A folyóirat kéthavonta jelenik meg, ez már a 128. száma. Az előző számok is változatlanul időszerűek, az alábbi internetes címen olvashatóak, más anyagokkal együtt: http://www.kislant.hu/.

Máskor is írtam már róla, de most azért is az olvasók, irodalmárok figyelmébe ajánlom, mert egyre inkább azt tapasztalom, hogy az élesedő kultúrharcban kevés tisztességes, a magyar társadalomnak, az országnak jót akaró irodalmi fórum, lehetőség maradt a becsületes íróknak, költőknek, tájékozódni kívánó olvasóknak.

A verseket illetően e szám többek között Radmila Markovictól, Radnai Istvántól, Halász Imrétől, Kun Tibortól, Bódai-Soós Judittól, Farkas Andrástól, Németh Erzsébettől, Ötvös Lászlótól, Barcs Jánostól, Papp Ákostól közölt verseket vagy verset. Ötvös László esetében ez egy válogatás a Szerző, Dr. Ötvös László HAJDÚBAGOSI BIBLIÁS KRÓNIKA (Debrecen, 2016) c. könyvéből történt, a szerkesztők által.

Halász Imre Bánkerti zsoltár c. versével olyan gyönyörűen szomorú és fájó emléket állított Édesanyjának, hogy az szerintem a magyar irodalom szerelmi lírájának egyik csodálatosan fénylő gyöngyszeme.(A vers e számban olvasható, de a Költő 1980-ban írta.)

Nekem nagyon tetszett Farkas András két verse is (Égkirálynőm, Szeretem), egyszerre szerelmes versek és fontos társadalmi mondanivalót kifejező költemények. Bódai-Soós Judit Bogyiszlói Őstölgyes c. költeménye pedig az én szívem is megdobogtatta a kétszáz éves tölgyfák várható sorsáért. Papp Ákos Miért írok verset? c. költeménye érdekes, elgondolkodtató, és a „versről” szóló rendezvényeknek is jól felhasználható műve lehetne.

Német Erzsébet Emlékeztető c. versét ide másolom:

Te mondtad egykor, Attila:
„Még nem nagy az ember”
- majdnem száz évvel ezelőtt –

De már kisebb!
Mondom én: ma.
S keresgéljük a felelőst.

Hörpintenék valódi világot,
de már az sincs, csak „való világ”.
(Lehet, hogy nem buta az ember,
csupán: ostobább!)

Igen, tennünk kell mindazt, amit megtehetünk, bármilyen kevésnek tűnik is, egy jobb országért, jobb világért, mert az írástudónak felelőssége van mindkettőért, még akkor is, ha ebben nagy erők, nem szép érdekek akadályozzák. Németh Erzsébet említett verse eszembe juttatta József Attila Thomas Mann üdvözlése (interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/thomas.htm) c. költeményéből:

„Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

Azt is eszembe juttatta e két előbb említett költemény: a becsületes, tárgyilagosságra törekvő szerzők és olvasótáboraik sokkal jobban összetarthatnának, mint ez jelenleg történik. Megoszthatnák egymás munkáit az internetes oldalakon. Ehhez a gondolathoz is nagyon jól illik Papp Ákos már említett verse (Miért írok verset?).

A prózai írások közül Radnai István Békés járókelők mellékutcában a Nyugatinál c. elbeszélése feltehetően az 1956-os események egyik tragédiáját mutatja be, bár nem nevezi meg az időszakot, én egyértelműen erre utalónak látom, - és egyúttal a Szerző valószínűleg a lehetséges jövőre is utalni akart, arra, ha a rossz forgatókönyv marad.

Németh Dezső „Sabar-ajja” – Sabar-hegy c. írása egyszerre visszaemlékezés, valamint múltat járás, prózában, de egyúttal olyan költőien, hogy picikét megirigyeltem. A megemlékezésben azonban egyik résznél felvillan egy múltbeli korszak társadalma is. „Apámat agyon akarták lőni a nyilas csendőrök…”. Miért akarták agyonlőni? Ehhez javasolom mű elolvasását. Aki elolvassa, még egy érdekes, kissé nyelvtörő mondást is találhat a sabari asszonyról. Én most olvastam e mondást először, eddig nem is hallottam róla.

Balaton László Exodus c. írása szépséges lírával átitatott egy emberről, aki jól érezte magát magányában, lelki békéjében. A Szerző (Balaton László) másik írása is igen érdekes, címe: Minden reggel. A főszereplőnél minden reggel azonos volt, de végül mégis akadt egy rendhagyó. Miként került sor egy „rendhagyó reggelre” és hogyan került hozzája mástól az a tacskókölyök? Jól szerkesztett írás, a gondolkodó ember új és új gondolatokat kap tőle…

Németh Erzsébet Világgá megyek… c. története a múltba néz, a Szerző ifjúságába. Törökszentmiklós is szerepel benne, érdemes elolvasni, nem csak e helyiség miatt, hanem, mert e korszakból, a háttérből, sok minden felvillan benne. A Szerző a történet végén kiegészíti Tamási Áron közismert bölcs mondását, a kiegészítéssel együtt: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk és jól érezzük magunkat benne.”

Hát, igen, el kell ismernem önmagamra nézve: az utóbbi, majdnem három évtized alatt én nem voltam benne otthon, és nem éreztem magam jól magam. Én tudom, hogy miért.

Mások, ha akarják, gondolkodjanak el: ők otthon vannak-e ebben a mai világban, és jól érzik-e magukat benne? Ha igen, miért, ha nem, akkor is: miért?

Gondolkodjanak el, önmaguknak, hazájuknak, a világnak. Egyelőre, ahogy én látom, millió dologból: túl kevés a becsületesen gondolkodó. Saját magának is, Magyarországnak is, a világnak is…

Lelkes Miklós

(20018)

Az illusztrációként választott kép Németh Dezső egyik albumában van (a galéria ingernetes címe: http://www.kislant.hu/galeria.html). Külön felhívom a figyelmet, hogy Németh Dezső sokat foglalkozott a magyar mondavilággal, 2004-ben jelent meg Budapesten Táltosének c. könyve, és e témakörben tudományos értekezései is megtalálhatóak az interneten: http://www.kislant.hu/index.php?option=com_docman&Itemid=50 .