A füvek szokásait jól ismerem, mert gyakran járok a természetben. Ha jön a szél, hajlongnak. Akár az emberek, meg más, nem szép szélkakasok, széljárás szerint. Meg nőnek, jobban, mintha húznák őket, de, szerencsére, inkább csak a kertekben csábítják ezzel magukhoz azokat az utálatos kétlábúakat, akik fűnyírás címén fülsüketítő lármával bosszantják, húzzák fel a zajt nem kedvelőket. A mező, rét zajtalanabb, de egy-egy önkormányzat odakormányoztat fűnyíró tankokat. Utóbbiak azonban többnyire elintézik a dolgot villámháborúval, és jöhet a csend.

Petőfi szerette a természetet, bár - általam nem helyeselt hátrányos megkülönböztetéssel - a hegyeket csak csodálta, és egyébként nem szerette (tehát nem szerette, mivel az ember sok mindent csodál, a szeretettől esetleg igen távol eső érzelemmel). Akkor, amikor élt. Most már talán az is annyira alul van földként, hogy talán az is csak csodálatot kapna a Költőtől. Ki tudja?

Az eddigiekből annyi kiderül: Petőfi a Természet egyik felét (a hegyek nélkülit) szerette, sőt, imádta. Én nem írom nagybetűvel a természet nevét.

Miért nem?

Utóbbinak az oka: a természet hangyákat tart. A hangyák hasznos és érdekes hatlábú állatkák, ezt elismerem, de – szerintem – a természet köteles volna kissé megnevelni őket. Igaz, egy nép is, amelynek az a természete, hogy.. No, de ne kanyarodjunk el a kisbetűs természettől! A hangyák kedves, versbe tehető állatkák, de, ha olyasmiket csinálnak, ami mind az én bőrömre megy.. Lehet, hogy La Fontaine is ezért utálta a hangyát A tücsök és a hangya című meséjében? Nem szeretetre méltóbb a tücsök, amelyik a rét füvét nyírja, bár nem azzal a hatásfokkal, mint a birkanyáj, és lantját is csak halkan pengeti.. A tücsök tapintatos, a hangya utálatos. Nagy különbség!

Na! Hol is tartunk? Ja, még a címnél: „Fűfélék bemutatkozása”.. Hát, igen, régebben úgy gondoltam: a fű, az fű. A lány, meg lány. Ha a festő leányt fest, akkor nem fontos, hogy a nőnemű lény neve Kúthozinduló Katika, vagy Patakbólmerítő Pannika. Persze, megkérdezi a lány nevét, de ha utána elfelejti, nincs semmi baj. Lefesti a leányszépséget, és a képnek címet ad, például „Leány a kútnál”, vagy „Leány a pataknál”. A kép nézőinek szellemi színvonala általában elegendő ahhoz, hogy megállapítsák: a leány, az leány, a kút, az kút, a patak, az patak. Ilyen értelmes a nép, nem szabad túlságosan lebecsülni! Igaz, inkább túl szokták becsülni, legalábbis nyájasan nyálas szavakban, mint La Fontaine világhírű meséjében a róka a holló énekművészetét..

Persze, vannak absztrakt festők is. Különböző fokozatban. A legszélsőségesebbnél kút, patak, de még a leány is akármi lehet, meg akárki. A nézőre van bízva a kecske is, meg a káposzta is. Még annak eldöntése is, hogy az így készült festmény-e, remekműként, vagy remeg, műként.

Na! Hol is tartunk? Ott, ahol a címnél, és még nem reng a föld, csak a Föld. Nincs tehát nagy baj, illetve van, de majd lesz, még sokkal nagyobb.. Ám térjünk vissza a címhez, mert kell egy kiindulópont, még ha tudjuk is: úgysem jutunk sehová, csak rossz helyre.

Sokáig azt gondoltam: a fű, az fű, nem kell néven nevezni a versben, soha. Úgyis csak a latin nevén egyértelmű, hogy egy adott fű melyik fű. A latin meg kiment a divatból, de nem azért, mert elmúlt a középkor a hűbérességgel! Nem! Az nem múlt el, csak hűbérurakból csalóbérurak lettek. Ez jelentéktelen különbség. A latin azért ment ki a divatból, mert azt a nemesek egy része beszélte, és hol vannak már a nemesek! Nemes gondolkodók, nemes tetteket végbevivők, persze, a múltban még akadtak, de ők is megakadtak, fennakadtak.. Még latintudás nélkül is!

Egy ideje már (hány éve is?) úgy gondolom, másként: az, aki verset ír, ismerje a fű magyar nevét. Magyar neveket a magyar versekbe! A fűt-fát ígérő, ártatlanságot színlelő álszent versekbe is. Legalább ennyit, ha már.. Megmondta Allan Edgar Poe hollója is!

Nézegetem is a füveket. A pálma is a fűfélék közé tartozik, de azt átengedem másnak. Nekem nem kell a pálma, elegendő a burgonyafőzelékbe tett babér. No meg bármilyen kemény dió is a kókuszdió, a magyar dió keményebb. Ha esetleg nem is keményebb, hirdessük így. A végén magunk is el fogjuk hinni, csak sokszor kell elismételni a csacskaságot. Mármint ezt is, a többit is.

A magyar fűfélék bemutatkozásához rendelkezésemre áll az általános iskolai Kis növényhatározó. Csak ki kell nyitni az egyik lapnál, és megkérdezni a megszólított fűfélét, például így:
- Ön a csomós ebír?

A csomós ebír megnézte a képet, és nem tagadta. Az ebnek írt-e? Vagy ír (gyógyító hatású) kenőcsféle a kutyák bajaira? Milyen bajokra? Utóbbi kérdésekre az ebír nem adott választ, de – ellentétben az embernépséggel – legalább elgondolkodni látszott a válaszokon.

Az angolperjére csak ránéztem. Sok csomó volt rajta, de nem kerestem a kákán is csomót, meg nála sem tudakoltam: mikor, miért jött el Angliából? Érdemes volt? Úgysem teszem versembe az angolperjét. Nem azért, mintha magyar nacionalista lennék (ennek ellenkezőjéről verseim is tanúskodnak), hanem azért, mert az angoloktól zokon vettem egykori utazásaimnál, hogy annyira imádják a királyi cirkuszokat. Írtam is erről Királyi cirkusz c. versemben (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?o=main), de az nem tudott versversenyezni a magyar cirkuszokkal. Hát azokkal nehéz is!

A franciaperje versbe tevésén még gondolkozom. Petőfi Sándor imádta a Nagy Francia Forradalmat (Madách csak elismerte Isten szikrájaként, de az is bátor tett volt a Mai Nagy Magyar Gyávasághoz képest.)

Hát, igen, igen, az én rokonszenvem (a Nagy Francia Forradalom iránt) hol is van? Közel Petőfiéhez, de azért mégsem egészen ott. Persze, persze, kell a fej termelőgép, de azért minden arisztokrata fejet egyből lenyiszálni? Igaz, nem fájt ez az alája kerülő nyakaknak, de azért az előző út a léleknek talán, a fejvesztőhelyig mégsem lehetett közömbös. Az ilyen gépeket tökéletesíteni kellene, továbbvinni a nemes orvos, Guillotine, jó szándékát..

A tarackbúza? Fűgerince szép egyenes volt, - de hozzáteszem: közben leállt a légmozgás. A hangyamozgás, sajnos, nem.

A fehér tippan a legrejtelmesebb fűféle számomra. Miért tippan, ha ez a magyar neve? Ha hibban volna, azt megérteném, de tippan.. Egyébként észkalászai eléggé szétziláltnak tűntek a képen.. Utánanéztem a Magyar Értelmező Kéziszótárban, de az is kérdőjellel bizonytalankodott: a tippan talán a pippanra utal, ami aranka?

Tippan ide, pippan oda, de egyébként a pippant sem találtam meg a szótárban. Az ember egészen kitikkad ebben a nagy melegben, szinte bekattan, úgy kikapcsol..

Persze, volna megoldás a furcsa nevekre! Nem csak kinevezni lehet liberális konzervativizmussal, hanem átnevezni is. Ó, hogy 1989 után is mennyi mindent átneveztek!

Hát utóbbira még gondolni is rossz, de ha már a népség, katonaság, válogatott cigánylegények (hogy ezt a szép magyar szólást használjam) úgyis leszoktak a gondolkodásról..

(2018)