Sokszor foglalkoztam már ezekkel a fogalmakkal valamilyen formában, itt csupán 2014-ből említem meg Melyik ördögöt válasszuk? c. írásom (interneten többek között: http://polusonline.blogspot.hu/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html).

Úgy gondolom: nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy Magyarország ma az értelemre meglepően keveset adó, az igazságra feltűnően süket, viszont hazugságokkal telt, és utóbbiak miatt erkölcsileg is mélyre süllyedt ország.

Persze, az is igaz: a világ sem jobb (általában), meg a huszadik század első felében, a két világháborúban, és azok között, erkölcsileg volt már mélyebben. Ám a becsületesen gondolkodó embert, a hazafit ez vigasztalhatja?

Nem régen, már 2017-ben jegyeztem meg egy másik, rövid kis írásomban: " Egy bizonyos baloldallal egy baj van, az is a baloldaliságával függ össze: alig.

A jobboldallal két megszokott baj van: nem jobb, viszont rosszabb." (Aprócska bajocskák (kicsit, de nem túlságosan, szatirikusan).

A jobboldali eszmeáramlat érdek-hívei és becsapott, a hazugságokat papagájozó hívei felelősek a huszadik századi két tragédiáért, a két világháborúért. Természetesen nem csak Magyarországon, Magyarország kis ország ahhoz, hogy világháborút tudjon csinálni, hanem Európában és a világban. Ám a felelősök ott voltak Magyarországon is. A "keresztény nemzeti kurzus" tetteiért, népbutításáért sokan felelősek. Kik is? Csak elő kell venni egy történelemkönyvet, mert, ha a fogalmazásokkal sok mindent ködösíteni lehet is, a lényeget azért teljesen nem lehet elfedni.

Kitűnik: a jobboldali, nacionalista áramlat irányítói, érdek-felhasználói és tudatlan megtévesztettjei egyaránt felelősek, természetesen nem egyforma arányban, mert az érdekétől vezérelt megtévesztő és a valódi érdekét fel nem ismerő megtévesztett (még ha a valóság ennél gyakran bonyolultabb is) nem feltétlenül azonos, még akkor sem, ha sok megtévesztett is megtéveszt másokat.

A múlt bűneiért a mai kor emberei természetesen nem felelnek, semmilyen oldalon (egyébként is már alig él valaki közülük, lassan már senki sem), DE (!) abból is születnek az új bűnök, hogy jó néhányan, a hatalom birtokában, vagy a hatalomért folyó harcukban, a múlt bűnöseit példaképnek mutatják, szoborban is meg-megörökítik, az érdekeiknek megfelelő, de a hazafisággal nem összeegyeztethető, hazugságokat minden módszerrel terjesztik. Hallgató cinkosaik is - erkölcsileg - ebben bűnösök, bármilyen politikai köntösben jelentkeznek is.

Sokféle a megvetendő trükk, becstelen mesterkedés, és számomra meglepő, hogy még mindig mennyi ember fogékony ezekre. Meglepő ez a hihetetlenül nagy primitívség, ami messze túlmegy azon, amit önmagában a hatalom általi megfélemlítéssel lehetne magyarázni.

Nem kellene sok ész ahhoz, hogy az emberek, ha becsületes gondolkodásra törekszenek, felismerjék: nem azonos az eszme, valamint az eszme nevében fellépők tettei. A múltban sem volt az, és a jelenben sem az.

Például: a kereszténység egy eszme. A Bibliából sok olyan tanítás, erkölcsi útmutatás olvasható ki, amellyel bármilyen humánus eszme és gyakorlata csak egyetérthet. A kereszténység nevében nem követtek el bűnöket? Ha valaki kinyit egy történelemkönyvet, erről a véres valóságot találja, még akkor is, ha esetleg a szerző ködösíti az igazságot. Akik pedig a kereszténység nevében ma fellépnek, azok között is sokak tette messze túllép azon, amit az emberi "eredendő gyarlósággal" önmagában magyarázni, mentegetni lehetne.

Itt kell megjegyeznem azt, ami, sajnos, ebben a régóta elferdített világban a legtöbb embernél még csak fel sem vetődik: egy eszme igazi híveinek, a távlatokat figyelembe véve, nem csak, hogy nem érdeke az eszme nevében elkövetett bűnök takargatása, hanem ellenkezőleg, éppen ezek feltárása az érdeke (persze, más eszmékre vonatkozóan is ez).

Ezek után megjegyzem: a kommunizmus is egy eszme. A világon még sehol sem valósult meg a kommunizmus a gyakorlatban, aki az ellenkezőjét állítja, az vagy ennyire tudatlan, vagy ennyire hazug. Miért kellene tagadni, hogy a kommunizmus nevében is rémséges bűnöket követtek el? Éppen ellenkezőleg: minden eszmét és az eszme nevében elkövetetteket be kell mutatni! Be kell mutatni és a körülményekkel, miértekkel együtt. Ám az, becsületes embernek, szerintem nem tetszhet, ha egy társadalmi rendszerben a kommunizmusnál a szájukat tépők összekeverik (ostoba módon!) az eszmét és a nevében elkövetett bűnöket, a kereszténységnél pedig, bár a dolog ott is világos, hogy más az eszme és más a nevében elkövetett bűn, mindenki lapít.

Sajnos, a polgári (kapitalista) baloldal is lapít. Kétségtelen, hogy a kapitalista társadalmi rendben lehetőségei behatároltak, mert - újra és újra hangsúlyozni kell! - minden eddigi társadalmi rend diktatúra volt és mai is az. A polgári demokrácia is diktatúra. Szükségszerűen az, mert diktatúra nélkül a polgári rend sem létezhet (sőt, ha a hatalom veszélyt érez, a nyíltabb diktatúra irányában tesz intézkedéseket, mint ezt számtalan példa naponta igazolja).

A jelenlegi polgári baloldal, mint fentebb megjegyeztem, alig-baloldal. Erre Magyarországon csak részben kényszeríti a nemzetközi tőke, meg kellene küzdenie azzal a nacionalista múlttal is, amelynek hatását naponta éreznie lehet. Meg azzal a "sötét feudális középkorral", amely mára sem világosodott ki, nem hogy teljesen, de még félig sem. Ott van az emberek gondolkodásában és magatartásában. Ott van e baloldal saját hibáiban. Nem szedi össze magát, nem mutat rá az igazi hazafiságra, hagyja, hogy a jobboldal (két világháború hazai fő felelőse) hívei hazaszeretetről szónokoljanak.

A jobboldal tudja, hogy milyen alacsony a magyar tömegek szellemi színvonala. (Ami egyébként a világ számos országában hasonlóképpen alacsony, korántsem csak magyar sajátság.) A baloldal is tudja ezt, de a jobboldal jobban tudja. A polgári baloldalon nagyobb szerepet tulajdonítanak az észnek, az emberi erényeknek, mint a jobboldalon, többet, mint ami a valóság. No, nem sokkal többet, de ez is hozzájárul (egyéb tényezők mellett) a baloldalnak, csupán átmeneti győzelmei után, verségéhez.

A polgári baloldalnak, bár kétségtelenül a kisebbik rossz, a kisebbik ördög, ami miatt becsületesen gondolkodó embernek rá kellene szavaznia, nem a jobboldalra, nagyon sok hibája van. Erőt kell mutatni, mert a tömeg erkölcsileg gyenge, neki az erőszak imponál (egy bizonyos határig), viszont igen nagy baj, ha valaki valójában nem látja az erőviszonyokat, nem látja például azt: a baloldali pártok és mozgalmak összefogása (és nem csak a nagy választási küzdelmekben!) számára elkerülhetetlenül szükséges, a hatalom szempontjából létkérdés. A jobboldal a baloldalnál jelenleg sokkal jobban tudja ezt.

No és mi az a lényeges nézetkülönbség, ami a baloldali pártok és mozgalmak összefogását gátolja? Szerintem ez a magyarok jelentős része előtt teljesen homályban marad, hiszen elvi különbségek (a társadalmi renden belüli létüket, céljaikat illetően) nincsenek közöttük. A baloldali összefogás becsületes programegyeztetést is megkövetelne. Továbbá: programjaikból is világosan kellene látni a különbségeket, olyan programokat kellene népszerűsíteni, amelyek az egyes társadalmi rétegek érdekeire építően tűznek ki célul egy gazdaságilag sikeresebb, a tömegek jogait érvényesítően jobb, becsületesebb, a véleményekre (így a szakemberek véleményére) jobban hallgató Magyarországot, olyat, amelyik más felfogást ad a hazaszeretetnek.

Igen, a hazaszeretetnek, mert annak fogalma sincs (és a történelemben ritkán volt) a helyén. A hazaszeretetet ugyanis nem az egyoldalú lelkesedés jelzi minden iránt, ami magyar, hanem a hazaszeretet alapvető követelménye az is, hogy kritizálni, leleplezni kell mindazt a rosszat, hazaelleneset, az emberiesség követelményeivel nem összeegyeztethetőt, amit valaki tapasztal, bárhol, hazájában, vagy másutt.

Ez, sajnos, ma sem teljesül, pedig a magyarság sokat tanulhatna legnagyobb költőitől íróitól. Közeledik március 15-e, annak a polgári forradalomnak az ünnepe, ami akkor (a feudalizmussal szemben) nagy haladást segített elő. Igen, csak elősegített, mert ott volt a háttérben a forrongó Európa, a Népek Tavasza, amely nélkül aligha győzhetett volna. Születése így nagyobbrészt nemzetközi volt (és bukása is alapvetően nemzetközi események eredménye).

Ez a március 15-e Magyarországon ismét lehetőséget annak végiggondolására: milyen események, magatartások, hitek segítették, - és milyenek gátolták e forradalmat és szabadságharcot. Miként viselkedtek a magyarok különböző társadalmi rétegei? Miként vezettek a szabadságharc bukása utáni események végül a Kiegyezéshez, és ahhoz az Osztrák-Magyar Monarchiához, amelyben - gazdasági és társadalmi fejlődés közepette - kialakult az új "úri világ", amelyben már megértek a feltételei az első világháborúnak?

No és attól a "kényes" kérdéstől sem kellene félni: a kereszténység eszméje és ezt az eszmét elsősorban meghatározott társadalmi réteg érdekében felhasználó egyház, mint intézmény azonos-e? Petőfi Sándor már az ő rövid életében felismerte: nem azonos (erre mutat Az apostol elbeszélő költeménye is). Petőfi hitt Istenben, de valóban az egyházak istene volt az, amiben hitt?

Tanulságos végiggondolások volnának ezek, bárki jobban megérthetné belőlük - a mai Magyarországot.

(2017)