ÓKOR. Időnként itt-ott szóltak bölcsek:
- Az emberség egy jobb kort követel meg!
Az athéniak ily szavakra köptek:
görög görögre támadt, öldököltek.
Isteneik? Érdekes pofák voltak,
s ők is tették a sok pofátlan rosszat.
Tény: gyönyörű lett egy-egy szobor, váza..
Ám a Szépség kincsekkel telt világa
nem lehet álarc, ami történt, arra,
bármennyire is így látja sok balga.
Bizony, bizony, e "kulturált" hadaknak
emberkéi mily buzgón fosztogattak!

KÖZÉPKOR. Kereszt jött, és hozott Eszmét.
A Szeretetet, s Igazat keresték
a hívei. Először. Jöttek mások,
s kard villogtatott élén hitvilágot.
A bölcs, ha szólt, rámennydörögtek "szentek", -
s a kínzókamara olykor kikkel telt meg?
Megrémült bölcs, ha szólt, már csak magában..
(S Kereszt-világban most is kussolás van
erről-arról, - s trónjukon milyen "szentek"?
Értő gondolat rajtuk csak nevethet.
Ám ördögi tett korántsem nevetség,
bármily glóriát ken képre a festék!)

ÚJKOR. Lassanként nőtt a gyermek-polgár,
s közben vigyázott: forradalma hol jár?
Zsákja arannyal telt, pokoli pénzzel
(bár szabadság is több lett egy kevéssel).
Legtöbb polgár, bizony, zsákolós fajta.
Most már több bölcs szólt: - ERRE, - és NEM ARRA!
A pénzeszsákok mégis arra mentek,
s Hazáról zengtek piszkos pénzszerelmek.
Nagy hullagyár lett a huszadik század,
Isten nevében is. Bölcs szólt: - Gyalázat!
Habár a bölcsek intettek a jóra, -
zsákolókat másra vitt érdek-óra.
(Most is így van. Miért? Gondolkozz rajta,
Te is, csacskán félre szavazós fajta,
Te is, kit ma is becsap népek átka:
a nacionalizmus pántlikája,
Te is, igazi híve a Keresztnek,
annak, mit még őskeresztények tettek,
Te is, ki sejted már, kik, s hogyan lopnak, -
miközben erényekről szónokolnak!
Nos, bár bölcs szavak könnyen el-elvesznek,
ha nem tolvaj vagy, ezeket keresd meg, -
újra és újra! Érdeked világos,
s a tolvaj, hidd el, más istennek áldoz,
s múltról elővesz tetszetős meséket
hízelgő, ravasz, aljas rókalélek.)

(2017)