Holnap március 15-e. Azon tűnődöm: 1848. márciusi 15-e kokárdájának (és a háromszínű nemzeti zászló) színei önmagukban is szép jelképek lehetnének: a piros a szabadságé, a fehér az erkölcsi tisztaságé, a zöld pedig azé a megújuló természeti erőé, amelyet együtt ad föld, víz, ragyogó nap, és amelyre vigyáznia kell (kellene) az emberiségnek.

Igen, e színek így is értelmezhetőek lehetnének. Az 1848-as Pest haladó ifjúsága, a Márciusi Ifjak, valószínűleg többé-kevésbé így is értelmezték.

Persze, Magyarország különböző társadalmi rétegeinek "tipikus" képviselői, mint a történelemben mindig is, népérdeket, szabadságot, becsületességet, és számos ezekkel összefüggő más fogalmat, másként-másként értelmeztek. Ezt a történelmi események később, már az 1848-49-es szabadságharc során is, majd annak bukása után világosan megmutatták.

1848. március 15-e (Petőfi Napja), mint polgári forradalom, főbb vonásait és eredményt tekintve, egyértelműen baloldali megmozdulás volt.

Olyan baloldali megmozdulás, amelyet a szabadságharc bukása után később a jobboldal kisajátított. Ez a kisajátítás jelentősen hozzájárult a huszadik század első felének tragikus következményeihez (világháborúk, a két világháború közötti korszak történései). Ugyanis minden eddigi társadalmi rend diktatúra volt, és ma is az, mindegyik. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után jobboldali diktatúra következett. A "diktatúra" (elnyomás) önmagában nem jelentheti becsületes értékítélet alapját (hiszen az elnyomás szükségszerű), hanem csak annak gondos vizsgálata után: milyen társadalmi rétegek érdekében történik az elnyomás (diktatúra), valamint hogyan? Ezt az elnyomást nemzetközi és az adott országon belüli erőviszonyok teszik lehetővé, vagy egyenesen ki is kényszerítik.

Az, hogy a jobboldal ma is kisajátítja Magyarországon, és hazugul értelmezi (értelmezteti) 1848. március 15-e polgári forradalmát, az, a saját érdekeit tekintve, természetes. (Nem becsületes, dehogy, hiszen valójában legtöbbször egy szűkebb társadalmi réteg érdekeit helyezi előtérbe a társadalom többségének érdekeivel szemben, - csak természetes!)

Ám a polgári (kapitalista) baloldalnak közelítenie kellene saját értékelését, nézeteit az igazsághoz, legalábbis annyira, amennyire ezt saját érdeke és a nemzetközi helyzet megengedi. Ilyen újrafogalmazás segíthetné saját táborán belül az összefogást (aminek szükségességét be nem látni véleményem szerint nevetséges és tragikus csacskaság, valamint a felelősség fel nem ismerése!).

Továbbá a lakosság sokkal szervezettebb felvilágosítása, oktatásának komolyan vétele távlatosan eredményeket hozhatna. Tréfásan azt is írhatnám a jelenlegi helyzetről (bár nem tréfa, korántsem!): az Ész és Becsület Birodalmától Magyarország messze van, de azért egy kis országnak el kellene restellnie magát, ha szellemi színvonala ilyen alacsony! Mi mindent be lehet adni ma sok-sok embernek nacionalista, "háromszínű" nemzeti ostyában, ami egyáltalán nem orvosság a bajokra, hanem éppen ellenkezőleg!

A "Márciusi Tizenkét Pont" jól ismert szövegét azért teszem ismét közzé, mert példát adhat a mai baloldal számára. Talán egy ilyen pontokba foglalt, konkrét program (amely mögött, persze, a háttérben ott van a kellő részletezés és magyarázat) célszerű volna a mai polgári baloldal számára is, ahelyett, hogy.. (nem fejezem be a mondatot, inkább az olvasók gondolkozzanak el: mi helyett is?).

A márciusi kokárda (és a háromszínű nemzeti zászló) nem tehet arról, hogy az utóbbi két évszázad alatt sokszor került rossz kezekbe. Erről a ma élő magyarság sem tehet, de meg kellene értetni mindenkivel, hogy mikor, miért, és hogyan került oda!

Utóbbiak tekintetében viszont már nem kevesen vannak olyanok, akiket e téren mulasztás, felelősség, másokat egyenes vétség terhel, sőt, - erkölcsi értelemben! - súlyos bűn is, miközben hazafinak hirdetik (esetleg tévesen annak tartják is) magukat.

(2017)