Egy egészségüggyel kapcsolatban feltett anyaghoz szóltam hozzá az egyik közösségi oldalon, meg is jelent egy pillanatra hozzászólásom, de mindjárt utána el is tűnt. Ez elő szokott fordulni egyes anyagoknál. Máskor meg az érdemi hozzászólás nem tűnik el rögtön, csak később törlik, de addig sem jön válasz. Utóbbiról is írtam már Válaszolók és nem válaszolók címmel. No, mindegy, ez most mellékes, mert hozzászólásom újra felteszem.

A magyar egészségügy jelenlegi problémái sok évtizedre nyúlnak vissza (még ha a régebbi múltra nem is gondolunk, bár az is sok szempontból sok tanulságot adna, esetleg ötleteket is).

A magyarországi rendszerváltás (1989) után e problémák gyorsan súlyosbodtak, mert az egészségügy is (mint az egész magyar társadalom) megsínylette ezt a változást, ami, ha nem lett volna a polgári társadalmi rend nemzetközi méretű gazdasági-társadalmi válsága, valószínűleg egyes ellátási remények valóra váltását azért lehetővé tette volna, az elkerülhetetlen visszásságok mellett, az Európai Unió támogatásával is. A súlyosbodás azonban valamilyen mértékben mindenképpen bekövetkezett volna, társadalmi rendszerváltozás nélkül is, mert Magyarország lakossága „fogyó népesség”, ami – több tényező következtében – a lakosság elöregedéséhez, és fokozódó költségekhez vezet az egészségügyben is (egyéb mérhetetlenül súlyos veszélyei mellett!). Ferenc pápa érti ezt a veszélyt, a fogyó népességből adódó következményeket, de üzeneteire a mai magyarság „nem vevő”. Tudjuk, hogy miért, sokszor leírtam, most nem részletezem.

Nemrégen írtam egy rövid kis figyelemfelhívást Kórház és kárház címmel (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46402). Szinte senkit sem érdekelt, mert a magyar társadalomban jelenleg a közöny az uralkodó (egyéb nem szép dolgok mellett). A helyzet hasonló egy régi operett részletéhez, amelyben a szereplők ezt éneklik: „A gróf, a gróf a vízbe fúl! A gróf, a gróf a vízbe fúl! Mentsük meg őt! Mentsük meg őt!”, - de a színpadon senki sem siet a grófot megmenteni, még a kisujját sem mozdítja érte. (Gyengébbek kedvéért: e hasonlatban valójában nem a grófról van szó, hanem a magyar egészségügyről, Magyarországról.)

Ha kellemetlen is egyeseknek, leírom (nem én hozom most szóba először, hanem más tette ezt, évtizedekkel ezelőtt): annak, aki sok évtizeden át fizette az egészségügyi biztosítást a magyar államnak, akkor, ha most mégis, elismerhető okból, a magán egészségügyi szolgáltatást kénytelen igénybe venni, az igénybevétel alkalmakor meg kellene kapnia egy alapdíjat, amit a magán egészségügyi szolgáltató kapna valójában, és az igénybevevőnél csak a szolgáltatónál az alapdíj feletti díjrészlet megfizetése volna méltányos. Ez okból a külföldi példákat is tanulmányozni kellene, - de becsületes tárgyilagossággal!

Véleményem szerint a magyar egészségügyi ellátás javítása (vagy legalábbis további romlásának csökkentése) érdekében az alábbiak volnának szükségesek, felhasználva az utóbbi évtizedekben született dokumentumokat, tudományos értekezéseket, elfogadható tárgyilagosságú felméréseket is: 1.) szakemberek által készített és az ország elé tárt részletes jelentés a lakosság jelenlegi egészségi állapotáról és az előre jelezhető problémákról, 2.) ilyen szakemberek által készített tárgyilagos jelentés az állami egészségügyi szolgálat valóságos helyzetéről, továbbá a magán egészségügyi szolgálat helyzetéről, forrásairól, az állami és magán egészségügyi szolgáltatás kapcsolatáról (véleményem szerint egy ésszerű állami ellenőrzés a magán egészségügyi ellátásnak is érdeke), 3.) külön jelentés arról, hogy a rendszerváltás óta miként alakult a betegségek megelőzésre, az egészség fejlesztésére irányuló tevékenység, ami a jó példák mellett a hiányosságokra, és utóbbiak csökkentésének lehetőségeire is rámutat (csak kiragadott példaként említem, hogy a facebookon az egészségügyi szolgáltatások egy részének, egyes egészséggel-betegséggel kapcsolatos termékek reklámozásában az elvárható minimális tisztesség sem tapasztalható, és ezt az állapotot teljes közöny fogadja. Általános helyzet ez, erről írtam Szelek és szélhámosok c. cikkemben is (interneten: https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-szelek-%C3%A9s-sz%C3%A9lh%C3%A1mosok.17021/).

A háziorvosok tevékenységét, véleményem szerint, nem gyengíteni, hanem a jelenleginél jobban támogatni kellene, hiszen jól képzett háziorvos, megfelelő eszközökkel felszerelten, megfelelő lehetőségek biztosításával, megold olyan betegséggel kapcsolatos problémákat, amelyek kórházi ellátása sokkal többe kerülne.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/orvostudom%C3%A1ny-beteg-orvos-2361046/