Egy gondos szóban őriztelek,
s hidd el, én mindennap
megmostam, lágy csókot nyomtam rá,
s mégis oly nehéz
volt kimondani….?

A poháron te voltál
a lecsorduló abszintos mézcsepp,
mit élvezettel csókoltam le.
Te voltál reggel a pára
mire a világ ébredt.

Te voltál szívem, lelkem,
talán még mindennapi
szokásaim is te voltál,
benned feküdtem este,
s reggelente benned ébredtem fel.

Volt úgy hogy megerőszakoltalak,
de könnyeidet utána, mint
véredet duzzadt ajkad,
szipogva nyeltem el,
s ölt meg minden nap.

Egy gondos szóban őriztelek,
s ha fájt is néha, hogy
beléd rúgtam, s betörtem
orrod, mindig véremmel
írtam fel a falra………!


Hidd el én békés, és
érted szerető ember vagyok.
bár kicsit önző, mert ha
néha megkötöztelek, az nem miattad
volt, hanem értem.

Egy gondos szóban…
minden képben és hangban …
minden vörös pofonban …
minden könny ázott mosolyban …
s végre egy kimondott szóban: SZERETLEK