Feltöltve: 2018-06-22 17:22:51
Megtekintve: 5659
Fűpillanat
Napkorong. Olvadó arany.
Az árnyékoknak szárnya van.
Mind indul, majd megáll, marad.
Légben kaszál fűpillanat.
Az életem csak csöppnyi lény
fűpillanatok rejtekén.
Indul, megáll, sóhajt, marad.
Szétszór a tájon magvakat.
Szétszórja, amit örökölt
őseitől. A csend, a föld,
villanó víz, égszemű kék
csodál egy nyári hó mesét.
Oly hó mesét, fehér mesét,
mely senkinek sem kell ma még,
s az is lehet: holnap se kell,
de nem is vágyik fénybe fel.
Kit mostani táj megtagad
ma az szabad, csak az szabad,
s mához hasonló holnapok
sora mind-mind úgyis halott.
Virág hallgat. Virág zenél.
Piros szirom egy szívhez ér.
Ma még mese, csak vágy-mese
a Szépség csillaggyermeke.
Ma csak mese, de jön, de lesz,
s Idő szépséget észrevesz.
Föld átölel élő magot,
s az ég ujjongó Csillagot.
Ha nem hiszed, hát nem hiszed.
Nem cserélnék veled szívet
fű-pillanatok rejtekén, -
gazdagként is te vagy szegény:
eladtad lelked és hazád
sunyi alkuk láncain át,
s nem létben is vérzik, s zokog
Keresztfán maradt Krisztusod.
Virág hallgat. Virág zenél.
S volt Idő remény-rejtekén
hószín mese. Fehér mese.
A Szépség csillaggyermeke.
Volt rét-hazám, volt hegy-hazám!
Közel vagy? Messze? Még talány,
de egyszer újra itt leszel
a Szépség énekeivel!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/f%C5%B1-ny%C3%A1ri-z%C3%B6ld-f%C5%B1-term%C3%A9szet-v%C3%A9rtes-2423173/
Az árnyékoknak szárnya van.
Mind indul, majd megáll, marad.
Légben kaszál fűpillanat.
Az életem csak csöppnyi lény
fűpillanatok rejtekén.
Indul, megáll, sóhajt, marad.
Szétszór a tájon magvakat.
Szétszórja, amit örökölt
őseitől. A csend, a föld,
villanó víz, égszemű kék
csodál egy nyári hó mesét.
Oly hó mesét, fehér mesét,
mely senkinek sem kell ma még,
s az is lehet: holnap se kell,
de nem is vágyik fénybe fel.
Kit mostani táj megtagad
ma az szabad, csak az szabad,
s mához hasonló holnapok
sora mind-mind úgyis halott.
Virág hallgat. Virág zenél.
Piros szirom egy szívhez ér.
Ma még mese, csak vágy-mese
a Szépség csillaggyermeke.
Ma csak mese, de jön, de lesz,
s Idő szépséget észrevesz.
Föld átölel élő magot,
s az ég ujjongó Csillagot.
Ha nem hiszed, hát nem hiszed.
Nem cserélnék veled szívet
fű-pillanatok rejtekén, -
gazdagként is te vagy szegény:
eladtad lelked és hazád
sunyi alkuk láncain át,
s nem létben is vérzik, s zokog
Keresztfán maradt Krisztusod.
Virág hallgat. Virág zenél.
S volt Idő remény-rejtekén
hószín mese. Fehér mese.
A Szépség csillaggyermeke.
Volt rét-hazám, volt hegy-hazám!
Közel vagy? Messze? Még talány,
de egyszer újra itt leszel
a Szépség énekeivel!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/f%C5%B1-ny%C3%A1ri-z%C3%B6ld-f%C5%B1-term%C3%A9szet-v%C3%A9rtes-2423173/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!