Feltöltve: 2018-08-23 19:19:44
Megtekintve: 5720
Okos Tóbiás Majomtáncániában
Okos Tóbiás Majomtáncániában egyszerű főész állampolgár volt, de azt mondta neki a barátja:
- Te mindig fején találod a szöget, meg ügyesen be is vered a talált fejekbe! Többre vagy hivatott!
Tóbiás ezt elismerte, mert maga is így gondolta. Lóra ült, és máris nyargalt, hogy betöltse azt a többet, amire hivatott, bár ekkor még nem hívta őt erre senki.
Jött is egy jó alkalom, hogy megmutassa: nem olyan egyszerű főész ő, mint mások!
Két hegy volt a láthatáron. Az egyik hegy Kispöcögfalváé, a másik Nagypöcögfalváé. Köztük meg marakodó népség a szokott nagyeszű módon akarta eldönteni: melyik falu hegye a magasabb? Férfiak verték egymást, férfiasan, sőt, gazemberesen, asszonyok cibálták egymás haját asszonyiasan, sőt, boszorkányosan, leányok karmolták egymás pofikáját, a leányos szendeség teljes felszámolása mellett. No, mint az a történelemben lenni szokott, kis csetepatéknál, nagy háborúknál!
Így beszélt a két falu népéhez Okos Tóbiás:
- Békét hozok nektek, ha fizettek a tanácsomért, mint a köles. Ostobák! Jobb a béke, mert, ha mind egyből agyonveritek egymást, akkor verhetitek a fejetek a falba: nem lesz kit verni! Fizettek? Már, persze, nem kölessel, hanem arannyal, ezüsttel!
Megijedt mindkét falu népe: tényleg! Ki fog háborúzni egymással, ha már senki sem él?
Azt mondta nekik Tóbiás:
- Ez a hegymagasság dolog könnyen eldönthető, mint sok minden ingadozó ingóság a világban. Építsetek kőhidat a két hegy csúcsa közé! Egyenes hidat, mert legjobb az egyenes beszéd, ha a görbe nem hasznosabb. Utána az egyik falu népe menjen fel az egyik hegy csúcsára, vigyen fel egy hordó vizet, öntse rá a hídra. A víz mindig felülről lefelé folyik, ha teheti. Ha a hídon a másik hegy csúcsa felé folyik el a víz, akkor az a hegy az alacsonyabb.
Hát nagy munka volt a híd megépítése, de olcsó húsnak híg a leve. Végül felépült a híd, de nem sikerült teljesen egyenesre, hanem görbe lett, mindkét hegy felől. Ezen nem kell csodálkozni, mert a görbeség és törpeség gyakori kis világban, nagyvilágban. Majomtáncániában is így volt. Ez okból a hídra ráöntött hordónyi víz a híd közepén gyűlt össze.
Beütött a béke, mert mindkét falu népe úgy gondolta: a két hegy egyforma magas. Mindkét falu népe leitta magát a sárga földig, összeölelkezett. Később ugyan ismét egymásnak estek kapával, kaszával, meg a híd is rájuk omlott, mert kicsalták belőle az építőanyag egy részét, - de nem kell törődni ilyen apróságokkal! Nincs örök béke, meg örök háború, illetve örök háború inkább van, mint örök béke, de ebbe már bele kell törődni!
Okos Tóbiás pedig büszkén felvette magának, előnévként, az Óriási Hidakat Építő előnevet. Ez kicsit túlzás volt ugyan, mert személyesen egy hidat sem épített, ám Majomtáncániában a kutya sem figyelt ilyen semmiségekre.
Nyargalt tovább Okos Tóbiás, az Óriási Hidakat Építő. Elérkezett egy nagy tó partjára. Ott meg kétféle halásznépség vasvillázta egymást. Valamiféle halászbecsületről volt szó: ki a nagyobb halásznépség? Itt is hal, ott is hal, itt háló, ott is háló, víz is van, zavaros, de melyik halászfalu a Halászat Dicsőséges Csillaga?
Tóbiás felállt egy hordóra, onnan üvöltötte le:
- Békét hozok nektek, ha fizettek a tanácsomért, mint a köles. Ostobák! Jobb a béke, mert, ha mind egyből agyonszúrjátok egymást, akkor kiszúrtok önmagatokkal: nem lesz kit agyonszúrni! Fizettek? Már, persze, nem kölessel, hanem arannyal, ezüsttel!
Megijedt mindkét falu népe: tényleg! Ki fog háborúzni egymással, ha már senki sem él?
Fizetés után Tóbiás odavágta nekik a bölcs tanácsot:
- Nem jó, ha a vasvilla látogatást tesz szúrós részével az emberi testben! Először mérjétek le, hogy melyik falu hálójába került több hal, súlyra. Akié a nagyobb súly, az se vesse el rögtön a sulykot! Ezt követően számoljátok le, hogy melyik hálóba került több hal, darabra. Akiébe több, az a falu a darab győztes.
Hát mi derült ki? Halsúlyra Kiseszedtokja falunépe lett a győztes, haldarabra Nagyeszedtokja.
Beütött a béke, mert mindkét falu népe úgy gondolta: ő győzött. Mindkét falu népe leitta magát a sárga földig, összeölelkezett. Igaz, utána eljátszottak egy színdarabot, amelyik nem lett színtelen, mert, ugye, a vér, a vasvilláktól… Három ember meg sérülést szenvedett a kaszáktól, bár az aratás messze volt, viszont ezek testdarabjai sem mentek veszendőbe, mert a rokonság azokat mind összeszedte.
Nyargalt tovább Okos Tóbiás, aki az Óriási Hidakat Építő mellé felvette a Hallatlanul Nagy Halász előnevet is. Ez kicsit túlzás volt ugyan, mert személyesen egy halat sem fogott, de Majomtáncániában a macska sem nyávogott ilyen apróságért, inkább azért, hogy ő is kapjon koncot a halzsákmányból.
Hát hová nyargalt be pompás paripáján Okos Tóbiás? Egy kis csetepatés perpatvar kellős közepébe. Kiscelebmutogatófalva és Nagycelebmutogatófalva népe azon különbözött össze: ki a Legszebb Leány a Celebszépségversenyen?
Nem volt ezt könnyű a zsűrinek eldönteni, mert mindegyik tagja elfogadott már valami csekélységet az érdekelt támogatóktól, így érdekelt lett valamelyik leányrésztvevő versenyt nyerésében, ki csak egy drága autócskát, amelyik mind a négy kerekén mesebelien gurult, ki meg arany toronyórát a hozzá tartozó lánccal…
No, ez úri verseny volt, illedelmes népséggel, így csak néhány egykori gengszter felejtette el, az alkohol és néhány más szer hatása alatt, hogy ő már nem az a régiesen revolveres, hanem újmódian ágyús…
Felismerte Okos Tóbiás, hogy itt most nagy baj lesz, és túl sok mindent kell majd a policájoknak eltussolni, meg túl sok szájat befogatni.
Odaállt a terem közepére:
- Hé! Félre az atombombákkal! Ostobák! Ha az atomba leesik, akkor nekem, bölcs tanácsomért nem esik le semmi! Ti meg idő előtt váltok radioaktív porrá és hamuvá! Ne hamukázzatok, tudjátok ti azt jól! Békét hozok nektek, ha fizettek a tanácsomért, mint a köles. Három zsák aranyacska, annyit csak kibír kendtek koszos, akarom mondani, úri mancsa?
Fizettek is az úri népek, mert a szépségért áldozni kell!
Azt mondta nekik Okos Tóbiás:
- Legyen több szépségnyertes, és akkor minden néző is nyertes! Ilyen címeket osztogassatok: „A Szépségverseny Legszebb Lábú Hölgye”, „A Szépségverseny Legszebb Tündérarcú Leánya”… Még más testi hölgyszépség részeket is említett Okos Tóbiás, de azokat nem írom ide, mert mióta Majomtáncániában úrrá lett az a Szemforgató Álszemérem, azóta azok a szépségverseny nyerésére nem alkalmas szemölcsös erkölcsök…
Végül beütött a béke, mert mindkét falu népe úgy gondolta: ő győzött, neki is ugyannyi celebtestrész nyertese van. Mindkét falu népe leitta magát a sárga földig, összeölelkezett.
Igaz, utána megint kitört a békétlenség, mert a N. K. közönségesen nemesi előnévvel (kicsit lerövidítettem a kezdőbetűkre, bár a hölgy nem volt kezdő a szakmájában) rendelkező Cicamicáscelebcicababa úgy gondolta: őt az a legszebb testrészre vonatkozó sziromleveles cím illeti meg, amelyik alul van, de férfiaknál leginkább felállítja azt, amit felállít…
A résztvevők ekkor, Cicamicáscelebcicababa kedvéért, eljátszottak egy színdarabot, amelyikben ledobott atombomba nem szerepelt, mert azt hiába kértek Harsona Úrtól, de azért a csoda automata ismétlőfegyverek közül több is megszólalt… Hárman balesetet szenvedtek, legalábbis a híradások szerint, de a hírt később kisütötték kacsának, mert hiszen nem célba lövő verseny volt az, hanem N. K. Cicamicáscelebcicababa két szép szeméért menő nemes vetélkedés, meg…
Nyargalt tovább Okos Tóbiás, kissé gőgösen, mert az Óriási Hidakat Építő és a Hallatlanul Nagy Halász előnevek mellé felvette a Szépségversenyek Tévedhetetlen Szakértője címet is.
Utóbbi felvétele tényleg okos dolog volt, mert a híd, - az híd, ha többféle híd létezik is, a halászat, az halászat, ha többféle hal van is, de a szépség ezeknél sokkal több lényre, dologra mondható, ráfogható, hídra, halra, leányra egyaránt, de még az ördögre is, mert, ugyebár, az ízlések különböznek. Egyébként az ízléstelenségek is, csak azokról sokkal kevesebb szó esik!
Nyargalt Tóbiás varázslatos táltosán, de a hetedik faluban, Zsákombateszeménben, meg kellett állítania a lovát, mert egy igen szép leány állt eléje, aki így szólt:
- Ne tovább, Tóbiás, ha a Leggyönyörűbb és Legszerelemszerzőbb Leányt szeretnéd feleségül venni! Én vagyok az, Ordas Piroska, aki egyesíti és közösíti magában az ordas farkas eszes vitézségét és a mesebeli Piroska pirospozsgásan szende szépségét. Be kell vallanom azonban: én vagyok e kis faluban, Zsákombateszeménben, a falu legszegényebb leánya, amit adóvallásom is tanúsít. A szívem nagy, - a házam kicsi, de tisztességes. Nem is mer mondani rá senki egy rossz szót sem…
Igazat mondott ez a Piroska, legalábbis a falubeli igazat mondók gyávaságáról Zsákombateszeménben, mivel a faluban az ő apja volt a főbíró, és azt, aki akár csak egy rossz szót merészelt volna mondani az ő rossz fát tűzre tevő családjára, hát azt máris…
Ám az a ház, amit Piroska megmutatott Tóbiásnak, mintha nem is lett volna kicsi a többihez képest, inkább, nem csak egy úri paraszthajszállal, hanem sokkal nagyobb azoknál… Kertje is hatalmas volt, házőrző ebe is óriási, de még lopós macskája sem kicsike, legfeljebb az óriási, elefántnyi hétlakatosan bankos pénzes ládához képest az. Írta is a pénzes bankláda tulajdonosáról, Ordas Piros apjáról, a Főbíróról, Nyálasnyájas Tivadar, Zsákombateszemén Főművészeti Dalköltője, hízelgően, nótásan: „Zsákodban nem mákszem, számos, köszöntelek, Orrkormányos! Amíg Te vagy itt a Vezér, itt a Költő vígan megél! Nem böjtölget Csuhás Csaba, itt, e táj, az Éden maga!”
Végül bekövetkezett a szokásos boldog mesevég. Okos Tóbiás beleszeretett Ordas Piroska pénzes ládájába, palotaházába, parknak is beillő kertjébe, de még ínyenc, ám megvesztegethető kutyájába is, és, bár e sorrend végén, Piroskába is.
Ordas Piroska így a lakodalom után sem falta őt fel farkasként, amikor már Okos Tóbiásné lett, hanem lett egy kis Okos Piroska, majd egy picike, de gyorsan növő Okos Tóbiás fiúcska. Igazi népszaporulat a gépszaporulat mellé!
A király, Huszonötödik Kívánatosat Kirángató Károly, aki megérdemelte volna, sokszor, a huszonötöt is, felfigyelt Tóbiás hangzatos címeire. Hű! Ez ám a valami, még ha esetleg semmi is, de lényeg a Hűség. Meg az a Ház, ahol a Hűség lakik.
Kinevezte Tóbiást a Hídépítések, Halászatok, Vízzavarosítások, Szépségesnek nevezett csúnya versenyek királyi Főbiztosának. Hát, ha tudatlanságával sok kárt is okozott ez a Tóbiás Majomtáncániának, egyet biztosan mesterien tudott: meg tudta fizettetni magát, még ha ez Majomtáncániának nem is volt kifizetődő, hanem kész ráfizetés.
Kérdések, persze, maradtak. Mennyi Híd épült Majomtáncániában, és hol? Hány szakadt le? Hány szív szakadt meg? Hová helyezték át az Elmék Kórtanodáját, és miként lett belőle Kártanoda? Mi lett az akadékoskodó akadémikusokkal, és akadt e később köztük olyan, aki nem hallgatott a felülről jövő jó szóra: - Kuss!, és be kellett tömni a lepénylesőjét? Mennyi hal halt meg a botrányosan ármányos halpiacon, ha a bűze még…? Igen, még ott is érezhető volt! Hány szépségversenyből lett olyan csúnya verseny, hogy még az Ördög is Majomtáncániába utazott ezeket tanulmányozni?
Utóbbi kérdésekre egy másik mese válaszolna, ha Majomtáncániában nem fogták volna be e mese száját.
Persze, befogták, mivel az, ami ott a továbbiakban történt, - hát az korántsem mese!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/kecsk%C3%A9k-vereked%C5%91ket-%C3%A1llatok-2698746/
- Te mindig fején találod a szöget, meg ügyesen be is vered a talált fejekbe! Többre vagy hivatott!
Tóbiás ezt elismerte, mert maga is így gondolta. Lóra ült, és máris nyargalt, hogy betöltse azt a többet, amire hivatott, bár ekkor még nem hívta őt erre senki.
Jött is egy jó alkalom, hogy megmutassa: nem olyan egyszerű főész ő, mint mások!
Két hegy volt a láthatáron. Az egyik hegy Kispöcögfalváé, a másik Nagypöcögfalváé. Köztük meg marakodó népség a szokott nagyeszű módon akarta eldönteni: melyik falu hegye a magasabb? Férfiak verték egymást, férfiasan, sőt, gazemberesen, asszonyok cibálták egymás haját asszonyiasan, sőt, boszorkányosan, leányok karmolták egymás pofikáját, a leányos szendeség teljes felszámolása mellett. No, mint az a történelemben lenni szokott, kis csetepatéknál, nagy háborúknál!
Így beszélt a két falu népéhez Okos Tóbiás:
- Békét hozok nektek, ha fizettek a tanácsomért, mint a köles. Ostobák! Jobb a béke, mert, ha mind egyből agyonveritek egymást, akkor verhetitek a fejetek a falba: nem lesz kit verni! Fizettek? Már, persze, nem kölessel, hanem arannyal, ezüsttel!
Megijedt mindkét falu népe: tényleg! Ki fog háborúzni egymással, ha már senki sem él?
Azt mondta nekik Tóbiás:
- Ez a hegymagasság dolog könnyen eldönthető, mint sok minden ingadozó ingóság a világban. Építsetek kőhidat a két hegy csúcsa közé! Egyenes hidat, mert legjobb az egyenes beszéd, ha a görbe nem hasznosabb. Utána az egyik falu népe menjen fel az egyik hegy csúcsára, vigyen fel egy hordó vizet, öntse rá a hídra. A víz mindig felülről lefelé folyik, ha teheti. Ha a hídon a másik hegy csúcsa felé folyik el a víz, akkor az a hegy az alacsonyabb.
Hát nagy munka volt a híd megépítése, de olcsó húsnak híg a leve. Végül felépült a híd, de nem sikerült teljesen egyenesre, hanem görbe lett, mindkét hegy felől. Ezen nem kell csodálkozni, mert a görbeség és törpeség gyakori kis világban, nagyvilágban. Majomtáncániában is így volt. Ez okból a hídra ráöntött hordónyi víz a híd közepén gyűlt össze.
Beütött a béke, mert mindkét falu népe úgy gondolta: a két hegy egyforma magas. Mindkét falu népe leitta magát a sárga földig, összeölelkezett. Később ugyan ismét egymásnak estek kapával, kaszával, meg a híd is rájuk omlott, mert kicsalták belőle az építőanyag egy részét, - de nem kell törődni ilyen apróságokkal! Nincs örök béke, meg örök háború, illetve örök háború inkább van, mint örök béke, de ebbe már bele kell törődni!
Okos Tóbiás pedig büszkén felvette magának, előnévként, az Óriási Hidakat Építő előnevet. Ez kicsit túlzás volt ugyan, mert személyesen egy hidat sem épített, ám Majomtáncániában a kutya sem figyelt ilyen semmiségekre.
Nyargalt tovább Okos Tóbiás, az Óriási Hidakat Építő. Elérkezett egy nagy tó partjára. Ott meg kétféle halásznépség vasvillázta egymást. Valamiféle halászbecsületről volt szó: ki a nagyobb halásznépség? Itt is hal, ott is hal, itt háló, ott is háló, víz is van, zavaros, de melyik halászfalu a Halászat Dicsőséges Csillaga?
Tóbiás felállt egy hordóra, onnan üvöltötte le:
- Békét hozok nektek, ha fizettek a tanácsomért, mint a köles. Ostobák! Jobb a béke, mert, ha mind egyből agyonszúrjátok egymást, akkor kiszúrtok önmagatokkal: nem lesz kit agyonszúrni! Fizettek? Már, persze, nem kölessel, hanem arannyal, ezüsttel!
Megijedt mindkét falu népe: tényleg! Ki fog háborúzni egymással, ha már senki sem él?
Fizetés után Tóbiás odavágta nekik a bölcs tanácsot:
- Nem jó, ha a vasvilla látogatást tesz szúrós részével az emberi testben! Először mérjétek le, hogy melyik falu hálójába került több hal, súlyra. Akié a nagyobb súly, az se vesse el rögtön a sulykot! Ezt követően számoljátok le, hogy melyik hálóba került több hal, darabra. Akiébe több, az a falu a darab győztes.
Hát mi derült ki? Halsúlyra Kiseszedtokja falunépe lett a győztes, haldarabra Nagyeszedtokja.
Beütött a béke, mert mindkét falu népe úgy gondolta: ő győzött. Mindkét falu népe leitta magát a sárga földig, összeölelkezett. Igaz, utána eljátszottak egy színdarabot, amelyik nem lett színtelen, mert, ugye, a vér, a vasvilláktól… Három ember meg sérülést szenvedett a kaszáktól, bár az aratás messze volt, viszont ezek testdarabjai sem mentek veszendőbe, mert a rokonság azokat mind összeszedte.
Nyargalt tovább Okos Tóbiás, aki az Óriási Hidakat Építő mellé felvette a Hallatlanul Nagy Halász előnevet is. Ez kicsit túlzás volt ugyan, mert személyesen egy halat sem fogott, de Majomtáncániában a macska sem nyávogott ilyen apróságért, inkább azért, hogy ő is kapjon koncot a halzsákmányból.
Hát hová nyargalt be pompás paripáján Okos Tóbiás? Egy kis csetepatés perpatvar kellős közepébe. Kiscelebmutogatófalva és Nagycelebmutogatófalva népe azon különbözött össze: ki a Legszebb Leány a Celebszépségversenyen?
Nem volt ezt könnyű a zsűrinek eldönteni, mert mindegyik tagja elfogadott már valami csekélységet az érdekelt támogatóktól, így érdekelt lett valamelyik leányrésztvevő versenyt nyerésében, ki csak egy drága autócskát, amelyik mind a négy kerekén mesebelien gurult, ki meg arany toronyórát a hozzá tartozó lánccal…
No, ez úri verseny volt, illedelmes népséggel, így csak néhány egykori gengszter felejtette el, az alkohol és néhány más szer hatása alatt, hogy ő már nem az a régiesen revolveres, hanem újmódian ágyús…
Felismerte Okos Tóbiás, hogy itt most nagy baj lesz, és túl sok mindent kell majd a policájoknak eltussolni, meg túl sok szájat befogatni.
Odaállt a terem közepére:
- Hé! Félre az atombombákkal! Ostobák! Ha az atomba leesik, akkor nekem, bölcs tanácsomért nem esik le semmi! Ti meg idő előtt váltok radioaktív porrá és hamuvá! Ne hamukázzatok, tudjátok ti azt jól! Békét hozok nektek, ha fizettek a tanácsomért, mint a köles. Három zsák aranyacska, annyit csak kibír kendtek koszos, akarom mondani, úri mancsa?
Fizettek is az úri népek, mert a szépségért áldozni kell!
Azt mondta nekik Okos Tóbiás:
- Legyen több szépségnyertes, és akkor minden néző is nyertes! Ilyen címeket osztogassatok: „A Szépségverseny Legszebb Lábú Hölgye”, „A Szépségverseny Legszebb Tündérarcú Leánya”… Még más testi hölgyszépség részeket is említett Okos Tóbiás, de azokat nem írom ide, mert mióta Majomtáncániában úrrá lett az a Szemforgató Álszemérem, azóta azok a szépségverseny nyerésére nem alkalmas szemölcsös erkölcsök…
Végül beütött a béke, mert mindkét falu népe úgy gondolta: ő győzött, neki is ugyannyi celebtestrész nyertese van. Mindkét falu népe leitta magát a sárga földig, összeölelkezett.
Igaz, utána megint kitört a békétlenség, mert a N. K. közönségesen nemesi előnévvel (kicsit lerövidítettem a kezdőbetűkre, bár a hölgy nem volt kezdő a szakmájában) rendelkező Cicamicáscelebcicababa úgy gondolta: őt az a legszebb testrészre vonatkozó sziromleveles cím illeti meg, amelyik alul van, de férfiaknál leginkább felállítja azt, amit felállít…
A résztvevők ekkor, Cicamicáscelebcicababa kedvéért, eljátszottak egy színdarabot, amelyikben ledobott atombomba nem szerepelt, mert azt hiába kértek Harsona Úrtól, de azért a csoda automata ismétlőfegyverek közül több is megszólalt… Hárman balesetet szenvedtek, legalábbis a híradások szerint, de a hírt később kisütötték kacsának, mert hiszen nem célba lövő verseny volt az, hanem N. K. Cicamicáscelebcicababa két szép szeméért menő nemes vetélkedés, meg…
Nyargalt tovább Okos Tóbiás, kissé gőgösen, mert az Óriási Hidakat Építő és a Hallatlanul Nagy Halász előnevek mellé felvette a Szépségversenyek Tévedhetetlen Szakértője címet is.
Utóbbi felvétele tényleg okos dolog volt, mert a híd, - az híd, ha többféle híd létezik is, a halászat, az halászat, ha többféle hal van is, de a szépség ezeknél sokkal több lényre, dologra mondható, ráfogható, hídra, halra, leányra egyaránt, de még az ördögre is, mert, ugyebár, az ízlések különböznek. Egyébként az ízléstelenségek is, csak azokról sokkal kevesebb szó esik!
Nyargalt Tóbiás varázslatos táltosán, de a hetedik faluban, Zsákombateszeménben, meg kellett állítania a lovát, mert egy igen szép leány állt eléje, aki így szólt:
- Ne tovább, Tóbiás, ha a Leggyönyörűbb és Legszerelemszerzőbb Leányt szeretnéd feleségül venni! Én vagyok az, Ordas Piroska, aki egyesíti és közösíti magában az ordas farkas eszes vitézségét és a mesebeli Piroska pirospozsgásan szende szépségét. Be kell vallanom azonban: én vagyok e kis faluban, Zsákombateszeménben, a falu legszegényebb leánya, amit adóvallásom is tanúsít. A szívem nagy, - a házam kicsi, de tisztességes. Nem is mer mondani rá senki egy rossz szót sem…
Igazat mondott ez a Piroska, legalábbis a falubeli igazat mondók gyávaságáról Zsákombateszeménben, mivel a faluban az ő apja volt a főbíró, és azt, aki akár csak egy rossz szót merészelt volna mondani az ő rossz fát tűzre tevő családjára, hát azt máris…
Ám az a ház, amit Piroska megmutatott Tóbiásnak, mintha nem is lett volna kicsi a többihez képest, inkább, nem csak egy úri paraszthajszállal, hanem sokkal nagyobb azoknál… Kertje is hatalmas volt, házőrző ebe is óriási, de még lopós macskája sem kicsike, legfeljebb az óriási, elefántnyi hétlakatosan bankos pénzes ládához képest az. Írta is a pénzes bankláda tulajdonosáról, Ordas Piros apjáról, a Főbíróról, Nyálasnyájas Tivadar, Zsákombateszemén Főművészeti Dalköltője, hízelgően, nótásan: „Zsákodban nem mákszem, számos, köszöntelek, Orrkormányos! Amíg Te vagy itt a Vezér, itt a Költő vígan megél! Nem böjtölget Csuhás Csaba, itt, e táj, az Éden maga!”
Végül bekövetkezett a szokásos boldog mesevég. Okos Tóbiás beleszeretett Ordas Piroska pénzes ládájába, palotaházába, parknak is beillő kertjébe, de még ínyenc, ám megvesztegethető kutyájába is, és, bár e sorrend végén, Piroskába is.
Ordas Piroska így a lakodalom után sem falta őt fel farkasként, amikor már Okos Tóbiásné lett, hanem lett egy kis Okos Piroska, majd egy picike, de gyorsan növő Okos Tóbiás fiúcska. Igazi népszaporulat a gépszaporulat mellé!
A király, Huszonötödik Kívánatosat Kirángató Károly, aki megérdemelte volna, sokszor, a huszonötöt is, felfigyelt Tóbiás hangzatos címeire. Hű! Ez ám a valami, még ha esetleg semmi is, de lényeg a Hűség. Meg az a Ház, ahol a Hűség lakik.
Kinevezte Tóbiást a Hídépítések, Halászatok, Vízzavarosítások, Szépségesnek nevezett csúnya versenyek királyi Főbiztosának. Hát, ha tudatlanságával sok kárt is okozott ez a Tóbiás Majomtáncániának, egyet biztosan mesterien tudott: meg tudta fizettetni magát, még ha ez Majomtáncániának nem is volt kifizetődő, hanem kész ráfizetés.
Kérdések, persze, maradtak. Mennyi Híd épült Majomtáncániában, és hol? Hány szakadt le? Hány szív szakadt meg? Hová helyezték át az Elmék Kórtanodáját, és miként lett belőle Kártanoda? Mi lett az akadékoskodó akadémikusokkal, és akadt e később köztük olyan, aki nem hallgatott a felülről jövő jó szóra: - Kuss!, és be kellett tömni a lepénylesőjét? Mennyi hal halt meg a botrányosan ármányos halpiacon, ha a bűze még…? Igen, még ott is érezhető volt! Hány szépségversenyből lett olyan csúnya verseny, hogy még az Ördög is Majomtáncániába utazott ezeket tanulmányozni?
Utóbbi kérdésekre egy másik mese válaszolna, ha Majomtáncániában nem fogták volna be e mese száját.
Persze, befogták, mivel az, ami ott a továbbiakban történt, - hát az korántsem mese!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/kecsk%C3%A9k-vereked%C5%91ket-%C3%A1llatok-2698746/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!