Hópihe had halálba átszalad.
Ablakon elmosódott pillanat.
Vízből hó lesz, hóból víz, olvadó
világ, ingó, bizonytalan való.

Fehér, szürke. A hegy félig sötét.
Elfáradtan süllyedő völgybe lép.
El-elbukik, de mégsem vallja be, -
finom ködben szemérmes élete.

Köd megmutat ezt-azt, s mindjárt befed.
Mozdulatlan sírokban életek.
Foltos fényképet ködbe rejt a lég,
s térdre hullás istenít feketét.

Hópihe had megfordul, táncba fog.
Tánc fényesít fel közönyt, bánatot.
Arcokon álarc: sunyi, gyáva csend.

Véges világ elárult végtelent.

(2017)