Erőskezű Dániel nem volt nyimnyám legény, mert egyből be tudott vágni egy tál töltött káposztát. Sőt, olykor kettőt, hármat is, ha vendégségben kínálták.

Ennek a Dánielnek volt egy háromszobás háza, kertje, gyümölcsöse, tehene, lova, szekere. Ha felöltözött ünnepi ruhájába, akkor olyan jól nézett ki, hogy a faluban már három lány is kinézte magának, kettő pedig a szomszéd faluból is: jó lenne neki ez a Dániel, férjnek.

Erőskezű Dániel azonban Süveges Julcsát nézte ki magának, feleségül. Be is nézett Julcsáékhoz, megevett két tál töltött káposztát, és utána megkérte az igen szép és igen nyelves leány kezét, méghozzá rímes versben. Igaz, a versen látszott, hogy nem fog bekerülni a világirodalomba, de hát odáig ez volt a legény egyetlen költeménye, és minden kezdet nehéz:

A töltött káposzta már csak volt. Megettem.
Te, Julcsa leányka, nézzél most rám szebben!
Megkérem a kezed, töltött galambocskám,
mivel átjutottál a szívbéli rostán!
Nálam feleségként süthetsz, főzhetsz, - nagyon!
Tehenet is fejhetsz kacsóddal, angyalom!
Két kebled szép alma, - avagy inkább dinnye?
Ily szép kerekséget sok tán el sem hinne…

Itt következett be Dániel életének első nagy csalódása. Kérni kérte a leánykezet, de nem kapta meg. Ő bevallotta szerelmét a leánynak, ráadásul versben, de a leány is bevallotta: nem szereti Dánielt. Ráadásul Julcsa bevallása nem is volt szépirodalmi..

Dániel bánatában nem a kocsmába ment, csak a saját borospincéjébe. Ott sem itta le magát a sárga földig, csak odáig, ahol az emberfia már jobban szeret üldögélni, mint állni, vagy járkálni.

Honnan, honnan nem, megjelent előtte egy fekete macska. Nagy bánatában annak vallotta be leánykérési kudarcát. Hej, pedig nincs derekasabb leány Julcsánál!

Itt Dánielt igen nagy meglepetés érte, mert a fekete macska lenézően nézett rá, és fehéren-feketén kijelentette, nyávogó, de emberi hangon:
- Más lánynak is van dereka!

Dániel nem ugyanazt értette derekas alatt, mint a macska, de azért kész volt megvédeni Julcsa derekát is:
- Julcsa dereka darázsderék!

A macska nem tudta, hogy a darázsderék egy lánynál csinosan szűk derekat jelent, viszont emlékezett rá: egyszer megszúrta őt egy darázs. Kioktatta Dánielt:
- Ne siránkozz, te ember! A darázsderekú is megszúrhat.. Meg azután nem olyan nehéz feleséget szerezni.. Nekem hét hegy alatti hét falu mindegyikében van cicázó cicafeleségem. Előbb nyissuk ki a kamrát, mert gazdám, a varázsló, aki most talán Kínában kéri meg a kezét a Kint Bent Int nevű ferdeszemű szépségnek, közben hazajöhet, és akkor a becsukott kamrából nem jön ki sem hurka, sem kolbász, de még a sonka is bent marad. Egyezzünk meg: előbb kamrát nyitunk, utána eszünk, utána szerzünk neked feleséget, majd magunknak megint eleséget.. Lóra fel, te csalódott ember, jóra fordulhat minden, ahogy a gazdám, a varázsló mondja időnként, még ha ő maga sem hiszi!

Dániel arra gondolt: neki már mindegy. Ha Julcsa nem lesz a felesége, akár kamranyitást is vállalhat.. Maga mellé ültette a lóra a macskát, de előbb annak becses nevét tudakolta.

A fekete macska felvilágosította Dánielt:
- Gazdám, Hetvenhéthegy Egyetlenura Teodor, a varázsló, mindig más nevet ad nekem, ha a régit elunja. Legutóbb szép hosszú nevet kaptam tőle, jól megjegyeztem, Hetvenhétszer Akasztanivaló Fekete Kamratolvajnak nevezett. Te leszel az én Olvasóemberem. A kamranyitáshoz nálunk varázsversike kell!
Én az emberi beszédet megtanultam, tudom, hogy hol van a Nagy Varázslókönyv, de emberként olvasni nem tudok..

- Sokszor az emberek sem tudnak.. - vigasztalta most a macskát Dániel, mert időközben megkedvelte.

Lovon is csak napnyugtakor értek oda a varázsló hetvenhét tornyú kastélyához. A macska rögtön a kamrához vezette Dánielt, és azt mondta neki:
- A Nagy Varázslókönyvet a kéménybe dugta a gazdám, mert azt hitte: nem látom. Felmászom a kéménybe. Ott van, páncéltokban, de a páncéltokhoz nekem is van kulcsom, mert az a barátom, a kapatos lakatos.. Kapd el a páncélos varázslókönyvet, már indul is!

Dániel elkapta a páncéltokos könyvet, igaz, előbb a fejére kapta, de hát egy kis koponyaügy nem a világ. Az is igaz, először hibát vétett az olvasásban is, és akkor a kamraajtó fityiszt mutatott, de utána kijavította a hibát:

Nyílj ki, kamra, mint a virág, -
szájat tátson, ki még nem tát!
Véres hurka, májas hurka,
ha itt, nem eshetünk búba!
Mutasd meg a disznósajtot,
amiért a szívünk sajgott!
A jóízű sonka soha
nem lel sorsot, mely mostoha!
Libazsírban liba mája..
Nem esünk mi oly hibába,
hogy e májat zsírban hagyjuk,
ha azt várja: elfogyasszuk..

Hát mi minden volt a varázsló kamrájában!

Négy égtáj élelmiszereiből annyi minden, szemnek-szájnak ingere, hogy még a legínyencebb is talált volna ott a fogára valót.

Belakott a fekete macska is, Dániel is, mint a duda. Utána jót aludtak a varázsló selyempaplanos ágyában. Mindkettőjüknek kényelmes volt a tágas ágy,

Reggel azt mondta a macska Dánielnek:
- Nem olyan fekete a jövőd, mint első pillantásra tűnik. Julcsa nem adta oda neked a kezét, de azért maradt még leánykéz a világban. Rendezünk egy nagy Szépség- és Halsütő Versenyt hajadonok részére. Én kiválogatom a lányokat, te meg kiválasztod magadnak a versenyzők közül a hozzád feleségül illőt, és máris elbúcsúzhatsz legényéletedtől!

Dániel kicsit különösnek találta, hogy a cica tizenkét oklevelet csináltatott vele, és mindegyiken az állt: A HETVENHÉTHEGYI SZÉPSÉG- ÉS HALSÜTŐ VERSENY GYŐZTESE, I. díj.

A macska azonban felvilágosította:
- Ha mindenki nyer, mérget egy sem nyel. Az ízlések különbözőek, van, kinek a szőke hajú lány tetszik, van, akinek a barna, persze, az én fekete bundám se kutya, de hát én kandúr vagyok, nagy úr, nagy kan!

A tizenkét versenyző hajadon szorgalmasan sütötte a halakat a kastély előtt. Ki pontyot hozott, ki keszeget, ki pisztrángot.. A parki macskák meg a sült halak szagára odagyűltek, partit trendeztek.

Dániel minden versenyző sült halát megkóstolta, de arról hallgatott, mint a sült hal, hogy ki tetszik neki.

A cica is kóstolgatta az elkészült halakat, itt sündörgött, ott sündörgött, végül pedig a legmagasabb tölgyfa alatt így szólt egy gyönyörű vörös hajú lányhoz, Kincsőrző Katalinhoz:
- A nevedben kincs, és én szerzek neked férjet. Aranyat érőt! Látod azt a legényt, aki a sült halakat bírálgatja? A neve Erőskezű Dániel. Kedves, szorgalmas, és olyan erős a karja, hogy, ha átölel, azt megemlegeted! Tetszik?

Elpirult Kincsőrző Katalin, de bólintott.

- No, és ha nyeregbe segítlek, vagyis házasságba, akkor fizetni fogod a szív-adót? - kérdezte a cica.

A leány értetlenül nézett rá:
- Mi az a szív-adó?

A fekete macska visszanézett a leányra, okosító nézéssel:
- A papádnak hét nagy halastava van, a szív-adó pedig egy csekélység, ami nekem jár majd, tőled, szívből. Itt egy ponty, ott egy csuka, itt egy pisztráng, ott egy angolna, az a kígyószerű hosszú hal..

A leány nevetett:
- Ami jár, az jár!

Miként segítette a házasság nyergébe a fekete macska Katalint és Dánielt?

Nos, ez nem derült ki, de, miként a közmondás tartja, hogy az, aki a malomban jár, lisztes lesz, úgy az is igaz lehet: aki varázsló macskája, arra a varázslatokból is ráragad egy és más.

Katalinban nem csalódott Dániel. Amikor megkérte a leány kezét, az mindjárt odaadta, mindkettőt.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/macska-silhouette-macska-sziluettje-694730/