Feltöltve: 2018-06-30 20:11:09
Megtekintve: 5740
Hallgatni arany..
Hallgatni arany, beszélni ezüst, - tartja a közmondás.
Mint a legtöbb közmondás, ilyen meredeken, általánosítóan, nem igaz, de helyes értelmezésben igen. A hallgatást esetleg jól megfizetik, olykor arannyal is, de arra is volt már eset, egyáltalán nem ritkán: a hallgató embert örökre elhallgattatták. Persze, annak, akinek érdeke volt az ezt-azt elhallgató örökre való elhallgatása, ez nyilván aranyat ért.
Az aranyat érő hallgatás értéke (akár aranyban) a hallgatás tartalmától függ. Az esetek egy részében a hallgatót aprópénzzel fizetik ki, vagy csak azzal jutalmazzák: nem ütnek akkorát a fejére, mint amekkorát eredetileg szántak neki.
A „beszélni ezüst” értéke is a „beszéd” (közölt információ) tartalmától függ. Júdás 30 ezüstpénzt kapott Krisztus elárulásáért (a Biblia szerint). El szoktam tűnődni rajta: ez sok volt, - vagy szerény díjazás? Valószínűleg megfelelt az árulás akkori árfolyamának.
Magyarországon a feljelentők nagy sokaságán a második világháború vége felé, amikor a baráti német csapatok, Hitler parancsára, megszállták Magyarországot, az a bősz apó (a Gestapo) is meglepődött. Nem hiszem azonban, hogy a „beszélők” (feljelentők) nagy átlagban megkapták volna a 30 ezüstpénzt, vagy akár annak felét. Valami hasznuk azonban lehetett a dologból, bár nem zárom ki, hogy egyesek önzetlenül megelégedtek az erkölcsi színvonaluknak megfelelő kielégüléssel, élvezettel is, azzal: valakinek nagy kárt okoztak, eltetették láb alól, habár nem is volt útjukban.
A hallgatás egyébként (mármint kényes dolgokról) gyógyszer is lehet, erre utal egy másik mondás: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” Alkalmazása e gyógyszernek igen egyszerű: befogjuk a szánkat, és nem használjuk a fejünket. Népi módszer, gyógymód ez, a fejfájást, legalábbis egy időre, ideiglenesen, megelőzi, - a fejvesztést, persze, végül nem, de hát nem kell mindent elvárni egy csodagyógyszertől sem. Egyébként a fejvesztés, ami az első- és a második világháborúban oly gyakori volt, szintén megszünteti a fejfájást, örökre.
A mostani Magyarországon a „beszéd” is aranyat ér, meg a „hallgatás” is, mert ez ma itt van Magyarország új aranykora (most minden arany, ami fénylik, mert az, aki hivatalos fényt kétségbe von, azt kínpadra vonják, bár a kínpadok különbözőek). Igen, igen! A „beszéd” is aranyat ér, meg a „hallgatás” is, csak be kell lépni abba a pártba, amelynek Vezére megmondja, hogy miről beszéljen a magántársasági tagság, meg miről hallgasson. Egyes kivételezett főembereinek ezen kívül szabad: 1. megdöbbentő hülyeségeket beszélni, nyilatkozni, szabadon, de a fő irányvonalnak megfelelően, utóbbi irányvonalat is a Vezér határozza meg, 2. a szokásos hallgatáson kívül még külön is hallgatni arról, amikről ők tudnak, de a párt magántársaság köztagjai nem, mert azokat nem kötötték a közönséges köztagok orrára, csak a bunkót adták a kezükbe.
Érdekes volna tudományos igénnyel értekezést (disszertációt?) írni arról, hogy mi mindent beszél összevissza korunk magyarsága, részben magán köztársasági (királysági?) érdek okokból, részben ugyanilyen okokból közfigyelem elterelés céljából, és miről hallgat, jobban, mint a sült hal. Néhány példát megemlítettem Hazug ország, egy hazug világban c. írásomban (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46351), megjegyzem, egyetlen sült hal sem merte elolvasni. Well done, Hungarian courage!
Nem akarok ujjal mutogatni egy bizonyos közösségi fórum lefelé vándorló anyagainak egyik-másik típusára (van, amelyik hozzászólást már nem is tesz lehetővé, elegendő, ha az olvasó csak tetszikel, gépiesen megoszt, és el!), de azért túlzásnak tartom, hogy csak egyetlen példát említsek az utóbbi hetekből, napokból: amikor hozzászólásomban rámutattam a járványokról szóló bődületes szamárságokra a feltett anyagban, hát arra sem érkezett kézcsók, hanem csak mély hallgatás, ami most is tart. Egy másik blog („Mindent egyben zavarj össze” címet adnám neki) az áldott középkori sötétséggel terjeszti, reklámozza ugyanott a születéskori horoszkópok mérhetetlen közhasznát. A középkori sötétséget mások is terjesztik ugyan magántársasági érdek-okokból, más módszerekkel is, erősen, de azért mégis.. Madách Imre Az ember tragédiája c. művében (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46351) sokkal felvilágosodottabb szavakat ad Ádám (az adott színben egyúttal Kepler) és Lucifer szájába:
„LUCIFER
Parancsolsz, mesterem?
ÁDÁM
Időjóslatra és nativitásra
Vagyon szükségem, készíts íziben.
LUCIFER
Természetes, csillámlót, fényeset;
Ki venne pénzeért rideg valót.
ÁDÁM
De ne olyant, mely szinte képtelen.
LUCIFER
Olyat nem is bírnék tán feltalálni,
Min megbotránkoznának a szülők,
Nem messiás-é minden újszülött,
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
S csak későbben fejlik szokott pimasszá.„
Hát, ezzel az idézettel búcsúzom is ma estére. Sokat lehetne tanulnia a tudatlanoknak Az ember tragédiájából!
Lehetne. Csak hát kinek kell ma tudás, amikor nem a tudás kell, hanem a tudatlanság, meg a bunkó ahhoz, hogy a mind nagyobb bunkók..
Horoszkópot nem vagyok hajlandó készíteni, de azért arra felhívom a figyelmet, hogy a gonosz pókok nagyon szövik a hálót.
A világhálón is!
(2018)
A képen:
Nikolai Ge (1831 – 1894): A lelkiismeret, Júdás, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Nikolaj_Nikolajewitsch_Ge_002.jpg
Mint a legtöbb közmondás, ilyen meredeken, általánosítóan, nem igaz, de helyes értelmezésben igen. A hallgatást esetleg jól megfizetik, olykor arannyal is, de arra is volt már eset, egyáltalán nem ritkán: a hallgató embert örökre elhallgattatták. Persze, annak, akinek érdeke volt az ezt-azt elhallgató örökre való elhallgatása, ez nyilván aranyat ért.
Az aranyat érő hallgatás értéke (akár aranyban) a hallgatás tartalmától függ. Az esetek egy részében a hallgatót aprópénzzel fizetik ki, vagy csak azzal jutalmazzák: nem ütnek akkorát a fejére, mint amekkorát eredetileg szántak neki.
A „beszélni ezüst” értéke is a „beszéd” (közölt információ) tartalmától függ. Júdás 30 ezüstpénzt kapott Krisztus elárulásáért (a Biblia szerint). El szoktam tűnődni rajta: ez sok volt, - vagy szerény díjazás? Valószínűleg megfelelt az árulás akkori árfolyamának.
Magyarországon a feljelentők nagy sokaságán a második világháború vége felé, amikor a baráti német csapatok, Hitler parancsára, megszállták Magyarországot, az a bősz apó (a Gestapo) is meglepődött. Nem hiszem azonban, hogy a „beszélők” (feljelentők) nagy átlagban megkapták volna a 30 ezüstpénzt, vagy akár annak felét. Valami hasznuk azonban lehetett a dologból, bár nem zárom ki, hogy egyesek önzetlenül megelégedtek az erkölcsi színvonaluknak megfelelő kielégüléssel, élvezettel is, azzal: valakinek nagy kárt okoztak, eltetették láb alól, habár nem is volt útjukban.
A hallgatás egyébként (mármint kényes dolgokról) gyógyszer is lehet, erre utal egy másik mondás: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” Alkalmazása e gyógyszernek igen egyszerű: befogjuk a szánkat, és nem használjuk a fejünket. Népi módszer, gyógymód ez, a fejfájást, legalábbis egy időre, ideiglenesen, megelőzi, - a fejvesztést, persze, végül nem, de hát nem kell mindent elvárni egy csodagyógyszertől sem. Egyébként a fejvesztés, ami az első- és a második világháborúban oly gyakori volt, szintén megszünteti a fejfájást, örökre.
A mostani Magyarországon a „beszéd” is aranyat ér, meg a „hallgatás” is, mert ez ma itt van Magyarország új aranykora (most minden arany, ami fénylik, mert az, aki hivatalos fényt kétségbe von, azt kínpadra vonják, bár a kínpadok különbözőek). Igen, igen! A „beszéd” is aranyat ér, meg a „hallgatás” is, csak be kell lépni abba a pártba, amelynek Vezére megmondja, hogy miről beszéljen a magántársasági tagság, meg miről hallgasson. Egyes kivételezett főembereinek ezen kívül szabad: 1. megdöbbentő hülyeségeket beszélni, nyilatkozni, szabadon, de a fő irányvonalnak megfelelően, utóbbi irányvonalat is a Vezér határozza meg, 2. a szokásos hallgatáson kívül még külön is hallgatni arról, amikről ők tudnak, de a párt magántársaság köztagjai nem, mert azokat nem kötötték a közönséges köztagok orrára, csak a bunkót adták a kezükbe.
Érdekes volna tudományos igénnyel értekezést (disszertációt?) írni arról, hogy mi mindent beszél összevissza korunk magyarsága, részben magán köztársasági (királysági?) érdek okokból, részben ugyanilyen okokból közfigyelem elterelés céljából, és miről hallgat, jobban, mint a sült hal. Néhány példát megemlítettem Hazug ország, egy hazug világban c. írásomban (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46351), megjegyzem, egyetlen sült hal sem merte elolvasni. Well done, Hungarian courage!
Nem akarok ujjal mutogatni egy bizonyos közösségi fórum lefelé vándorló anyagainak egyik-másik típusára (van, amelyik hozzászólást már nem is tesz lehetővé, elegendő, ha az olvasó csak tetszikel, gépiesen megoszt, és el!), de azért túlzásnak tartom, hogy csak egyetlen példát említsek az utóbbi hetekből, napokból: amikor hozzászólásomban rámutattam a járványokról szóló bődületes szamárságokra a feltett anyagban, hát arra sem érkezett kézcsók, hanem csak mély hallgatás, ami most is tart. Egy másik blog („Mindent egyben zavarj össze” címet adnám neki) az áldott középkori sötétséggel terjeszti, reklámozza ugyanott a születéskori horoszkópok mérhetetlen közhasznát. A középkori sötétséget mások is terjesztik ugyan magántársasági érdek-okokból, más módszerekkel is, erősen, de azért mégis.. Madách Imre Az ember tragédiája c. művében (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46351) sokkal felvilágosodottabb szavakat ad Ádám (az adott színben egyúttal Kepler) és Lucifer szájába:
„LUCIFER
Parancsolsz, mesterem?
ÁDÁM
Időjóslatra és nativitásra
Vagyon szükségem, készíts íziben.
LUCIFER
Természetes, csillámlót, fényeset;
Ki venne pénzeért rideg valót.
ÁDÁM
De ne olyant, mely szinte képtelen.
LUCIFER
Olyat nem is bírnék tán feltalálni,
Min megbotránkoznának a szülők,
Nem messiás-é minden újszülött,
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
S csak későbben fejlik szokott pimasszá.„
Hát, ezzel az idézettel búcsúzom is ma estére. Sokat lehetne tanulnia a tudatlanoknak Az ember tragédiájából!
Lehetne. Csak hát kinek kell ma tudás, amikor nem a tudás kell, hanem a tudatlanság, meg a bunkó ahhoz, hogy a mind nagyobb bunkók..
Horoszkópot nem vagyok hajlandó készíteni, de azért arra felhívom a figyelmet, hogy a gonosz pókok nagyon szövik a hálót.
A világhálón is!
(2018)
A képen:
Nikolai Ge (1831 – 1894): A lelkiismeret, Júdás, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Nikolaj_Nikolajewitsch_Ge_002.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!