Visszafelé indult el az idő.
Ismét áll az előbb még térdelő.
Könnycseppjeid is visszabújnak szemedbe.
Eljátszod őket.
Most már csak nevetve.
A tört szeműek megtanulnak látni.
Az elégett szívűek újra csak csodálni.
Megállnak a mindig siető léptek.
Ez lenne az a pillanat, amitől minden éled?
Nem történt semmi.
Újra a kis szobában ölelünk.
Zsebünkben szorongatjuk
örökkévalóságra
Szóló
retúrjegyünk.