Gyermekkoromban volt egy társasjáték, amelyhez kocka tartozott, és a játék tábláján levő tréfás rajzokról annyit lehetett lépni, amennyit a játszó dobott, de gyakran nem előre kellett lépni, hanem hátra, esetleg egészen vissza a startvonalra, - attól függően, hogy az illető éppen hol állt és a dobás szerinti szám hová juttatta.

Nekem nem tetszett ez a játék, úgy véltem: csacskaság, amelyben inkább a szerencse és a balszerencse játszik egymással, de nem mindig tudtam kitérni az unszolás elől, hogy játsszak.

Utóbbira gondoltam az elmúlt hetekben néhányszor, meg Victor Hugó A nevető ember című regényére, amelyben a főszereplő kemény kritikát mond saját koráról.

Miért?

A magyar politikai idiotizmus legújabb termékét pillantottam meg az utcán, egy plakátot. Bizonyos párt figyelmezteti rajta szavazóit és reménybeli szavazóit: nehogy S. nevessen a végén! A biztonság kedvéért S. nevető arcképe is szerepel a képen, a lehető legellenszenvesebb fizimiskával.

Bármennyire nevetséges is az, ahová Magyarország az 1989-es rendszerváltás (majd a nemzetközi gazdasági-társadalmi válság) hídján eljutott, nincs kedvem rajta még mosolyogni sem, mert mérhetetlen kárt okozott ez a helyzet az ország nagy többségének. Egy kisebbségnek, persze, nagy hasznot, de valamikor jöhet még olyan vég, amelynél a becstelen haszonélvezőknek sem lesz kedve (néhány kivétellel, mert mindig vannak, akik mindent megúsznak) nevetni. Így volt ez végül mindkét világháború után is.

Egy másik plakát meg (ugyanettől a párttól) azzal kérkedik, hogy Magyarország erős és büszke ország. Mi értendő erős és büszke alatt, - ha egyszer Magyarország (sajnos, általában a nagyvilág is) erkölcsileg és szellemileg már a béka köldöke alatt van, vagy attól alig magasabban. (Igaz, egy másik plakátváltozatában e kijelentés mellett picike ismeretterjesztést is található, mert az közli, hogy ez az "erős" és "büszke" Magyarország európai ország, így a tudatlanokat felvilágosítja: az ország nem ázsiai (legalábbis földrajzi helyzetét illetően nem).

Az idiotizmus ily nagyarányú terjesztése egy szűk réteg számára bomba üzlet manapság is. Lassan, ha így megy tovább, már csak az okos telefonok, a technika csúcsán, lesznek értelemmel vádolhatóak, tulajdonosaik nem.

Gondoljunk csak bele!

Az egész "nemzeti konzultációknak" nevezett cselekménysorozat micsoda szégyene az országnak 1. a szakmai követelményeket illetően, amelyek jogosan megkívánhatóak ilyen kérdőíves tájékozódásoktól bármelyik politikai párt (vagy pártszövetség) van hatalmon,
2. a benne megnyilvánuló primitív nacionalizmus nem tévedésből ered, és ez a nacionalizmus már két világháborúban bizonyította, hogy nem Magyarország, nem a magyar nemzet többségének érdeke, semmi köze nincs már (mint egykor) a hazafisághoz, annak ellentétéhez viszont nagyon is, továbbá mindez
3. oly mértékű pazarlást jelent az adófizetők pénzéből, ami megdöbbentő (még akkor is, ha a pazarlás nem ritka jelenség Magyarországon bizonyos nem szép vagy nem eléggé indokolt célokra).

Többször írtam már ezekről a kérdésekről, legutóbb szatírát Brüsszel megállítása címmel (interneten többek között: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46228). Ám még a szatirikus hangvételen is átérződik bosszúságom, csalódottságom.

Egy országban, ahol annyi egyetemi, főiskolai oktató, kutató él, és más olyan szakember is, akinek tudnia kell, hogy a fentebb említett "nemzeti konzultációk" a szigorúan vett szakmai formai szempontok szerint is ostobák (és akkor még tartalmuk elemzését nem is említem) nagy szégyen: oly gyengén, halkan, és inkább csak elvétve hangzik el utóbbi kinyilvánítása.

Jó, jó, az értelmiség körében nagy a karrierizmus. Jó, jó, az értelmiség túlnyomó része fél a megtorlástól, ezért inkább, az igazság kimondása, megírása helyett hallgat. Mindezt beleszámítom ugyan, de még akkor is szégyen, ha egy országban az értelmiség ennyire szolga, mint Magyarországon. Hozzáteszem: még a józan ész is elegendő volna, - magasabb iskolázottság nélkül is, - a "nemzeti konzultációk" primitív csalafintaságainak átlátására..

Ezért a helyzetért ugyan döntően a jobboldal felelős, ám valamennyire a parlamenti, illetve a felszínen levő polgári baloldal is. Utóbbitól ugyan nem várható el, hogy meredeken túllépje a polgári (kapitalista) társadalmi rend kereteit (ettől polgári), de azt igen: e kereteken belül kissé értelmesebb tevékenységet folytasson.

Mit értek utóbbi alatt?

Elsősorban azt, hogy szélesebb körben hirdesse a helyes fogalmakat, és bátrabban magyarázza meg a tömegeknek a múlt és jelen történéseit, jobban figyelmeztessen a jövő veszélyeire. Mit jelent az a fogalom, hogy baloldali? Mit jelent az, hogy liberális? Mit jelent a nacionalizmus? Kit nevezhetünk hazafinak, - és kit hazafiatlannak?

Ezek, - és számos más, alapvetően fontos fogalom - a tömegek (az elbutított tömegek) körében zavaros tartalmat kapott (pontosabban: ez a zavaros tartalom megmaradt, többek között a huszadik század első feléből). Ez ellen tenni kellene, ezt a "néptanító" feladatot a magyar polgári baloldal - véleményem szerint - különböző okok miatt igen gyengén teljesíti. Felszínesen, hiszen már az is felszínes közelítés, hogy az ország bajait néhány hatalmon levő politikusnak és holdudvarának tulajdonítja, miközben ők egy becstelenül preferált társadalmi réteg érdekeinek képviselői.

Vitathatatlan, hogy a magyar társadalom túlnyomó többségének érdeke egy becsületesebb, értelmesebb Magyarország, valódi érdekegyeztetésekkel. Ez a tízmillió lakosból szerintem kb. nyolcmillió érdeke. Az érdekfelismerés azonban - több ok miatt - körükben gyenge. Ennek a többségnek - saját érdekében - a baloldalt kellene támogatnia, többek között szavazatával is. Nem azért, mert a polgári (kapitalista) baloldal annyira jó (erről szó sincsen!), hanem azért, mert a jobboldalnál mégis jobb. Utóbbiról írtam ár a Melyik ördögöt válasszuk? c. írásomban (interneten többek között: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Melyik-ordogot-valasszuk-.html).

Nos, visszatérve a fentebbi plakátra, amelyen S. nevető arcképe látható a karaktergyilkosság némi célzatával, inkább S. liberális eszméire, gondolkodására, javaslataira kellene visszatérni, illetve a baloldalnak ezt tenni és követelnie.

Meg az is alapvető, - egy másik falragaszra célzok, a hazai politikai-társadalmi idiotizmus másik termékére a sok közül, - hogy azoknál, akik szóvá teszik a tisztázatlan botrányokat, nem az a helyes eljárás, ha az érintettek azzal vágnak vissza: a plakát kibocsájtói mások csicskásai. A kérdésre kell válaszolni, ilyen becsületbe vágó ügyben a mellébeszélés becstelenség.

A nevetés egyébként, még annak kissé kulturálatlanabb formája, a röhögés is, legtöbbször magánügy, - de bizonyos esetekben, így, ha például nagy összegű eltűnt közpénzről van szó, akkor közügy, és nem volna szabad megengedni, hogy az eltüntetés kapcsán botrányba kerültek a markukba röhögjenek, akár fehér, akár barna, akár fekete, akár más színű is a bőrük. Még akkor sem, ha hupikék!

No és az ilyen vétkesek bőrének megmentéséhez hatalmi segédkezet nyújtani is becstelenség!

(2017)