Feltöltve: 2016-12-04 15:20:52
Megtekintve: 5770
Fáradt Miklulás
Zsákjában ajándékok vágya, álma.
Az utcán fázós fák sereglenek.
Börtönlakások homály-ablakában
elkábított, szegény kisemberek.
Mind gyermek még, csak azt hiszi, hogy felnőtt,
s könny-arcot álcáz, nevetni akar,
de karácsonyi kereszt-születésig,
s utána is, de szomorú a dal!
A parkban gőgös hatalom-fenyőfa,
s rajta hazug reklám harsog, ragyog.
Fáradt Mikulás! A Hazád hová lett?
Adtál neki, s elárult, elhagyott.
Ó, jaj, ne hidd, hogy nem kell az ajándék,
míg körülvesz középkori sötét!
Vesd meg, nézd le e vétkes népet, mégis
kínáld a Szó, Igazság Örömét!
Míg adni tudsz Szépséget, - adj! Ne kérdezd:
- Kinek adjak? Szinte már nincs kinek!
Egyetlen szív új világot teremthet, -
és meggyógyíthat beteg szíveket.
A zsákodban valóság-végtelen van.
Kiálts, piros valóság, Messzeség!
Idő, segítsd az igazi Legendát, -
azt a gyönyörű, ítélő mesét!
(2016)
Az utcán fázós fák sereglenek.
Börtönlakások homály-ablakában
elkábított, szegény kisemberek.
Mind gyermek még, csak azt hiszi, hogy felnőtt,
s könny-arcot álcáz, nevetni akar,
de karácsonyi kereszt-születésig,
s utána is, de szomorú a dal!
A parkban gőgös hatalom-fenyőfa,
s rajta hazug reklám harsog, ragyog.
Fáradt Mikulás! A Hazád hová lett?
Adtál neki, s elárult, elhagyott.
Ó, jaj, ne hidd, hogy nem kell az ajándék,
míg körülvesz középkori sötét!
Vesd meg, nézd le e vétkes népet, mégis
kínáld a Szó, Igazság Örömét!
Míg adni tudsz Szépséget, - adj! Ne kérdezd:
- Kinek adjak? Szinte már nincs kinek!
Egyetlen szív új világot teremthet, -
és meggyógyíthat beteg szíveket.
A zsákodban valóság-végtelen van.
Kiálts, piros valóság, Messzeség!
Idő, segítsd az igazi Legendát, -
azt a gyönyörű, ítélő mesét!
(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!