Nos, előre figyelmeztetem a nem olvasó olvasókat (többféle nem olvasó olvasás létezik), hogy ez a humoros írásom is igazmondó szatíra, mivel nem igazat tartalmazót nem írok soha. Ez annyit jelent, nem olvasó olvasók, hogy azok, akik gondolkodás helyett szívesebben vállalnak akár néhány, nagy pusztulással járó háborút is, csak ne kelljen gondolkozniuk, azok most elmenekülhetnek a gondolkodás, valamint saját érdekeik elől. Igen, saját érdekeik elől is, mert igaz ugyan a mondás, hogy az nevet a legjobban, aki a végén nevet, de például az első és a második világháború végén végül többnyire azok sem nevettek, akik az addigi eseményeket végigmulatták.

Fogalmaknak gyakran többféle értelmezése van, lexikonokban is, de a valóságban is. Vonatkozik ez a materializmus fogalmára is, de én most nem a lexikonbeliekkel akarok foglalkozni, hanem a valóságbeliekkel.

A materializmus többek között felosztható: 1. igazi materializmusra, valamint 2. szószerinti materializmusra.

Az igazi materializmus elismeri az anyagi világ elsőbbségét, de úgy, hogy nem tagadja az anyaggal összefüggő szellemi, eszmei dolgokat sem, ráadásul azt szeretné, ha az anyagi világ anyagi és szellemi értékei egyre inkább a közösség javát szolgálnák egy, ezt minél inkább lehetővé tevő, segítő társadalmi rendben.

Sok híve van az igazi materializmusnak?

A sok fogalma ugyan relatív, de ha sok volna, akkor a világ gyorsabban jutna egyről kettőre, meg tovább, - jó irányban. Az egymást váltó történelmi korokban ugyan kevéssel mindig többen vannak ezen irány hívei, de, ha a kevés édeskevés, az már mindig keserűt jelent a végén.

A szószerinti materializmus, amit a köznép virágnyelven anyagiasságként emleget, az előbbinél sokkal csalafintább, mert, bár a szellemi értékekről papol, prédikál, harsog, valójában az anyagot tekinti magánistenének, - hadd örüljön az a fekete fickó is, az ördög! Ezt már egy nagy magyar költő is észrevette, amikor így írt: "Magának rág mind, aki rág, / a fogacskák azért fogannak. / S mert éhes rongy vagy, a fogát / elkoldulhatod-e a kannak?". (A Költő nevét, ezúttal személyiség- és eszmevédelmi okokból, nem írom ide, csak annyit jegyzek meg, hogy, a költemény címével ellentétben, nekem nem nyújtott vigaszt az egyébként bölcs, igaz vers.)

A szószerinti materializmus Istene (bármilyen nevet kapott is a hit-történelem során) valójában az anyagi javak szerzésének istene, és hívei a szerzés fogalmát nagyvonalúan kitágították, kitágítják, erkölcsileg is, a végtelenségig, így a lopáson belül csak röhögnek, még ha olykor kívül látszólag mennydörögnek is ellene (főleg akkor, ha más érdekcsoport is "szerzett" ezt-azt, amit ők a szerzőktől meg szeretnének szerezni).

Sok híve van a szószerinti materializmusnak?

A sok, mint fentebb már említettem, relatív fogalom. Legfeljebb költőileg tudnám meghatározni, de az nem matematikai eljárás, most hagyjuk a költészetet, inkább póriasan ideírom: ménkű sok. Amikor becsap a ménkű, akkor, persze, a szószerinti materializmus hívei átözönlenek az igazi materializmus táborába. Egyesek ezt őszintén teszik, így tehát ez, szerintem jó, de mások sokszor csak félszívvel, vagy ímmel-ámmal, így később hasonlóvá lesznek olyan reform kommunistákhoz, akikről végül kiderül: úgy kommunisták, hogy arra egy igazi kommunárd..

Itt felteheti nekem a kérdést az a bátor Olvasó, aki idáig merte követni eszmefuttatásom, hogy, ha ilyen sok híve van a szószerinti materializmusnak, akkor miért vagyok mégis az igazi híve? Sok lúd disznót győz, tartja a mondás, ha viszont túl sok a disznó... No és még ha hozzá azok a ludak sem túl okosak, és azt követik, amit a disznók röfögnek.. Miért nem tetszik nekem a szószerinti materializmus, még aranyruhás prédikátoraival, gyönyörűséges cirkuszdíszleteivel együtt sem? Miért tetszik az, ha egy Eszme a közösséggel is komolyan törődik, miközben az egyén boldogulását sem veszti szem elől, mert a közösség egyénekből áll, és ha az egyén nem tud megállni a lábán, akkor segíteni kell talpra állítani, ami egyszer egy nagy magyar költőnek és kis csoportjának már sikerült Pesten, 1848-ban?

Hát, kedves, bátor Olvasóm, ha itt vagy egyáltalán, bevallom: ezt én magam sem tudom. Annyit tudok: ezt kell tennem. Lehet, a lelkiismeretem parancsolja, de senki sem tudja, hogy valójában mi is az a lelkiismeret. Ne tévesszen meg senkit sem az, hogy mindennek, amiről az emberiség szinte semmit sem tud, így a léleknek és lelkiismeretnek is, sok könyvtárnyit kitevő irodalma van.

Azt kérdezed, bátor Olvasóm, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A szószerinti materializmus vagy az igazi materializmus?

Hát ezt már legalábbis valószínűsíteni tudom Neked. A szószerinti materializmus lehetett, vagyis a tyúk. Átvitt értelemben, persze, mert a valóságos tyúk, ha olykor csipkedős is, nem harcias állat, de a házityúkba a kakas is beletartozik, az a kakaskodó.

Mi történhetett? Először fabunkó (vagy kőbalta) vert fejbe bunkót. Utána jött, a technikai haladással, a vasbunkó. Tojtak az erkölcsre, ha nem is tojást, bár még utána tojásgránátok is hulltak, meg óriási bombatojások.

Később rebellis tyúkok és kakasok is születtek, amelyek kételkedtek a tyúknépek ilyen összekoccanásainak helyességében. Ezeket először a többiek megsütötték, majd pedig kialakultak a nagy világvágóhidak, meg világ visszavágóhidak. Folyt a küzdelem a szószerinti materializmus diadaláért, minden oldalon.

Azt kérdezed, kíváncsi Olvasóm, hogy lesz-e új, nagy világvágóhíd, miközben az ázsiai (és más kontinensű) magánvágóhidak már most sem kicsinyek?

Én nem szeretek jósolgatni, és nem tudom, hogy mikor lesz, de, szerintem, lesz, mert a szószerinti materializmus tojik az emberek fejére, azok meg hagyják.

Miért hagyják?

Ezt már nagyon is tudom, kedves, egyetlenegy Olvasóm, de azt javasolom: nyiss ki egy történelemkönyvet, és Te is egyből megtudod. Vagy kettőből.

Szeretem, ha az emberek gondolkodnak.

Persze, a szószerinti materializmus hívei is gondolkodnak, de az a gondolkodás nekem nem rokonszenves, mert csak a becsületes, tárgyilagos gondolkodást kedvelem. Azt, ami többnyire nincs, de amiből bárki megtudhatja, hogy mi jön a kismise, nagymise után.. A világban, Európában, Magyarországon..

(2017)