a „füves embert”, hogy a gyógynövények gyógyhatása ugyan nagyon hasznos lehet, de hatásuk magasztalását nem szabad túlvinni bizonyos határon. Jogilag sem, erkölcsileg sem. Jó szándékból sem, mert olykor a Pokolba vivő út is jó szándékkal kikövezett.
Későbbiekben többször, de ma is olvastam a Facebookon, ügyes emberek (akár füvesek, akár nem füvesek), úgy látszik, Gyuri Bácsi hóna alá nyúltak, megtették őt Minden Rákbetegség Gyógyítására Alkalmas Szer feltalálójának, továbbá az emberiség ellen munkálkodó alattomos gyógyszeripar üldözöttjének, sőt, mártírjának.
No, most, tulajdonképpen itt kezdődnek az igazi bajok, hiszen sokféle daganatos betegség van, nem mindegyiknél rákdaganatról van szó, a rákbetegségek egy része is gyógyítható, ha időben felfedezik, és természetesen nagyon fontos a daganatos betegségek megelőzése is (utóbbival kapcsolatban is sok téves anyag szokott szerepelni a médiában, nyerészkedési céllal, a Facebookon is). Kutyát sem érdekel, ha valaki erre-arra jogosan felhívja a figyelmet a Facebookon, - talán a kutyákat érdekelné, majd legközelebb egyenesen nekik írok, bár én már a nagykutyákban sem bízom. A kutya ugat, a karaván a tolvajokkal tovább halad, - vagy nem egészen így van a mondás?
A mai Magyarország (világ) igazi baja itt kezdődik. Minden társadalmi rend diktatúra, természetesen a polgári (kapitalista) társadalmi rend is az. Ám a diktatúra túlzásba vitele rossz dikta-túra! A magyarság, Magyarország szempontjából, bármilyen nagyhangú is a „magyarkodás”, - utóbbiról már Juhász Gyula is elmondta egykoron a véleményét (mármint a nagy magyar Költő). A Facebookon is látni ezt, közérdekű kérdésekhez kritikusan, egyúttal jót akaróan, szinte senki sem mer hozzászólni. Szegény Gyuri Bácsi, a „füves ember”, lehet, inkább csak áldozat. Mi hozza vissza, ki hozza vissza mindig „a gyógyszergyáraktól üldözött mártírként”, vagyis inkább kik, - és miért?
Nálamnál vannak százszor illetékesebbek e „füves” dologban megszólalásra, de egyébként még a művelt „polgárságnak” is illene egyet és mást tudni, vagy legalább sejteni a daganatos betegségekről. Ők sem szoktak hozzászólni közérdekű kérdésekhez, vagy csak igen ritkán, nagyon megfogyatkoztak 1989 után Magyarországon a „Becsület Lovagjai”. Már évekkel ezelőtt írtam a betegséggel-egészséggel kapcsolatos szélhámosságokról is (Szelek és szélhámosok, interneten: https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-szelek-%C3%A9s-sz%C3%A9lh%C3%A1mosok.17021/). Úgy tűnik: hiába. Sok kalmár, ahogy József Attila írta: „elád felhőt az egen /
s a földön telket vesz belőle (Vigasz, interneten: http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00429/cim00439.htm).
A népszaporulat igen lecsökkent, a szélhámosok viszont elszaporodtak. Mindkettő nagy baj, és mindkettőből egyre nagyobb baj lesz. A népszaporulat csökkenése mellett viszont, igaz, jelentős gépszaporulat is van.
Csak hát, újabban, egyre több az olyan agyi automata, amibe beledobnak egy csacskaságot, és akkora ostobaságot dob ki, hogy azon még az is elámul, aki látott már egyet-mást életében.
No, mindegy. Egyre inkább úgy érzem magam, mint Don Quijote, de azért, ameddig élek, folytatom ezt a szélmalomharcot.
Miért is?
Hát azért, mert az egykori „búsképű lovagnál” némileg többet tudok: tudom milyen nagyon erős a szélmalom, mennyire veszélyes, nem csak hiszem, mint Ő, hanem tudom, hogy a szélmalmot milyen gonosz varázslat forgatja, és azt is: hová kerül belőle a liszt.
(2018)
A képen:
Don Quijote paripájával, Rocinantéval megrohamozza a szélmalmot (1877-es illusztráció), a kép szerzője Barneto, Vicente, il., forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Don_Quijote#/media/File:Arremetio_a_todo_el_galope_de_Rocinante.jpg
Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi Szerzője (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fazekas_Mih%C3%A1ly), sógorával együtt megírta a Magyar Füvészkönyvet, amelyik „az első magyar nyelvű tudományos botanikai rendszerezés és növény-meghatározó könyv”. Én magam is szeretem a természetet, és ama bizonyos Gyuri Bácsi, a „füves ember”, ha díjat kapott gyógynövényekről írt munkáiért, miért irigyelném tőle?
Van azonban egy mondás, ami, átvitt értelmében, nem csak Gyuri Bácsira vonatkozik, hanem mindenkire, természetesen rám is. Csak finoman célzok erre a mondásra: a suszter, bármekkora is az értékes véleménynyilvánítási szabadság, olykor jobb, ha megfontoltan kikéri hozzáértő szakemberek véleményét az általa felfedezett dologról, amennyiben nem lábbelikről van szó.
Emlékszem egy hírre, amelyből kiderült, a Facebookon is, egy magyar tudós arra figyelmeztette Gyuri Bácsit, a „füves embert”, hogy a gyógynövények gyógyhatása ugyan nagyon hasznos lehet, de hatásuk magasztalását nem szabad túlvinni bizonyos határon. Jogilag sem, erkölcsileg sem. Jó szándékból sem, mert olykor a Pokolba vivő út is jó szándékkal kikövezett.
Későbbiekben többször, de ma is olvastam a Facebookon, ügyes emberek (akár füvesek, akár nem füvesek), úgy látszik, Gyuri Bácsi hóna alá nyúltak, megtették őt Minden Rákbetegség Gyógyítására Alkalmas Szer feltalálójának, továbbá az emberiség ellen munkálkodó alattomos gyógyszeripar üldözöttjének, sőt, mártírjának.
No, most, tulajdonképpen itt kezdődnek az igazi bajok, hiszen sokféle daganatos betegség van, nem mindegyiknél rákdaganatról van szó, a rákbetegségek egy része is gyógyítható, ha időben felfedezik, és természetesen nagyon fontos a daganatos betegségek megelőzése is (utóbbival kapcsolatban is sok téves anyag szokott szerepelni a médiában, nyerészkedési céllal, a Facebookon is). Kutyát sem érdekel, ha valaki erre-arra jogosan felhívja a figyelmet a Facebookon, - talán a kutyákat érdekelné, majd legközelebb egyenesen nekik írok, bár én már a nagykutyákban sem bízom. A kutya ugat, a karaván a tolvajokkal tovább halad, - vagy nem egészen így van a mondás?
A mai Magyarország (világ) igazi baja itt kezdődik. Minden társadalmi rend diktatúra, természetesen a polgári (kapitalista) társadalmi rend is az. Ám a diktatúra túlzásba vitele rossz dikta-túra! A magyarság, Magyarország szempontjából, bármilyen nagyhangú is a „magyarkodás”, - utóbbiról már Juhász Gyula is elmondta egykoron a véleményét (mármint a nagy magyar Költő). A Facebookon is látni ezt, közérdekű kérdésekhez kritikusan, egyúttal jót akaróan, szinte senki sem mer hozzászólni. Szegény Gyuri Bácsi, a „füves ember”, lehet, inkább csak áldozat. Mi hozza vissza, ki hozza vissza mindig „a gyógyszergyáraktól üldözött mártírként”, vagyis inkább kik, - és miért?
Nálamnál vannak százszor illetékesebbek e „füves” dologban megszólalásra, de egyébként még a művelt „polgárságnak” is illene egyet és mást tudni, vagy legalább sejteni a daganatos betegségekről. Ők sem szoktak hozzászólni közérdekű kérdésekhez, vagy csak igen ritkán, nagyon megfogyatkoztak 1989 után Magyarországon a „Becsület Lovagjai”. Már évekkel ezelőtt írtam a betegséggel-egészséggel kapcsolatos szélhámosságokról is (Szelek és szélhámosok, interneten: https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-szelek-%C3%A9s-sz%C3%A9lh%C3%A1mosok.17021/). Úgy tűnik: hiába. Sok kalmár, ahogy József Attila írta: „elád felhőt az egen /
s a földön telket vesz belőle (Vigasz, interneten: http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00429/cim00439.htm).
A népszaporulat igen lecsökkent, a szélhámosok viszont elszaporodtak. Mindkettő nagy baj, és mindkettőből egyre nagyobb baj lesz. A népszaporulat csökkenése mellett viszont, igaz, jelentős gépszaporulat is van.
Csak hát, újabban, egyre több az olyan agyi automata, amibe beledobnak egy csacskaságot, és akkora ostobaságot dob ki, hogy azon még az is elámul, aki látott már egyet-mást életében.
No, mindegy. Egyre inkább úgy érzem magam, mint Don Quijote, de azért, ameddig élek, folytatom ezt a szélmalomharcot.
Miért is?
Hát azért, mert az egykori „búsképű lovagnál” némileg többet tudok: tudom milyen nagyon erős a szélmalom, mennyire veszélyes, nem csak hiszem, mint Ő, hanem tudom, hogy a szélmalmot milyen gonosz varázslat forgatja, és azt is: hová kerül belőle a liszt.
(2018)
A képen:
Don Quijote paripájával, Rocinantéval megrohamozza a szélmalmot (1877-es illusztráció), a kép szerzője Barneto, Vicente, il., forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Don_Quijote#/media/File:Arremetio_a_todo_el_galope_de_Rocinante.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!