Sorozatom bevezetőjéhez Ady Endre egyik verséből választottam alcímet (Gőzösről az Alföld). A sor után zárójelben kérdőjelet tettem, arra célzóan: valóban annyira elmúltak-e a múltak?

Elmúlni elmúltak, de történelmi és nem történelmi eseményeik, tetteik, küzdelmeik, vétkeik, bűneik, és nem utolsósorban eszméik (persze, a múlt egyes értékei is) sok tekintetben megmaradtak. A világban is, Magyarországon is.

A polgári (kapitalista) társadalmi rend a múltat felhasználja, - és egyúttal meghamisítja, hiszen az igazságnak megfelelő bemutatása, hirdetése, a tömegek számára átélhetővé tétele nem érdeke. Ez a hamisítás a szokott eszközökkel és módokon történik: elhallgatásokkal, ferdítésekkel, hazugságokkal, a valóságból kiragadott részletekkel, és ezek olykor ravaszul céltudatos, máskor zagyva, vagy meglepően primitív keverékével. Ez az országra nézve káros magatartás a mintegy tízmillió hazai lakosból egyes becslések szerint másfél millió, de szerintem inkább (a családtagokkal, rokonokkal együtt) kétmilliónak érdeke, mert őket a hatalom sokféle módon, és többnyire erkölcsileg kifogásolhatóan, előnyökben részesíti (jog és erkölcs nem azonos fogalmak!). Velük szemben mintegy nyolcmillió magyar (a lakosság négyötöde) valamilyen mértékig viszont az 1989-es magyarországi rendszerváltás kárvallottjának tekinthető.

Ez a magyarországi rendszerváltás (akár a többi szocialista társadalmi rendű országban) alapvetően a polgári (tőkés) társadalmi rend, "tábor" eredménye, ezt a "szocialista tábor" országainak belső ellenzéke nem tudta volna elérni. E rendszerváltásról később kissé részletesebben írok majd sorozatomban, ha akkor még élek. Szándékom szerint más kérdésekről is, mint például a magyarországi antiszemitizmusról, vagy a cigányellenességről. Természetesen ezek bonyolult voltának minden összefüggésére nem tudok majd kitérni, az általam leglényegesebbeknek tartottakat szeretném kiemelni. Fontos az is, hogy a jelenlegi magyar polgári baloldali ellenzéktől mit várható el valójában.

Természetesen látom a magyar tömegek - a méreteket illetően számomra megdöbbentő mértékű! - közönyét az ország, valamint a világ (és benne Európa) sorsa iránt. A közöny (amely a kapitalizmus gazdasági-társadalmi világválsága után hamar bekövetkezett) várható volt ugyan már előtte is, de ilyen általánossá válása számomra nem. függetlenül attól, hogy az "utókor" ezzel törődik-e vagy nem.

Magyarország kis ország, de a világ bonyolult szövevényében minden ország, terület fontos a maga helyén. A legtöbb lényeges dolgot a világhelyzet határozza meg, hol parancsszóval, hol parancs értékű kéréssel, hol a kulcspozícióban levők korrumpálásával. Ez közhelyként hat, ha leírjuk, de - érthető okokból - valójában ezt a világ hatalmon levő politikai erői igyekeznek titkolni, amennyire lehetőségük van rá.

II. Rákóczi Ferenc íródeákja, Mikes Kelemen, követte fejedelmét a száműzetésbe is. Írtam is Róla (Mikes Kelemen, interneten: http://www.mek.oszk.hu/03200/03222/html/49.htm). Mikes Kelemen még tudta, hogy mi a Hűség, de ezt a fogalmat Magyarországon 1989 táján sokan elfelejtették, sok más olyan fogalommal együtt, amelyek megértése és átélése nélkül nem lehet remény egy jobb, becsületesebb, sikeresebb országra.

Írásaim mindenki számára nyilvánosak, olvasásuk mások számára lehetőség, - és függetlenek attól, hogy a jelen, vagy az "utókor" törődik-e ezekkel, vagy nem. Ennél többet, sajnos, most nem tehetek, és az elmúlt közel három évtizedben sem tehettem. Magyarország erkölcsi állapota a Kádár-korszak társadalmához képest a rendszerváltás után gyorsan romlott (ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy akkor jó volt, nem is lehetett öröklött emberekkel és a két világrendszer elkeseredett küzdelme közepette, de az szerintem nem vitatható, hogy sokkal jobb).

Gyakran eszembe jut egy bájos népmese (Kutya szeretne lenni). Rövid tartalma: a gazda lusta fia panaszkodik apjának a szántóföldön, hogy nagy a meleg, és milyen jó a kutya dolga, heverhet az árnyékban. Az apja beleegyezik: - Legyél kutya, én nem bánom!

Ám a mese végén kiderül: a fiúnak sem jó az a nagy kutyaság.

Így lesz majd, szerintem, előbb-utóbb ezzel a politikamentesség árnyékában való nagy elheveréssel is. Ez, persze, nem csak Magyarországra lesz igaz, hanem a világra is.

(2017)