Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, megmaradt annak:
szélzsákra figyel, s tartaná a zsákját
minden hasznát ígérő pillanatnak.
Kispolgár volt, van, lesz, - s, bizony, butácska,
s kikapartatnak vele gesztenyéket
a tűzből, - s mikor odaég az ország,
utána sem érti mi volt a lényeg.
Ezt-azt szerez, végül mégis kifosztják.
Üvegszekrényében giccs, Hófehérke,
de sohasem jut el a tudatáig
az igazság: saját héttörpesége.
Néha átugrik hozzá egy Petőfi,
s másik tájra nyílik kíváncsi ablak,
zászló lobban, és piros holdról jöttek,
neki, lázban kiáltványt fogalmaznak..
Ilyenkor, lehet, elkapja a hév, és
magyarázza: szabadság mit jelenthet,
de bukás után rögtön ellenhős lesz,
s mutató ujja bűnbakot kerestet.
Hajlong, hízeleg, anekdotát tálal,
ha nagypolgár jön (adu-tartóbb fajta),
s az kenegeti szokott varjúhájjal
(de nem ő kell, csak szavazati sajtja).
Így lesz, vagy úgy lesz? Leves ki ne fusson,
s ne rohanjon át előtte a macska,
ha fekete. Hit-báránykázik, bámul,
s szőrét harangszó bája aranyozza.
A kamrájában megroggyant befőttek,
amelyekből a vásott kölykök csennek,
s az órából kakukk kiált, tojását
már belelopta fészkébe a csendnek.
A kispolgár? Több évszázados termék.
Benne társbérlő Kossuth, s Ferenc Jóska,
s furfangosan szájal értelmisége,
de sok tetszetős zagyvaság tudósa!
Ha lopnak fent, az őt dehogy zavarja!
Száján az erkölcs, és nem a szívében.
Az ő faluját verselik Szabolcskák
felszín táncát lejtő virágos réten.

Sok mindenért felelős. Háborúkért
(ő is, nem csak a nagypolgári bendő!),
vérért, könnyért, elnézett hazugságért,
s azért, hogy igaz szó ma sem kelendő.
Kétszínűsége sokszor érthetetlen,
még akkor is, ha benne ösztönérdek,
s parancsra, kopott rongyát kikiáltja
a jövő bűvös varázsszőnyegének.

A szomorúság, mikor látom, elfog.
Lehangoló nyájlelkű gyávasága.
Haza helyett csak önmagára gondol,
hazát hazudik, - de hol a hazája?
Hamis imáit hallgatja az Isten?
Vagy őszinték a templombeli percek,
s csak kívül tesz-vesz úgy, amit az Isten
(ha igazi) egy percig sem szerethet?
Most róla írtam, de már múlt-magamnak,
mivel tudom milyen messze a Messze:
s hozzá hasonló sok-sok kicsi bábnak
szebbet jó szándék hiába keresne.
Most még hiába. Lesz majd sok Petőfi,
s piros zászlók alatt életre halnak?
Kispolgár bámul. Érthet csöppnyi ésszel
tág világot, csillagos forradalmat?
Megérthetné: ő most is úgy van - nincsen?
Nem más, mint szavazógép tölteléke.
A Látszat része, - amíg kell a Látszat,
s viszi a Gép szörny-gépidő elébe.

(2016)