Az internetes jelecskékről nagy táblázatot küldtek, de csak három kis sárga fej jelentését jegyeztem meg. Az egyik vigyorog, tetszik neki az, amit olvasott, a másik sír, még könnycsepp is hull a szeméből, a harmadik mérges, fogsorát mutogatja, ha élne, talán harapna is.

Ezek a jelek hangulatot és véleményt fejeznek ki, és nekem annyiban tetszik ez a fickós jelbeszéd: örülök, hogy ezt vezették be az interneten az ősmagyar rovásírás helyett, mert ez mégis könnyebben megtanulható. Bár azok, akiknek már eddig is sok van a rovásán, még bevezethetik a rovásírást is hatalmi szóval, hiszen úgy képzelik: a magyarság, lényegét illetően, ma is ugyanaz az ősmagyarság, amelyik úgy ráijesztett egykor Kínára. Ezért építették meg a kínaiak a Kínai Nagy Falat, védekezésül, ijedtükben.

Hát lelkileg lehet, hogy olyan is, de testileg, legalábbis itt, Budapesten, nem. A legtöbb ember idős, botra támaszkodó, szerintem már a magyar történelmi múlt azon kanyargós folyójáig sem tudna elvánszorogni, ahová a múlt évszázadban még.. Itt-ott ugyan tolnak egy-egy gyerekkocsit is, másokkal azonban csak kitolnak, utóbbi kitolások (amire esetleg rá sem jönnek a kitoltak) egyébként az egykori lelki nagyság jelenlegi fennállását is erősen megkérdőjelezik. Mármint itt, Budapesten, mert lehet, hogy a vidék tele van életerős fiatalokkal, akik legények a talpukon, bár, ha a talpalávalót húznák, igaziból..

No, de ne kanyarodjunk el a”sütiktől”, bár ezek internacionális jelek, és ezért egyesek szerint helyettesíteni kellene ezeket valamiféle sajátos magyar jelekkel, amit a Magyarok Istene is megáld.

Igen, igen, jópofa jelecskék, jobban használhatóak számomra, mint a rovásírás jelei, de nekem mégsem tetszenek igazán (inkább igazán nem!), ha a szavakat helyettesítik. Jó, jó, tudom, hogy a szavak is sokszor más gondolatokat helyettesítenek, mint azokat, amikre írójuk valójában gondol (mi lenne, ha a világra rátörne az a nagy őszinteségi hullám, az rosszabb volna, mint a Vízözön, és talán még Noé és családja sem élné túl!). Ám mégis: itt van például a kis sárga, síró emberkefej. Miért sír?

Mondjuk azért, mert a történetben megdöglött a szomszéd egyik tehene. Ezt a szegény tehenes gazdát sajnálja az olvasó, vagy úgy csinál, valami okból, mintha sajnálná.

Ám az is lehet: a kis síró sárga emberkefej azt jelzi: az olvasó sír, mert a történetben a szomszédnak CSAK AZ EGYIK tehene döglött meg, pedig - egy kis emberi vagy isteni segítséggel – a szomszéd VALAMENNYI TEHENE megdögölhetett volna, de még a szomszéd is öröklátogatást tehetett volna a túlvilág tüzesebb, alvilági felén.

A vigyorgó (nevető?) sárga emberkefej sem helyettesíti jól a szavakat, még annyira sem, mint gyakran maguk a szavak helyettesítik az igazi, őszinte gondolatokat. Értelmezhető úgy, hogy az olvasott írás remek, boldogság volt kibetűzni belőle a lényeget, de úgy is: komám, véleményed nevetséges, jót röhögtem rajta, honnan tudsz összeszedni ennyi hülyeséget?

A mérges képű, fogsorát mutogató sárga fejecske elvileg arra utalhatna, hogy az írás nem tetszik olvasójának, és, ha módjában volna, akkor a szerzőnek szerezne valami nagyon nem kellemeset. Ám, ugyancsak elvileg, jelentheti azt is: egyetértek, én is nagyon mérges vagyok a történetben szereplő magatartására, még jobban oda kellett volna ütnöd, ha nem volnál olyan nyápic, vérszegény, moralizáló humanista, hanem belevaló magyar, aki egyből, gondolkodás nélkül, bele..!

No, szóval, és tettel: a kis sárga emberfejecskéket, mint látványt kedvelem, és örülök neki, hogy mások ennyire örülnek nekik, de én nem alkalmazom ezeket. Inkább megírom az igazságot mindenről, virágnyelven.

Sajnos, azonban rá kellett jönnöm: a virágnyelv nem a világ nyelve. Ilyen felismerés elveszi az emberfia (emberlánya) virágos kedvét. Egy bizonyos országocska lakosságának, és tágabb értelemben vett népecskéjének még kevésbé nyelve, mint a nagyvilágban, nagyátlagban..

Aminthogy a híres mondás, „ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”, tökvirágnyelven szólva, igen alatta marad az értelmesség minimális követelményeinek, így a „virágnyelv” megérthetősége e bizonyos népecske által legtöbbször szintén teljesíthetetlen szellemi követelményeket kíván.

Virágnyelven szólva, a közmondással: bár „nagy az Isten állatkertje”, a Világ Kertje is messze esik a legendás Édenkerttől.. Ó, olyan messze, hogy… !

No és a Világ Kertjében ez a kertelő kerítéssel körülvett külön kert, amelyre, egyre inkább illik ugyan az egykori virágtalan táborkertek jelmondata („A MUNKA SZABADDÁ TESZ”), amit naponta körültáncoltatnak, csak hát ebben a körülkerített kertben a kövéren kevélykedő főkertészek és kertészek mást értenek munka alatt, mint én, mást a szabadság alatt, mint én, és e kertben túl sok az ősmagyarságától (és ős akarnokságától) megrészegedett olyan hős magyar, akikkel találkozhat az, aki a huszadik század történetét lapozza, ha már nem akar most is jelenlevőkre ujjal mutogatni.

Jó, jó, tudom, „nem szül gyáva nyulat Núbia párduca” (Berzsenyi Dániel: A felkölt nemességhez, interneten: , https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/berzsenyi-daniel-622D/a-felkolt-nemesseghez-6245/), de a hatalom birtokában a nyúl sem éppen gyáva lenyúlni ezt-azt, bár sok párducosnak, elismerem, csak a szája jár, az is rossz irányban..

Ám még az ilyen szájjáratás sem veszélytelen, annak is van ára és kára, - méghozzá mennyi! Már most is, amikor még úgy megy a kimosás, hogy semmi sem lesz tisztább..

No és még mennyi-mennyi kára lesz abban a jövőben, ami egyre közeledik!

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/szomor%C3%BA-ki%C3%A1lt%C3%A1s-szakad%C3%A1s-%C3%A9rzelem-1533965/