A hó és álom gyakran egybeolvad,
mint karácsonykor képzelet, s való,
a megértett, s a megérthetetlen.
Fény is altat, sötét is altató.

Te nem alszol. Mesébe menekülnél,
ahol térdére ültet a világ,
mint gyermeket, s a csodás Híd felépül,
s kecsesen ível szívből szívbe át.

Tudod: nincs ilyen. Azt is: lesz ilyen, de
- addig hány sereg angyal vérzik el?
A születésre halál nyom pecsétet,
s könnyes tavasznak Isten nem felel.

Kezdeted már felejtetted, Karácsony, -
s a Folytatás mily rossz úton halad!
Háromkirályok ajándékot adnak?
Hát nézz, és lásd kifosztott önmagad!

Könnyes tavasznak nem felel az Isten
pusztulásról, mikor elmúlt a tél,
s az ősznek sem, ha gyümölcséről kérdez,
édes ízről, mit a nyár még remél.

Egy új mesében majd a Híd felépül,
s valóvá lesz, szívtől szívig halad.
Te jöjj, igaz Karácsony, Csillagálom,
piros Szépség, ítélő pillanat!

(2016)