Minden igyekezet és szándék
egyszer a porba hull.
Ár-érték arányban megéri még
- talán.
Dunarekesztő elméletek és tanácsok,
ó, az életfilozófia apad és dagad
a Holdsarló ölelése alatt.

Korlátok s keretek közt a rend
pont olyan akár a káosz,
mélyre bukott a szükségletek
sziporkázó izgalmán a tökély, ráncok
nem simulnak a bőr alatt.
Ó kielégítetlenség

visszaköszönő hű vendég.
Boldog és rugalmas felnőtt megleli
a cselt és a kiskaput
ami oda vezet a nagy asztalhoz
-morzsa
de habzsolja mint fontos szolga.

Krónikus stressz melegágya,
húzzuk fel az elfogadás légkörét,
semmi baj és önkontroll
hogy az ország vagyona oszlásban
néhány fontos pénztárcában
összpontosul.
Itt kérem a megértés kora van
és minden ember egyedi,
mi más?

Spontán játszom, egyszer élek
és az legyen teljességben.
Ha őrült, ha bátor, ha tánc, ha ép,
ki az "f." mondja meg!
Ami szubjektív az mindenkié.
Mit vitális érték e korban
s legfőbb erények...
A hétvégi zsákot töltsük meg
de töményen.

Ha kiszakadt útközben
van kire fogni mindig, csak menjünk,
a jog biztosítva van nekünk,
a kisember meg halat fog
s boldog, többet nevet még mi
csalunk. Hagyjuk hát halászni őket,
az élet rendje ez

aki túlél, életrevaló, Darwin jóslata
idén is helytálló és örökkévaló
- Éljen!
Mit nekünk Young,
ott a Káma szútra, olvasni nem kell
csak lapozni és mehet a pszichoterápia.
A gyerek a tv előtt,
fő hogy egyedül is feltalálja
világát s ha az ablakon kiszáll
mert főhőse elszáll,
lesz másik.

Te fejlődő élet, mocskos szavak
halmozódnak össze, hogy igazság legyen,
szocializált agyunk gyárkémény,
ömlik belőle a szenny.
Hát itt tartunk megint, bizarr
emberi csúcsragadozó, nem bízom rád
semmim.