" Parányi láng a sors kezében
az én kis koldus életem.."
..énekelte Karády Katalin..

Kedves Miklós !
Hálával és köszönettel tartozom figyelmedért ! Igazán megtisztelsz, hogy gondolataidat megosztod velem.
Tulajdonképpen nem is Istent, hanem a Sorsot kell említenem, amikor a " kapanyélről " beszélek. Ezért is hoztam Karády dalát..
Több versemben is említem a Sors-folyót, ami áradón visz minket..hová is ?! Pontosan oda, ahova kell, arra a pontra, amit kijelölt számunkra ..ki is ?! Isten, vagyis az Alkotó, az Örökkévaló..de nevezhetjük Mindenség Urának is..
Egyszerűbben szólva: ahová a Sors vet minket, ott és úgy kell leélnünk rövidebb-hosszabb földi életünket, úgy ahogy az meg van írva a Nagykönyvben..
Sokáig nem írtam, pedig ifjúkori kis írásaimmal már díjakat nyertem, publikálták több helyen, aztán erős akarattal abbahagytam..Fő hivatásomnak az anyaságot tekintettem, és pontosan tudom, hogy jól tettem !
Mikor is kezdtem újra írni ? Amikor kiröpültek a gyerekek..és elrepült egy álom is..
Verseimből világosan látható, hogy a szakadék szélén táncoltam, mint maga az ország is..
Természetellenes állapotként éltem meg, hogy elveszíthetünk egy pillanat alatt mindent..
Eleinte dühből, később magam vigasztalására írtam amit írtam ..és ha már ott volt az a sok papír, hát ne vesszen kárba !! :) :) :)
Sokaknak tetszik a stílusom, a " spórolósan " odavetett sorok, amikben nagyon is van valami figyelemfelkeltő mégis !
Nincs célom az írással.
Nem tanítok, nem nevelek, nem akarom megváltani a világot.
Boldogsággal tölt el, hogy mivel sors-szerűnek látom az alkotást, eleget tudtam tenni egy " felsőbb parancsnak " .
Látod, most nem spóroltam a sorokkal,tudnék még sokáig beszélgetni emberekről, társadalmi rendről és rendetlenségről, de most inkább megpróbálom megkeresni említett írásaidat !
Barátsággal és szeretettel:
Bigi

Kedves Bigi (Éva)!

Igen, elgondolkodtató, hogy az íráshoz szükséges anyagok, tárgyak, és minőségük (az egyéb feltételek mellett) mennyire befolyásolják az íráskészséget. Ezt én is sokszor megfigyeltem, saját magamon is. Az utóbbi évtizedekben kicsit hajlottam a pazarlás felé, pedig sok olyan papírféle van, aminek a hátára az ötvenes-hatvanas években írtam volna, annak ellenére, hogy a másik oldalán nyomtatott szöveg van.. Takarékosabbnak kellene lennem. Kicsit ezért korholtam is magam.

Ám az a hited, hogy "akit Isten írásra rendelt, az előbb-utóbb írni fog" romantikus ugyan, de mosolygásra készteti a gondolkodót. Lehetetlen nem látni (annak, aki átgondolja), hogy a társadalomtól (társadalmi rendtől és az adott rend jellemzőitől, valamint a múlt örökségétől) mennyire függ, az egyén tulajdonságain túlmenően, az: író, költő válik-e valakiből. Ady Endre (és sok-sok klasszikus és nem klasszikus) utóbbit világosan látta, gondolj Ady A Hortobágy poétája c. versére, mint példára. Nagy kérdés, hogy miért lesznek az emberek, miután elhagyják az iskolát, ilyen tudatlanok (persze, tudom a választ, annak sok elemét, tényezőjét, de a tudatlanság és/vagy színlelése mégis újra és újra megdöbbent, még az értelmiség körében is).

Istenről (akár létezik, akár nem) az égvilágon semmi bizonyosat sem tudsz. Persze, nagyon jó volna, ha létezne egy, az embereket segítő csodalény, lehet, hogy létezik is, de nem tudunk róla semmit, a vakhit által az utóbbi évszázadokban is, meg jelenleg is okozott mérhetetlen kár viszont szembetűnő, és bizony az sem szép szép (csak az érdekek érvényesülése miatt érthető), hogy az emberek jelentős része sok mindent ráfog Istenre (jót is, rosszat is). Utóbbira céloztam Kis templomok c. versemben is.

Ez a kis elmélkedés egyébként nem versednek szól, melyet érdeklődéssel olvastam, inkább csak annak: ha Isten akarja néha a kapanyél is elsül, de értelmes ember nem megy korszerű fegyverek helyett kapanyéllel harcba, legfeljebb egy kis falusi csetepatéba. A lengyel határon (állítólag) felsorakozott orosz csapatok sem hiszem, hogy - istenhitük ellenére - csak kapanyeleket vittek volna magukkal..

Szeretettel üdvözöl: Miklós

Tisztelt Olvasó !
Ez a vers a Bigi-dalok születésekor íródott, 2006-ban.
Egy egész élet benne van.
..sorsunk elől nem futhatunk el, akit Isten írásra rendelt, az előbb-utóbb írni fog..
..mondhatnám erre a versre : ha Isten akarja, a kapanyél is elsül! :)
Esetemben a " kapanyél " : a kiselejtezett pénztárgépszalagok ..
nem hagyhattam veszendőbe menni őket, és hát..csak a kezdet volt nehéz, hamar belelendültem..:)