Volt egyszer egy bölcselő, Akarémiás Agyatórusz Teodórusz, aki nem volt szegény, de bölcsnek nagyon bölcs. Volt egy háromszobás házikója, pénzecskéje, no, nem annyi, hogy a bőre alatt is legyen belőle, de azért sok mindenre elegendő, meg még annál valamivel több is, egy szolgája, kakaskája, tyúkocskája, meg a háromszobás házikóban egy egérkéje.

Hű, azt a rézfán fütyülősét! A legfontosabbat kifelejtettem: volt egy cicája, fehér bundáján hat fekete folttal, egyik a homlokán, négy a négy lábán, kesztyűk és csizmák helyett, egy meg a farkincája végében.

A tudós nagyon szerette ezt a cicát, tudományos nevet is adott neki: Cicániusz Cecilinusz Cecilindinusz, igaz, ha hívta, akkor ezt a nevet Cicire rövidítette.

A cicának szabad volt: akár naphosszat a puha párnán heverészni, a bölcselő szolgája, Mogorvániusz Marabúmániusz Márton odahozta neki a reggelijét, ebédjét, vacsoráját. Meg a képeskönyvét, amelyik ezt a címet viselte: A VILÁG KÜLÖNBÖZŐ FAJTÁJÚ EGEREI KÉPEKBEN.

Cici békülékeny cica volt, nem szokott összeveszni még a főtt sonkával sem, csak akkor tette szóvá, ha már a harmadik napja azt kapott reggelire, libamáj vagy más finomság helyett. Ilyenkor gazdája megrótta a szolgát: - Máskor ilyet ne tegyen, se a völgyben, se hegyen!

Egyik nap azonban feltűnt Cicinek, hogy Kerekenkikukurikáló, a kakas, az a vörös tarajos, túl hangosan kukorékol hajnalban. Így volt? Vagy ő nem aludt elég mélyen?

Cici bepanaszolta a kakast a bölcselőnél:
- Kerekenkikukurikáló hajnaltájban túl hangos! Büntesd meg! Felugrik a kerítésre, kukorikál!

A bölcselő azonban igazságos volt:
- A Természet Világtörvényeit nem ember alkotta! Ezeken mi, emberek, nem változtathatunk! Kakas mondhat kukurikút, kinél az ász, az meg adut!

A bölcselő nem büntette meg a kakast, csak lebontatta a kerítést. A kakast meg a szolga, Mogorvániusz Marabúmániusz Márton, hajnal előtt, átvitte a szomszéd kerítésére: kukorékoljon ott!

A szomszédban gyönyörű leány lakott, Szépennéző Klára, melles is volt, meg nyelves is, sőt, ráadásul, aranyhajú. Nem értette a dolgot, de a szolga, rövid szóval megmagyarázta neki:
- Cici miatt!

A tanulékony kakas három nap alatt rájött: ezentúl a szomszéd kerítésén kell kukorékolnia!

Klárának viszont még egy nap sem kellett, hogy arra gondoljon: megtetszett Akarémiás Agyatórusz Teodórusznak. Ez a gondolat tetszett neki, mert a bölcselő csinos legény volt, bár kissé beképzelt, ám csak a fél falut nézte le, a másik fele felett csak elnézett a levegőbe. No, szóval, fennhordta az orrát, - de miért hordta volna lent?

Cici, - nevezzük mi is e rövid névvel -, ezt követően az egérkére haragudott meg, mert az, miután látta, hogy az aluszékony, túltáplált macska ügyet sem vet rá, az utóbbi időben szabadon járt ki-be az egérlyukon. Semmibe vette őt! Őt, Cicániusz Cecilinusz Cecilindinuszt!

Be is panaszolta az egeret a gazdájánál.

Az igazságos bölcselő azt mondta neki:
- A Természet Világtörvényeit nem ember alkotta! Ezeken mi, emberek, nem változtathatunk! Az egérnek joga van egérlyukban lakni, a macskának viszont joga van az egeret megfogni, és elfogyasztani.

Ez a válasz nem tetszett Cicinek, de mit tehetett? Minek neki az egérhús, amikor sokkal jobbat ehet? Timbuktu és Teherán, ilyen macska kutya tán?

A bölcselő megsajnálta Cicit, szolgájával elfogatta az egeret, Rágicsálmániusz Farkincániusz Bajuszinuszt, beletetette egy kis dobozkába, ami mellesleg ezüstből volt, viszont a tetejére jutott egy gyémánt is, no, annál a gyémántnál nagyobbat látott már a világ, de azért az sem volt túl kicsike, és átküldte szomszédjának, Szépennéző Klárának. Ha Cicinek nem kell az egér, akkor rágcsáljon az egér a szomszédban!

Szépennéző Klára nem nézett csúnyán a díszdobozra, igaz, kicsit sikított, amikor abból kiugrott az egér, és egyenesen a ruhája kivágásába esett. Klára azonban egyből feltalálta magát, gyorsan levetette az ingét, kirázta belőle az egeret. Az egér elfutott, a szolga, Mogorvániusz Marabúmániusz Márton, pedig visszahúzta kidülledő szemgolyóit, és csak annyit mondott Klárának, magyarázatképpen:
- Cici miatt!

Itt be kell vallani egy tényt: Klára nem tudta, hogy a Cici Cicániusz Cecilinusz Cecilindinusz hosszú nevének rövidítése, de arról volt némi sejtelme: a díszdoboz értéke messze meghaladhatja a két fillért, ezért leányos szendeséggel lesütötte szemeit, és azt mondta: - Köszönöm!

Utóbbiból az is sejthető, hogy Akarémiás Agyatórusz Teodórusz és Szépennéző Klára egyelőre nem ugyanazt értette „cici” alatt. Nem ritkaság, hogy különböző emberek, bár esetleg nagy hangon ugyanazt mondják, mondogatják, egészen mást értenek alatta…

Legutoljára Cicinél a tyúkocska, Derékkotkodácsos Tojássalkevélykedő Katalinusz is kihúzta a lutrit. Tojást tojt ez tyúk, amit nagyobbnak gondolt, mint az addig tojt hasonló termékei, és ezt túl hangosan hirdette. Felébresztette Cicit, aki bepanaszolta őt a gazdájánál.

A bölcselő azonban most is igazságos volt, mert, ha valaki rászokik az igazságosságra, az, ha bölcselő, nehezen szokik le róla, de, megjegyzem, nem gyakori az ilyen rászokás, sőt, a fehér holló gyakoriságánál lényegesen ritkább.

Azt mondta szeretett cicájának:
- A Természet Világtörvényeit nem ember alkotta! Ezeken mi, emberek, nem változtathatunk! A tyúk, ha tojást tojt, ezt hirdetheti! Ez hozzá tartozik a szabad versenyhez a Természetben, még ha ez a verseny nem is mindig éri el a tisztesség minimális mértékét…

A bölcselő azonban végül nem tudta elviselni szeretett cicájának csalódott, savanyú képét, ezért csinos ketrecbe tetette szolgájával Derékkotkodácsos Tojássalkevélykedő Katalinuszt, és átküldette szomszédjának, Szépennéző Klárának. Igaz, úgy gondolta, valamivel viszonoznia kell a szomszéd hölgy szívességét, hogy befogadja a tyúkocskát, ezért mellékelt a ketrechez egy díszdobozt, amelyben sasos gyűrű volt aranyból, - nehogy a végén Szépennéző Klára azt gondolja: a tyúk célzás arra, hogy őt ostoba tyúknak nézik!

A ketrecbeli tyúk és a gyönyörű gyűrű láttán Szépennéző Klára szemei felragyogtak. Csak annyit kérdezett a szolgától:
- Cici miatt?

A szolga bólintott.

Szépennéző Klára nem csak külsejét illetően volt káprázatosan szép, hanem leányos észkerekei is pompásan forogtak. Háromféle rétest sütött, szépen becsomagolta, majd felvette pazarul kihímzett ruháját, és a legényszemeket szendén magához csábító ingét. Átment a háromféle rétessel szomszédjához, Akarémiás Agyatórusz Teodóruszhoz.

Hamarosan mindenki megkapta azt, amit akart. Akarémiás Agyatóriusz Teodórusz Szépennéző Klárát feleségnek, Klára Teodóruszt férjnek, akinek hosszú nevét a házasság után Teora rövidítette, de egyebekben nem rövidítette meg, mert néhány röpke év alatt három babájuk is született. A kakas, a tyúk és egérke szabad ki-be járást kapott mindkét házba, Cicániusz Cecilinusz Cecilindinusz pedig alvótársat Karommaradinusz Alusziniusz Arnold személyében, igaz, két nyávogóból később még több lett, de a bölcselő, valamint tanulékony felesége, a cicautódoknak is el-elmagyarázta, ügyesen, a Világ Törvényeit.

No és a szolga, Mogorvániusz Marabúmániusz Márton, nem kapott semmit?

Ő is kapott valamit: ugyanannyi fizetésért kétszerannyi munkát. Egy Nagy Költő a munkát az „Élet Anyjának” nevezte (a Költő nevét most nem írom ide, csak finoman jelzem, hogy nem én, a kisember találtam ki, mint egyszerű mesemunkás, nem kell nekem más agyszüleménye, a disszertációm is magam készítettem, bevallom, még ha ezért maradinak tartanak is!).

Igen, ez a Márton később nagyon emlegette valakinek az anyját, de hogy az Életét-e?

Hát ezt nem tudom. A Világ Törvényei közé tartozik azonban, hogy bárki bármit, bárkit emlegethet magában, ha egyébként befogja a száját.

Akkor is, persze, ha nem fogja be, de akkor… Pszt!

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/%C3%A1llati-macska-cica-yawning-339400/